Rövid helyzetjelentés az életünkről. (Azért írom, mert többen vannak Csabi régi kollégái és barátai közül, akik csak rajtam keresztül értesülnek a Csabival történtekről, mert ő bacik facebookozni :-D ) Szóval a 3. hetünket nyomatjuk Frankfurtban. A város mindent összevetve nagyon szép, persze fele annyira sem, mint Budapest. Nem metropolisz a maga 700.000 lakosával, viszont a vonzáskörzete még plussz 2 millió. És az mind bejár a városba dolgozni!!! Olyan úthálózat van, hogy ha egy pók ránéz a gps-re, megemeli a kalapját... Apropó navi. Nyilván mindig akkor zavarodik meg illetve keres valaki, vagy ír rám viberen, amikor cirka 6-7 út fut össze, én meg a kiutat keresem :-D Csabi és a munka című fejezet jön: Hát mást nem tudok mondani, mint hogy ügyes :-) Nyilván, milyen lenne? Büszke vagyok rá, fantasztikusan helyt áll, és minden oké. Nagyon élvezi, hogy végre ahogy ő fogalmaz "otthon van". Én félig mókássan csak annyit szoktam mondani neki, hogy még 5 évet adok neki, hogy ő legyen a Deutsche Banknál az informatikai igazgató. Ennyi. Más elvárás nincs :-D Napjaink úgy telnek, hogy Csabi ötig dolgozik (ha éppen nem kell korábban elmennünk egy termin miatt), addig én lakást keresek, időpontokat beszélek le, stb... Majd cirka 17 órára elmegyek Csabiért és megyünk a lebeszélt időpontokra. Ott általában idegösszeomlást kapunk, mert van a drága lakás pl. Augsburgban és van a kva drága lakás Frankfurtban. Ráadásul beszéltem több emberrel és senki nem érti miért, de mintha mindenki most akarna Frankfurtba költözni. Nyilván. Mikor máskor? Szóval cseppet sem egyszerű lesz. Tegnap már egy egyszobás szuterén lakást is megnéztünk, mert tök mindegy, hogy elsőre milyen csak legyen valami, ahonnan ráérünk nézegetni, mert ez a hotelozás kezd egy kicsit az agyunkra menni. Részben azért, mert drága, mármint a szállást fizeti a cég, de nyilván drágább az élet, ha mindig valahol kell kajálni, ilyenek. Másrészt mert kva szar, hogy péntek délután Augsuburgba vissza, aztán vasárnap meg újra Frankfurt. Van egy szombatunk, ami meg semmire nem elég. Meg hát hétvégén lenne időnk felfedezni a várost, de akkor meg ugye Augsburgban vagyunk. De nem panaszkodunk, mert nyilván ezt akartuk, ezért jöttünk ki, hogy a Csabi idekint tudjon a szakmájában dolgozni, szóval nincs zokszó, csak apró sóhajtások :-) Szóval nagyvonalakban és röviden ennyi, ha lesz még valami érdekes, akkor írok.
2016. január 26., kedd
2014. május 16., péntek
Pár kép az "űj" lakásunkból
Régen írtam már ide, csak fel akarok tenni pár képet, hogy milyen lett az új pecónk, így hogy már úgy néz ki teljesen ahogy szeretnénk.
Bejegyezte: macsek dátum: 19:04 0 megjegyzés
2013. október 6., vasárnap
Egy évesek lettünk!
Tavaly október 6-án, amikor nekiindultunk a kalandnak, csak bízni mertünk benne, hogy minden jól alakul, és megvetjük a lábunkat Németországban. Bizakodtunk, tervezgettünk, és valahogy úgy képzeltük el az egy évvel öregebb önmagunkat, ahogy most vagyunk. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy szerencsés volt az elmúlt év.
Fontosabb események az elmúlt évből:
Október 6. - Kiköltöztünk.
Október 26. - Munkába álltunk az Amazonnál.
Február 4. - Beköltöztünk az első saját magunk által bérelt lakásba.
Március 9. - Gyermekem kiköltözött hozzánk.
Április 14. - Csabi nem kap szerződés hosszabbítást az Amazonnál.
Április 22. - Csabi munkába áll egy traktorgyártó cégnél.
Május 25. - Gyerekemnek elkezdőik az Integrációs képzés a Kolping Akadémián
Június eleje - A főbérlőnk eladja a házat amiben lakunk, ergo lakást kell keresni.
Még mindig
És még mindig
Közben meglátogat minket a Hollandiába utazó Manó család :-) Szeretem őket, jó volt, hogy itt voltak, csak ne lennének ennyire kockák! :-D
Még mindig lakást keresünk...
Ja, és még mindig.
Szeptember eleje - Gyerekem elkezdi az iskolát egy rendes középiskolában.
Szeptember 23. - Megkaptuk a kiszemelt lakást!
Október 6. - Írom ezt a blogot.
Persze azért ez csak úgy címszavakban volt, mert hát azért még egy csomó minden történt közben. Például kiderült, hogy a rosszulléteim (amivel már többször voltam Magyarországon dokinál és persze nem találtak semmit) abból adódik, hogy nem működik a pajzsmirigyem. Voltam itt kint egy specialistánál, aki megbocsájthatatlan mennyiségű véremet csapolt le, így várom annak az eredményét valamikor a napokban. Sajnos Augusztusban eltávozott az én nagyon-nagyon szeretett Keresztapám, aki nálam az Édesapa szerepét töltötte be (természetesen a saját Édesapám mellett). Úgyhogy nyáron egy temetésre Magyarországra kellett látogatnunk. Ennek voltak egyéb következményei is, pl. egy laptoppal szegényebbek lettünk, mert hát azt ellopták...
Na, de kb. ennyi a kesergésből. Nem is jó az.
Szóval október 15-én költözünk be az új lakásunkba. Gyönyörűséges hálószoba és konyhabútor megrendelve. Annyira szép lesz, hogy ki se mozdulok onnan :-)
Ha ide kattintasz, akkor meglátod hol fogunk lakni, így ha esetleg meglepnél minket, könnyen idetalálsz :-D
Ez alatt az egy év alatt szereztünk kint ismerősöket, haverokat és nagyon jó barátokat. Ez utóbbiból azért nem sok van, de ahogy összeszámolom azért 3-4 olyan ember is akad akire bármikor számíthatunk. És azért ez nagyon jó dolog.
Fizetünk nyugdíj előtakarékosságot és lakás előtakarékosságot. Az előbbinek azért meghatározott célja van, az utóbbi inkább spórolás, aztán majd valamire csak jó lesz.
Csabi már nagyon kacsingat az IT-s munkák felé, és most mellékállásban el is vállalt egy munkát egy vállalkozásnál. Előbb utóbb meglesz majd az is, amikor megtalálják egymást Ő és az a cég, ahol szívesen dolgozik a szakmájában és végre annyit fog keresni, hogy én csak a lábamat lógatom valamelyik kávézóban miután szét shoppingoltam az agyam. Mondjuk kb. asszem egy hónapig bírnám ezt az életformát, és utána sikítva keresnék valami melót :-D
Amúgy rengeteg Magyar jön ki. És csak jönnek, és jönnek. Amivel igazából nincs baj, de azokra viszont nagyon haragszok, akik nem tudnak viselkedni és kihasználják azt, hogy itt még nem kell hatmillió iratot összeszedned és prosztata vizsgálatról papírt beadnod, hogy mondjuk kapj hitelkeretet a folyószámládra, vagy odaadják a legújabb telcsit 0€ befizetésre. Csak aztán cseszik fizetni és ugye ez nyilván úgy általánosságban vet rossz fényt a Magyarokra... Nyilván, ő beleszarik, mert elképzelése sincs a jövőjéről, de mi itt akarunk élni és sokszor bizony sokszorosan meg kell küzdenünk az általuk okozott gondok hozadékával.
Egy példa: Leírom, mert nem valószínű, hogy olvassa a blogomat. (Megbántani nem szeretném azért őket, de érdekes történet) A házban ahol most lakunk még úgy hozta a sors, hogy három Magyar család is lakott. A Laci barátaink már elköltöztek, velük se volt sose gond. Mi is mindent rendesen fizettünk. A harmadik család (két középkorú szülő és a lányuk, aki amúgy a kollégám is) viszont már nem. Tartoznak több hónap bérleti díjjal, mert áprilistól nincs munkájuk, a lánynak is csak pár hónapja. A lényeg, hogy ezekkel a kondíciókkal kéne nekik új lakást találniuk, mert nekik is el kell költözniük ugye dec. 31-ig. Szóval nem lesz egyszerű, de hát ez az ő gondjuk nyilván. Viszont ami érdekes és kicsit kiakasztó, hogy volt fent nálunk a főbérlőnk megbeszélni a mi költözésünket. Beszélgettünk vele mindenféléről és szóba jöttek ők is. Mondja a manusz, hogy a cipője tele van, mert tartoznak, nem tud velük beszélni, mert nem értik meg. Ajánlotta az apukának, hogy jöjjön hozzá dolgozni az felújításra, 15€ órabért mondott neki, de az ürge cseszett elmenni. A főbérlőnk beszél németül, angolul, olaszul, de sehogy nem tudja megértetni magát velük, és aszondja neki a faszi, hogy tanuljon meg magyarul.... Na vaze!
Esküszöm ezek olyan égő dolgok, hogy én süllyednék a föld alá... és sajnos sok ilyen van...
Na, de ennyit erről.
Szóval ennek a rengeteg szónak is egy a vége. Jól vagyunk! (Upsz ez kettő)
Arról beszélgettünk, hogy most már talán mondhatjuk, hogy megvetettük a lábunkat. Persze jöhetnek rosszabb idők, de remélhetőleg nem fognak, vagy ha igen, akkor ne tartsanak sokáig, hogy átvészelhessük.
Bízom benne, hogy jövő ilyenkor már azt írhatom, hogy mindenki a helyén van, és azt csinálja/dolgozza, amit szeret. Ennél többet nem is kívánok, mert itt, ha dolgozunk, akkor úgyis minden oké. Akkor minden van. Kívánok még egészséget hozzá magunknak és szeretetet, bár abból nem szokott hiány lenni :-)
Szóval zárom soraimat és puszmák mindenkinek! :-)
Bejegyezte: macsek dátum: 18:25 1 megjegyzés
2013. április 7., vasárnap
Így lakunk mi :-)
A konyhánk:
A hálószobánk:
A nappalink (az itt látható kanapé lesz a megfáradt barátaink pihenőhelye, ha kijönnek. Nyugi kihúzható) :-D:
A fürdőszobánk:
Az előszobánk:
Szóval így vagyunk mi most. Ami a legfontosabb, hogy a szokásos nehézségek ellenére boldogan :-)
Puszmák mindenkinek :-)
Bejegyezte: macsek dátum: 21:10 2 megjegyzés
2012. október 24., szerda
Most akkor cserebogár vagyok?
Én még otthonról felvettem a kapcsolatot az amazonban dolgozó magyarok facebook csoporjával, hogy infókhoz jussak. Ez hasznos is volt. Szóval felvételi, vagyis informationstag, ugyanis ez a szó az első bűvös szó, amivel a kapun bebocsájtást nyersz. Vegyes érzelmeink voltak, mert a facebook csoportba azt írták, hogy ide a cserebogarakat is felveszik, na de azért mégis idegen nyelven kell letolni egy állásinterjút.
Végül is a cégnél mindenki beszél angolul, így a beszélgetés folyhat angol nyelven is. Csabi egyből ezt az opciót célozta meg, mert az ő német szókincse az első napokban kimerült az igen, nem és seggfej szavakban. :-D Én meg úgy voltam vele, hogy majd meglássuk.
Szóval bemész, az információs pultnál bejelentkezel, hogy felvételizni jössz. Kapsz egy szép narancssárga lapot amire felírják a neved, meg még egy-két adatot, és van rajta asszem 6 állomás, amin végig kell menni. Mind a hat állomáson egy pipát kell kapnod, ha ez megvan, akkor az a sikeres felvételi. Na az első állomás egy pultnál van, ahol az igazolványokból kiírják az adatokat, hol laksz, meg mit tudom én még mit. Na a Csabi a saját pultjánál pipát kapott én meg egy x-et. Hm.... Tiszta szomorú voltam, hogy akkor most én egy cserebogár vagyok, hogy már az első állomáson kiikszelődtem?!?! Aztán Csabi nyugtatott, hogy a csávónak biztos ez a megszokás, hogy x-el. Na mindegy. :-))
Aztán volt egy ilyen fizikai teszt, hogy képes vagy-e emelni, jó technikával teszed-e ilyesmi. Na ezek után jött az IQ teszt :-D Előtte a nő németül elmondta, hogy milyen feladatok lesznek, aztán bementünk egy terembe és hajrá. Nos, nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, hogy nem volt megterhelő nekünk. Hangsúlyozom nekünk :-DD Volt ott egy pacák, aki velünk szemben ült, na az basszus azt se tudta ki kivel van. Pedig német volt az ürge. Hát besírtunk rajta.
Aztán jött egy ilyen elbeszélgetés, hogy miért akarsz itt dolgozni, miért jó az Amazonnak, ha téged dolgoztatnak, mit csináltál eddig stb... Na én az elején mondtam a csajnak, hogy bocsi, de én kb. egy mondaton belül németül és angolul fogok beszélni, ami előbb az eszembe jut :-D No problemo. Hozzáteszem, hogy én nagyon megszívtam, mert a kiscsaj angol kiejtése olyan volt, mintha egy pokerterem supportját hívtam volna fel, ahol egy indiai bevándorló akart volna segíteni. Komolyan volt olyan, hogy meg kellett kérnem, hogy ezt a mondatot, most akkor lécci mond el németül, abban talán nincs tájszólásod :-D
Csabinak szerencséje volt, mert a srác akihez került ezen az elbeszélgetésen, az eléggé jól beszélt angolul, szóval megértették egymást :-)
Na, ez után menni kellett a végső állomásra, ahol ismét volt adategyeztetés meg időpontot kaptunk a következő személyes megjelenésre, ami már a munkavédelmi oktatás, szerződés aláírás stb... rész. Meg lehetett kötni náluk egészségpénztári cuccost is, de mi nem azt akartuk, mert a vendéglátónk a Petra azt mondta, hogy ne az AOK-hoz menjünk, hanem a Krankenkasse-hoz, mert hogy az jobb. Ok, legyen. :-) Szóval cirka két és fél óra alatt állomásról állomásra járva sikeresen vettük az akadályokat, és még én sem voltam cserebogár :-D Hülye kis pöcs az x-ével.
Aztán ugye azóta már eltelt két hét, ennek a kanosszajárását a következő bejegyzésemben fogom kifejteni. Elöljáróban annyit, hogy nincs rosszabb annál, amikor megvan a munkahelyed, de nem tudsz dolgozni, mert nincsenek meg a szükséges iratok hozzá. Helyben topogsz, a lóvé fogy és ugye nem vagy hozzászokva a semmittevéshez. Na mindegy. A fény mára meglett az alagút végén. Pénteken azaz 26-án meló!!! :-)
Puszmák mindenkinek!
Bejegyezte: macsek dátum: 19:59 4 megjegyzés
2012. október 16., kedd
Képek
A ház ahol lakunk:
A kert:
Az utca:
A patak a kert végében:
Csabi és a kerti munka: :-D
A két nagyon dagadt mops, Izi és Malvine:
Zsanett:
Petra:
És a nagy kedvencünk Lena:
Imádni való a kiscsaj. Itt épp a gépemen játszik valamit. Annyira okos csajszi, hogy ilyet még nem is láttam. Bármit csinálsz, figyel és se perc alatt megtanulja. Hihetetlen és gyönyörű. Asszem el fogom lopni :-) Na, puszmák :-)
Bejegyezte: macsek dátum: 21:15 5 megjegyzés
2012. október 14., vasárnap
A porsche-k és a rágcsák földjén
Bejegyezte: macsek dátum: 18:59 8 megjegyzés