Egy évesek lettünk!

Tavaly október 6-án, amikor nekiindultunk a kalandnak, csak bízni mertünk benne, hogy minden jól alakul, és megvetjük a lábunkat Németországban. Bizakodtunk, tervezgettünk, és valahogy úgy képzeltük el az egy évvel öregebb önmagunkat, ahogy most vagyunk. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy szerencsés volt az elmúlt év.

Fontosabb események az elmúlt évből:
Október 6. - Kiköltöztünk.
Október 26. - Munkába álltunk az Amazonnál.
Február 4. - Beköltöztünk az első saját magunk által bérelt lakásba.
Március 9. - Gyermekem kiköltözött hozzánk.
Április 14. - Csabi nem kap szerződés hosszabbítást az Amazonnál.
Április 22. - Csabi munkába áll egy traktorgyártó cégnél.
Május 25. - Gyerekemnek elkezdőik az Integrációs képzés a Kolping Akadémián
Június eleje - A főbérlőnk eladja a házat amiben lakunk, ergo lakást kell keresni.
Még mindig
És még mindig
Közben meglátogat minket a Hollandiába utazó Manó család :-) Szeretem őket, jó volt, hogy itt voltak, csak ne lennének ennyire kockák! :-D
Még mindig lakást keresünk...
Ja, és még mindig.
Szeptember eleje - Gyerekem elkezdi az iskolát egy rendes középiskolában.
Szeptember 23. - Megkaptuk a kiszemelt lakást!
Október 6. - Írom ezt a blogot.

Persze azért ez csak úgy címszavakban volt, mert hát azért még egy csomó minden történt közben. Például kiderült, hogy a rosszulléteim (amivel már többször voltam Magyarországon dokinál és persze nem találtak semmit) abból adódik, hogy nem működik a pajzsmirigyem. Voltam itt kint egy specialistánál, aki megbocsájthatatlan mennyiségű véremet csapolt le, így várom annak az eredményét valamikor a napokban. Sajnos Augusztusban eltávozott az én nagyon-nagyon szeretett Keresztapám, aki nálam az Édesapa szerepét töltötte be (természetesen a saját Édesapám mellett). Úgyhogy nyáron egy temetésre Magyarországra kellett látogatnunk. Ennek voltak egyéb következményei is, pl. egy laptoppal szegényebbek lettünk, mert hát azt ellopták...

Na, de kb. ennyi a kesergésből. Nem is jó az.
Szóval október 15-én költözünk be az új lakásunkba. Gyönyörűséges hálószoba és konyhabútor megrendelve. Annyira szép lesz, hogy ki se mozdulok onnan :-)
Ha ide kattintasz, akkor meglátod hol fogunk lakni, így ha esetleg meglepnél minket, könnyen idetalálsz :-D
Ez alatt az egy év alatt szereztünk kint ismerősöket, haverokat és nagyon jó barátokat. Ez utóbbiból azért nem sok van, de ahogy összeszámolom azért 3-4 olyan ember is akad akire bármikor számíthatunk. És azért ez nagyon jó dolog. Fizetünk nyugdíj előtakarékosságot és lakás előtakarékosságot. Az előbbinek azért meghatározott célja van, az utóbbi inkább spórolás, aztán majd valamire csak jó lesz.
Csabi már nagyon kacsingat az IT-s munkák felé, és most mellékállásban el is vállalt egy munkát egy vállalkozásnál. Előbb utóbb meglesz majd az is, amikor megtalálják egymást Ő és az a cég, ahol szívesen dolgozik a szakmájában és végre annyit fog keresni, hogy én csak a lábamat lógatom valamelyik kávézóban miután szét shoppingoltam az agyam. Mondjuk kb. asszem egy hónapig bírnám ezt az életformát, és utána sikítva keresnék valami melót :-D
Amúgy rengeteg Magyar jön ki. És csak jönnek, és jönnek. Amivel igazából nincs baj, de azokra viszont nagyon haragszok, akik nem tudnak viselkedni és kihasználják azt, hogy itt még nem kell hatmillió iratot összeszedned és prosztata vizsgálatról papírt beadnod, hogy mondjuk kapj hitelkeretet a folyószámládra, vagy odaadják a legújabb telcsit 0€ befizetésre. Csak aztán cseszik fizetni és ugye ez nyilván úgy általánosságban vet rossz fényt a Magyarokra... Nyilván, ő beleszarik, mert elképzelése sincs a jövőjéről, de mi itt akarunk élni és sokszor bizony sokszorosan meg kell küzdenünk az általuk okozott gondok hozadékával.
Egy példa: Leírom, mert nem valószínű, hogy olvassa a blogomat. (Megbántani nem szeretném azért őket, de érdekes történet) A házban ahol most lakunk még úgy hozta a sors, hogy három Magyar család is lakott. A Laci barátaink már elköltöztek, velük se volt sose gond. Mi is mindent rendesen fizettünk. A harmadik család (két középkorú szülő és a lányuk, aki amúgy a kollégám is) viszont már nem. Tartoznak több hónap bérleti díjjal, mert áprilistól nincs munkájuk, a lánynak is csak pár hónapja. A lényeg, hogy ezekkel a kondíciókkal kéne nekik új lakást találniuk, mert nekik is el kell költözniük ugye dec. 31-ig. Szóval nem lesz egyszerű, de hát ez az ő gondjuk nyilván. Viszont ami érdekes és kicsit kiakasztó, hogy volt fent nálunk a főbérlőnk megbeszélni a mi költözésünket. Beszélgettünk vele mindenféléről és szóba jöttek ők is. Mondja a manusz, hogy a cipője tele van, mert tartoznak, nem tud velük beszélni, mert nem értik meg. Ajánlotta az apukának, hogy jöjjön hozzá dolgozni az felújításra, 15€ órabért mondott neki, de az ürge cseszett elmenni. A főbérlőnk beszél németül, angolul, olaszul, de sehogy nem tudja megértetni magát velük, és aszondja neki a faszi, hogy tanuljon meg magyarul.... Na vaze! Esküszöm ezek olyan égő dolgok, hogy én süllyednék a föld alá... és sajnos sok ilyen van...
Na, de ennyit erről.
Szóval ennek a rengeteg szónak is egy a vége. Jól vagyunk! (Upsz ez kettő) Arról beszélgettünk, hogy most már talán mondhatjuk, hogy megvetettük a lábunkat. Persze jöhetnek rosszabb idők, de remélhetőleg nem fognak, vagy ha igen, akkor ne tartsanak sokáig, hogy átvészelhessük. Bízom benne, hogy jövő ilyenkor már azt írhatom, hogy mindenki a helyén van, és azt csinálja/dolgozza, amit szeret. Ennél többet nem is kívánok, mert itt, ha dolgozunk, akkor úgyis minden oké. Akkor minden van. Kívánok még egészséget hozzá magunknak és szeretetet, bár abból nem szokott hiány lenni :-)
Szóval zárom soraimat és puszmák mindenkinek! :-)