Jajj!!

Hát basszus a tegnapi nap aztán nem lett semmi... Olyan 11 órától este lefekvésig konkrétan azt hittem megbolondulok... Én még ilyet a büdös életben nem éreztem. Egyszerűen pattanásig volt feszülve az összes idegszálam, kiborultam mindenen, olyan gondolataim voltak, hogy inkább elmegyek világgá, ne lássa senki, hogy milyen elmeroggyant vagyok...
Mondjuk annyiból szerencsém volt, hogy volt két ember is akivel legálisan összeveszhettem és kiadhattam rajtuk a dühöm :-)
Az egyik a boltos nő volt, akik itt a melóhelyemnél a CBA-ba basszák beárazni a cuccokat, majd amikor megkérdezem a pénztárost, hogy akkor ez mennyi, mond rá egy árat, majd beállok a másik kasszához kicsit később, ott meg persze 20 forinttal többet üt be a gyökér. Nyilván kiakadok, nyilván beolvasok nekik, és nyilván nekik az a legnagyobb problémájuk, hogy az egyik bizonygatja a másiknak,hogy de baszki nekem van igazam, mert mancika nekem már szólt, hogy változott az ára, neked meg még nem. Na itt aztán végképp elgurult a gyógyim és megmondtam nekik a magamét, hogy kvára nem az a lényeg, hogy mancika kivel osztotta meg a tutit, hanem az, hogy miért nincs kint a terméken az ár??? Vaze ezért titeket nem kicsit büntetnek meg!! Szerintetek felfogták? Vajmi kevés reményt fűzök hozzá...

A másik szitunak van előzménye is. Az iroda a II. kerületben van. Az ingatlan árak itt az egekben. (CSAK AZT NEM TUDOM MIRE FEL)?? Banyek itt nagyobb a bűnözés, mint a X. kerületben.
Az előzmény. Ülünk az irodában, kollégámnak a Bálintnak a bicaja az ablak elé támasztva a kerítésen belüli birtokon. Egyszer csak azt látom, hogy füsti fecske besasol, aztán már viszi is a bicajt. Úgy egy tized másodpercig lefagytak a fogaskerekek, annyira szürreális volt ezen a környéken ez az eset. Na, mikor magamhoz tértem, akkor mondom a Bálintnak, aki velem szemben ül, hogy baszki viszik a bicajod :-D Na, az utánuk futott, és mivel a csávó nem tudott felülni a bicajra, mert annyi előnye nem volt csak futott vele, így mikor látta, hogy Bálint utol fogja érni, elhajította a bicajt. Szóval vicc volt. Aztán egyik reggel egy öreglány kocsiját törték itt fel. Na és akkor a tegnapi eset.
Kevesen voltunk tegnap bent az irodában, konkrétan csak hárman. Én egyedül voltam az én helyemen, ketten a belső irodában. Én innen rálátok a kapura, és ez a szoba az első. Na hallom hogy nyitódik a kapu, és két ismeretlen lábat látok :-) Tök csönd van nálunk, (ja és az iroda ajtó nyitva, mert szeretjük a levegőt) látom, hogy ott áll a gyökér a bejárati ajtónál és sasol befelé, engem nem lát. Na mondom megkérdem hogy mit szeretnél polgártárs? Hát abban a pillanatban, ahogy meglát, már persze kopogni is tud. Persze roma csávó, olyan harmincas. Na bennem felmegy a pumpa, se köszönés se semmi, mondom neki el lehet húzni. Csávó meglepődik, nem ilyen fogadtatásra várt :-D Aztán még ő reklamál, hogy miért így közeledek feléje, amikor ő csak kérdezni akart valamit. (na persze) 1. megvan az okom rá, 2. mi a f...szt keres kerítésen belül, 3. essünk túl rajta és játszuk el a kit keres játékot :-) Hát ő valami kovács ügyvédet keres. Mondom aha, nyilván, de mivel itt nincs olyan el lehet tiplizni a p..ba. Na, hát csávó teljesen kivolt, gondolom nem egy idegbetegre számított :-D
Szóval ennyit a biztonságos és rohadt drága II. kerületről. Aztán este mikor meséltem a Csabinak a történetet, még Ő mondta, hogy azért óvatosan kell az ilyenekkel, mert akár erőszakos is lehetett volna a csávó. Hát akkor nagyon rosszul járt volna tuti, amilyen idegállapotban voltam :-DDD
Szóval tegnap ők voltak, akik áldozatául estek a fokozott elmeállapotomnak. Meg persze sajnos szegény Életkém is, meg a Balu is, de sajnos ez ezzel jár. Azért próbálom moderálni magam, de mentségemre szolgáljon, hogy ez a legnagyobb függőség és egy olyan embernek, aki alapból is temperamentumos, annak ez fokozottan nehéz.

Na puszmák mindenkinek!

2. nap

Az is eltelt tegnap. Érdekes egyébként. Van amikor annyira nem hiányzik a cigi, hogy ha lehetne se gyújtanék rá. Van amikor meg sírni tudnék annyira hiányzik...
A legnagyobb baj, hogy én szeretek dohányozni! És így elég nehéz elképzelni, hogy soha többet nem fogok. A legnagyobb poén az az, hogy nem tudom magam elképzelni nemdohányosként. Annyira sok év telt el dohányosként, hogy a cigizés meg én az egy dologgá vált. Hiába kutatom, nincs meg az agyamba az a kép, hogy én és no cigi, de hát honnan is lenne...
Szóval még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá a dologhoz. Mert ha azt mondom, hogy soha többet nem gyújtok rá, az annyira megijeszt, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Ha meg azt mondom, hogy nyugi, csak ennyit meg annyit kell kibírni, akkor meg nem szoktam le. Nem igaz?
Ja, egyébként bocsi, hogy nincs más témám, de ezt a blogot azért írom, mert úgy gondolom, hogy erőt ad. Plusz, ha valami csoda folytán végigcsinálom (jó volna letisztázni magamba, hogy mit jelent a végig), akkor biztos jó lesz majd visszaolvasni.
Mikor a legnehezebb?
Egyértelműen a számítógép előtt! És mivel a napom legnagyobb része itt telik el, így hát szívok rendesen.
Mikor a legkönnyebb?
Amikor olyan helyen vagyok, ahol előtte nem dohányoztam. Pl. tökre nem hiányzik a hálóban. Utazás közben, még akkor sem ha eszembe jut.
Ja, egyébként itt bent a melóhelyen is nagyon rossz, mert megszokássá vált, ugye hogy óránként feláll az ember, és kimegy dohányozni.
Szegény Életkémen is látom azért, hogy egyre nehezebben bírja. Mondjuk rajta azért nehezebben venni észre a nehéz pillanatokat mert Ő nem az a kiakadós, közveszélyes típus :-D.
Ja, tegnap kimentünk megsasolni ezt az A-380-as gépet. Hát mit ne mondjak... döbbenetesen nagy, és bár utálok repülni, azért egyszer szeretném kipróbálni, hogy ezen milyen.

Na megyek dolgozni, puszmák mindenkinek!

Egy másik korszak

Amit el szeretnék kezdeni. Ehhez az első pici lépést a mai nap folyamán megtettem.
35 éves vagyok, és több évet cigarettáztam, mint amennyit nem az életemből. Ez igen durva. Ráadásul azt sem tudom, hogy milyen cigi nélkül élni, mert nagyjából nem is emlékszem rá. 13 éves voltam amikor rászoktam... Nem ma volt.
Hogy érzem magam az első napon? Hmm... Konkrétan néha megbolondulok :-))
Vegyük sorra, reggel még úgy ahogy elvoltam, pedig a reggeli kávé mellé annyira de annyira hiányzik a cigi!!! A problémák olyan 11 óra felé kezdődtek. Ott jött az első idegbaj. Ilyenkor se perc alatt átmegyek közveszélyes őrültbe és bárkibe belekötök se perc alatt, és konkrétan képes lennék embert ölni :-)) Nagyon messzire el tud gurulni a gyógyim. Csabitól már tegnap elnézést kértem ezért előre, mert tudom, hogy ilyen vagyok ilyenkor.
Ma volt még azt hiszem eddig 2 ilyen agymenésem, de remélem már ennyi volt :-)
Az, hogy tiszta szétszórt vagyok már meg se említem. Odaégettem a fasírtot, a muffint (soha nem csináltam még ilyet), lereszeltem az egyik ujjamat, de nem gyengén. Igazából egyfolytában aludnék, ennek biztosan ahhoz van köze, hogy a nikotin megvonás csökkenti a vérnyomást. Vagyis gondolom inkább fordítva, a dohányzás növeli a vérnyomást. Nos, nekem pont az emelésre lenne szükségem, mert alapból is alacsony a vérnyomásom. Most délután elmentünk futni, futás után 10 perccel mértünk egy vérnyomást és sikerült egy 104/68-as értéket produkálnom :-D Hát csoda, hogy aludnék legszívesebben folyamatosan?
Csabi sincs túl jól, mert persze Ő is bevállalta az életmód váltás projektet. Ő mondjuk egy tündér, mert még így sem idegbajos, ugyanolyan nyugodt mint általában. Hogy lehet valakinek ilyen jó természete???
Na, szóval így vagyunk az első nap. Nem tudom mikor lesz ez majd jobb, gyanítom még hetek kérdése lesz, mire nem fogom minden pillanatban azt érezni, hogy megőrülök... Megpróbálok elérni addig.

Na puszmák mindenkinek!