Már majdnem kari :-)

Várom már nagyon. Szeretem ezt az ünnepet. Szombaton megnéztük az Igazából szerelem c. filmet. Tudom lesz karácsonykor is, meg már láttuk is, de első nézésre is nagyon megszerettük és most is imádtam :-) Hugh Grant miniszterelnöki tánca az fergeteges, a lecsúszott-visszakapaszkodott dilis énekesről nem is beszélve :-))

A menü is végleges, leírom hátha kell még valakinek ötlet. Szóval lesz húsleves, baconbe tekert csirkemell aszalt szilvával és sárgabarackkal töltve, töltött dagadó, töltött káposzta (vaze, minden töltött lesz :-DD)
A sütik meg: sajtos rúd, fahéjas csoki kockák, csoki korong, nutellás süti, a hókiflin még gondolkodom. Beigli nem lesz :-)
Levezetésnek gyümisali.

Úgy döntöttem idén 23-án lesz fa diszítés, mert eddig minden évben 24-én volt, főzés közben, de idén inkább elosztom. Bár a 23.-a is mozgalmas lesz, mert a sütik akkor készülnek.
Remélem idén nem gyújtjuk fel a sütőt sem :-D
Ajik is megvannak nagyjából, már csak Életkémnek hiányzik valami kis apróság, meg az anyukájának az ajándéka.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozzá szólni, mert egy könyvet kap. Méghozzá a saját könyvét. Anyukája hobbija, hogy verseket ír. Az, hogy milyenek már más kérdés... :-) viszont lelkes. Igazából nem rosszak, csak nem az én világom. Szóval eddig egy nagy füzetbe irogatta őket, na mi ezeket begépeltük, és elvittük könyvkötőhőz. Raktunk bele képi illusztrációkat is, szóval egy szép könyvecske lesz, rajta a nevével és hogy "verseim" Remélem örülni fog neki.

Ami miatt kicsit bosszús vagyok az Csabi (hát hogy is fogalmazzam, pótanyukája miatt van.) Róla már írtam, Ő Marika. Nem fiatal már Ő sem. Ott lakik Csabi anyukája mellett, vagyis egy ikerház egyik felében, de általában Csabi anyukájánál van :-) Ezer éve barátok, és tényleg nincs senkije Csabiékon kívül, ezért is van az, hogy olyan, mintha Csabi az ő fia is lenne. Szóval Ő válogatott kézilabdás volt annak idején, olimpiai és világbajnoki bronzérmes. Utána pedig edző. Nos, sajnos képi anyaga nincs az aktív pályafutásáról és mi karácsonyi ajándékként ezt szerettük volna pótolni.
Első körben hova fordul az ember? Nyilván az MTV archívumához. Sajnos ezek a felvételek vhs kazettán voltak és amikor átáltak valami új rendszerre, akkor megsemmisültek. Király. Az edzői pályafutásáról van rengeteg, de hát az nyilván nem jó. Összesen kb. 10 percnyi anyagot bírtak összekapálni. Oké nem adjuk fel, keresünk tovább. Beszéltem a MTI-vel, a MOB-al, senkinél semmi!!! Mondjuk a MOB-on azért meglepődtem. Én naív azt hittem, hogy legalább ők tárolnak az olimpikonjainkról felvételeket. Kiderítettük, hogy melyik külföldi csatorna közvetítette a montreáli és moszkvai olimpiát. Írtunk nekik, hogy mire lenne szükségünk, van-e nekik képi anyaguk. Még csak válaszra sem méltattak minket, amin azért meglepődtem, mert ez olyan magyar szokás inkább.
Ez után jött a végső mentő ötlet. Marika klub szinten a Fradiban játszott, hátha nekik van valami (itt már az olimpiai anyagot feladtam, de játszottak KEK-ben, hátha...) Örömmel láttam, hogy a női szakosztály vezetője jelenleg Kökény Bea, ugyanis Őt még edzette is Marika, tehát nyilván segítőkész lesz. Leírtam, hogy nekem bármilyen támpont jó, ha esetleg ismer valami fanatikus gyűjtőt az is.
Lehet tippelni, hogy válaszolt-e? Nem vaze!! December 8.-a óta nem volt képes rá. No comment.
Úgyhogy feladtam. Gyönyörű ajándék lett volna és nagyon sokat hajtottunk utána, de ez van. Ha valakinek van még ötlete, azért azt szívesen fogadom :-)
Azért valahol dühít ez az egész. Mivel imádom a sportot (az a baj, hogy lustaság miatt már egy idje csak nézni) úgy gondolom, hogy talán ezekkel az emlékekkel kicsit körültekintőbben lehetne eljárni. Lásd MTV. "megsérültek a felvételek az archiválás során..." nem is értem. Hogy a MOB-nak nincsenek felvételei a magyar szereplésekről?? Valahogy ez is olyan furi nekem. Ezek emlékek. Valakiknek a sikerei, (ne adj Isten bukásai) amikre annak idején büszkék voltunk/voltak, és csak úgy elvesznek? Tényleg nem értem.
Hogy egy volt tanítvány nem képes válaszolni egy ilyen megkeresésre?? Még annyit sem, hogy bocsi de nem tudok segíteni, végigjártál minden utat és nincs több ötletem...
Nekem ezek olyan furcsa, és rosszul eső dolgok.

Na, most azt tudnám, hogy ezt miért írtam le egyátalán? :-) Valszeg úgyse érdekel senkit. Nem is erről akartam írni, hanem csak úgy bejöttem blogot írni. Bocsi, hogy ez lett belőle és nem valami érdekfeszítőbb.

Puszmák mindenkinek!

Folytatás

Bár bevallom őszintén nem sok kedvem van hozzá :-)
Szóval olyan hajnali 4 órára vége lett az első napnak, még egy kicsi élménycsere Laciékkal, majd mindenki ment a szállására. Ja, volt kölcsön GPS-ünk, mert hasznosnak ítéltük meg a jelenlétét erre az útra. Ha már sógoréknál voltunk, el is neveztük Wolfinak a beszélő térképet :-) És tényleg le a kalappal elötte, mert ügyes kis kütyü. Bár én ilyen kis őskövület vagyok és szeretek önerőből, vagy hajtogatós térképpből eljutni valahova, mert ha sikerül, akkor büszke tudok lenni magamra, így meg csak Wolfi buksiját simogathattam meg.

Na, olyan 5 óra felé álomba is szunnyadtunk, majd fél 9-kor már ébredés is volt, mert mentünk reggelizni, és várost nézni. Mikor még nem tudtuk, hogy megyünk erre a versenyre, már tervbe volt véve a bécsi túra, szóval muszáj volt beiktatni a programba. Az, hogy fáradtak vagyunk nem volt kifogás :-D Wolfgang segítségével rapid módon elég sok helyre eljutottunk, ezért roppant hálásak is vagyunk neki!
Igaz, kva hideg volt és az új cipőm, amit azért vettem, hogy ez tök jó lesz télre, faszán beázik a latyakba, tehát nem lesz jó télre, viszont mindettől függetlenűl szuper volt a túristáskodás. Azt leszámítva, hogy az ember ilyenkor nagyon irigy. Annyira szép az a város, és olyan szépen rendbe van tartva, hogy jó ott lenni. Nem koszos, nem szakadt, nem ízléstelen, csak szép.

Mivel 2-kor folytatódott a verseny, ezért olyan 1 óra felé megérkeztünk a helyszínre. Ja, nagyon el lehet tévedni egyébként gps-el is :-D Laciék 6 percnyi távolságra laktak a montesino-tól, mégis sikerült nekik szombaton ezt a távolságot 1 óra 35 perc alatt abszolválni :-DD Ez van, ha rossz címet adunk meg okoskának...
Na a verseny elkezdődött, ugye cseppet sem álltam rosszúl. Ez a második nap első vakszintjéig tartott. Itt kaptam a verseny egyetlen "lapömlés" részét, mert 3 leosztás alatt volt AJ, AK, és KK. Na, ugye emeltem az első kettővel, amire dobás érkezett. Jött a harmadik a KK. Van egy limp az első beszélőtől, amire én persze emelek, csávó adja. Flopp J magas, amire becsekkel, én beleemelek, amire Ő allin megy. Őszintén megmondom elég kis esélyét láttam JJ, AA lapoknak, ami veszélyes volt az a másik két laphoz a szet, de meg kellett adnom már az allinjét. Egyrészt, mert már sok is volt bent és ehhez viszonyítva keveset kellett adnom, másrész még mindíg nagyjából átlag stacken maradok, ha szet és bukom. Hát nem szet volt. A9o-val a 9-hez volt egy alul-felül nyitott sor, ami természetesen riverre megérkezett. Hogy a kva anyját a buzi fishének. Nem csak én voltam kiakadva az asztalnál a srácra, de hát ez van. Na, utána felszívtam megam, és visszalopogattam valamennyi zsetont. Az volt a jó, hogy a nagyvakomon egy elég feszes csajszi ült és legkésöbb floppon elvittem a kasszát, ha néha partiba keveredett velem. Na meg pályáztam az A9o-s fishemre. A levadászása nem sikerült, mert elültettek, (2 óra alatt 4 asztalon voltam):-(( Sajnos ebben az időszakban minden lapom elfogyott, de tényleg minden. Még connector lapokat se kaptam, hacsak a 23 kör mondjuk nem nevezhető annak :-) Semmi mással nem tudtam operálni, csak azzal, hogy D-ből, vagy cut off-ból emelgettem, ez néha bejött, néha nem, így nem igazán tudtam növelni a zsetonjaim számát. Volt olyan, hogy épp odaültettek egyik asztalhoz és nagyvak vagyok. Lenézek, Q8 káró, wow!! Több órája a legjobb lap. Na, mindenki dob, kisvak rámemel egy kötelezőt. Gondoltam megadom, aztán majd flop után elviszem. Flop csodaszép, 8-as magas kis szépséghibával, az összes lap treff... Srác tovább hívja én meg rátolom az allint. Erre a csávó csont ideg, és bedoja a két piros bubiját!!! Meg se nézte mennyi az allinem basszus... Nagyjából nem sokat kellett volna adni neki, de meg se nézte. Azt látta gondolom amikor odaültem, hogy elég sok zseton van nálam, de abból rengeteg volt az 1000-es zseton, 5K-s nem sok akkor már sajna. Nem is értettem a csávót, igaz én dobatni akartam vele, mert nem hittem, hogy eltalálta a flopp, de erre nem gondoltam :-DD Ráadásul bunkó is voltam, mert a földön fekvőbe még bele is rúgtam egyet, és megmutattam neki a Q8-at :-)) Gondoltam tegyük teljesen tiltre, abból nagy baj nem lehet :-D Nem is értette senki az asztalnál a dobását egyébként. Lehet volt már lemákolása mielött odakerültem az asztalhoz és ez okozta nála ezt a zárlatot. Viszont volt ennek a srácnak egy nagyon máker partija utána. Volt egy emelés, amire Ő visszatolta az allint, amit fogadott az emelő. Emelő mutat KQ, a srác 77. Flopp KQx, turn 7, river 7 :-))
Na, és akkor jött az utolsó elötti asztalom ezen a napon. Kva jó asztal volt egyébként, pedig volt rajta minden. Feszes játékosok, pár fiatal netes srác, meg mindent megadós is. Eleinte itt is elkerültek a lapok, nem kicsit... Olyan lapokkal emeltem, hogy azt csodálom nem lángolt a fejem :-) Itt is volt egy parti, amire feltettem a versenyemet, de azt hiszem nem döntöttem hibásan. Egy vaklopásnak indult egyébként, mert elöttem mindenki dobott nálam meg egy K2 treff volt, amivel ráemeltem a vakokra. A nagyvakon egy elég feszes faszi ült. Hát nem megadja a görény?? Na mindegy, nézzük a floppot. Megérkezett, kis lapok személyében, ami a jó volt benne, hogy jött két treff. Faszi lecsekkolta én meg rátoltam. Hát gondolkodott nem keveset a megadáson, már időt is kértek ki rá, ha jól emlékszem, de végül a dobás mellett döntött. Na és itt elkezdtek jönni a lapok is. Vittem két asszem két allint is, pár nagy kasszát is, szóval felküzdöttem magam olyan 500K feletti zsetonra, ami nagyon jó volt.
Volt egy érdekes partim még azzal a csávóval aki a végén megnyerte a versenyt, de akkora fish volt, hogy öröm volt nézni. Csak egy példa. 100K körüli zsetonja volt akkor még, nem emlékszem mekkora volt a vak, de arra emlékszem, hogy nem volt limpelős már rég a vak :-) erre ő első beszélőből belimpel, erre az egyik fiatal srác (ő elég jól játszott) ráemel elég szépet. Mindenki dob, a csávó csak megad. Ezt se értette már senki sem. Flopp A99, faszi csekk, srác allin rakja, faszi call és mutat A9-et... Srác nézi a faszit, nézi... Abban a nézésben minden benne volt basszus... AK volt a srácnál egyébként. Szóval a faszi bele volt buzulva az Ax egyszínű lapokba. Az nem dob semmi pénzért sem.
Szóval az én partim a faszival. Mivel megtehettem az asztalon (egyrészt mutatásnál csak jó lapot láttak tőlem eddig, másrészt az imidzsem is feszes volt) asszem második beszélőből emeltem A8o-val, amit a faszi megad. Flop A2x, ezt természetesen tovább hívtam amit adott a faszi. Nem örültem neki, mert tudtam, hogy van ásza, csak azt nem tudtam mekkora a kickere. Turnre érkezett egy K, aminek nagyon örültem, mert abban bíztam, hogy elbizonytalanítja a faszit, mert ezt lecsekkoltam több okból is. Azt akartam elhitetni, hogy nálam AK vagy KK van és azt csekkolom le, másrészt látni akartam, hogy belehív-e és mekkorát. Belehívott, de csak ilyen na, mégiscsak van ászom, és hívjunk már bele... Én megadtam neki. River hála az égnek egy kettes volt, így tudtam, hogy 98%, hogy split lesz, ezért bele is hívtam egy szebbet, hogy neki kelljen gondolkodni a dobáson, hátha nem bízik az osztásban. Bízott a buzi, mert mint említettem nem lehetett vele ászt dobatni. Nekem jött jól a kettes a végén, mert AT volt nála, de szép parti volt, bár a két mellettem ülő sráccal eldobattam volna, mert mindkettő azt mondta, hogy azt hitték AK van nálam :-) Tehát jól adtam elő magam, csak ez a faszi nem volt partner hozzá. Egyébként hihetetlen dolgokat mákolt még be az ember. Játszani tényleg nem tudott és ezt nem az irigység mondatja velem, mert bár Ő nyerte késöbb a 30K eurót, viszont én büszkébb voltam magamra a teljesítményem miatt. Mert egy dolog az, hogy mellém áll a szerencse és minden lejön, bármi szarral megyek be teljesen indokolatlanúl és más kérdés az, hogy jól játszik az ember.
Ja, ekkor már bőven fizuba voltunk. 60 embertől fizetett, és ami a poén volt, hogy Laci lett a buborék, azaz a 61. Ha fogadni kellett volna rá, hogy ki lesz az, én nagy értékben Rá fogadok :-)) Imádom a Lacit, a világ egyik legjobb, legnagyobb szívű embere, de szerencséje az nincs a kártyában semmi szegénynek :-) Az asztal fishe ellen játszott amikor buborék volt és a faszi ráemelt Lacira (játszott mindennel a faszi egyébként) Lacinál KK, persze visszatolta rá, a nem is kicsi stacket, és persze call és persze AA van a faszinál :-D
Na, az asztalunk megszűnt, és átkerültem egy másik asztalra. Két elég nagy stack közé, pedig nekem sem volt kevés. Folytak a partik és mentünk rá a shortokra. Az egyik a világ legszerencsésebb címét elnyerhette volna. Feltolta a stackjét, amit az elöttem lévő nagystackű srác adott, én dob, a mellettem lévő faszi meg morogva, jajjgatva eldob... A shortnál 77, a fiatal csávónál 55 a flop AKx és csak nagy lapok turnre és riverre is. A faszi mellettem mit dobott??? AK-t vaze a baszott sok zsetonjából... Hát banyek, mondom ezt nem hiszem el... Persze short dupláz. Nem sokkal ez után a srác ismét allint tol, nálam AK, tovább emelem, hogy ketten maradjunk. Srác mutat Q9-et, flopp QQx. Köszi. Ez azért fájt. Vakok ugye már az egegben. 18 emberig játszuk ezt a napot. Találok egy A9-et hátulról, amivel emelek, erre az AK-t dobó faszi visszaemel!!! A kva anyád :-) bárkire visszatoltam volna, de rá nem. Szenvedtem egy sort látványosan, hogy azért bizakodjon, hogy visszatolom, de nyilván nem toltam bele az AA-ba. Persze az is volt nála. Mi más :-D
Szóval ezeknek a szerencsétlen partiknak köszönhetően sajnos eléggé lecsökkentem, így amikor 18-an maradtunk már eléggé megrendült zsetonmennyiséggel mehettem a következő napra. Sajnos Életkém is elbúcsúzott még a fizu elött, mert a 99-e nem élte túl az A9-et. Nyilván...
Ja, azt mondanom se kell, hogy én már órák óta voltam olyan álmos, hogy azt hittem becsúszok az asztal alá :-D Már mászkáltam, red bulloztam, mindent csináltam, csak el ne aludjak az asztalnál.
De vége lett olyan hajnali kettőre.
Na, vissza a szállodába, szintén pici alvás, reggeli, majd ismét városnézés, kávézás, séta rapid módon :-)) Kettőre kellett menni ismét vasárnap is. Persze kevés zsetonnal hova tesznek??? Nyilván a tévés asztalhoz... Az asztalomnál az ász buzi faszi 1 milla körüli zsetonnal, mögöttem két másik short. Hát sokat nem játszottam már sajnos a döntő napon. Asszem a harmadik leosztásban toltam rá a két vakra 67o-val, amire dobtak, majd nekem kellett dobnom egy fájdalmasat, mert egy cseh srác beallinelt elöttem, pedig én akartam a JT treffemmel, de meg nem adtam neki. Majd jött az ominózus parti. Ász buzi faszi emel első beszélőből egy min. raise-t amire én találok KQo-t. Szuper. Nálam a lopásnak köszönhetően több mint 300K zseton, ergó neki még adni kellett kicsivel több mint 200K-t. Vagyis az 1 milla zsetonjából nagyjából 350K zsetont kellett kockáztatnia, mivel én visszatoltam az allint. Gondolkodott jó pár percig (bár a gondolkodott ennél a csávónál barokkos túlzás) és megadta A5 treffel. Azt tudom, hogy ha különböző színű eldobja... persze floppra négy színe van, turnre sora, riverre szine :-D
Igazából nem tudom... Ellenem a faszinak dobós lett volna, hiszen ismernie kellett, nem keveset játszottunk elötte egy asztalon. Gondolhatta volna, hogy nagy valószínüséggel jobb vagyok az A5-nél. persze itt nem voltam, bár az A kicsi lap ellen a KQ nagyon jó lap. Nyilván nekem nem volt más választásom, vissza kellett tolnom rá. Faszikámba azt se értettem, hogy olyan asztalnál, ahol mögötte nagy zsetonosok ülnek, és van az asztalon 3 short, mi a ráknak emel első beszélőből egy A5-el? Simán dobós lap sztem első beszélőből egy ilyen összetételű asztalnál meg pláne. Na mindegy. Kiestem 15.-nek, ami fájt, mert a játékom alapján sokkal többet érdemeltem volna, de hát ezt nyilván nem patika mérlegen mérik.
Viszont lehet többet kéne járnom a montesinoba, mert eddig kétszer voltam, az egyik egy 400 fős verseny volt, ott 5. lettem, a másik meg ez 595 emberrel, ahol 15.
Ami érdekes, hogy mindkettőn csontra ugyanannyi lóvét kerestem, 1000 eurót :-) Úgy látszik erre vagyok hitelesítve Bécsben.
Aztán a verseny után még elmentünk Pressbaumba, ez Bécs felett van nagyjából 20 km-re, csak azért, mert megmutattam Életkének, hogy hol dolgoztam :-) és utána indulás haza. Hazafelé még Győrbe bementünk egy gyors kávé-süti-dumcsi kombóra keresztapuékhoz, majd összeszedtük már Pesten a gyerkőcöt meg a kutyát és már itthon is voltunk. Altatót nem kértünk az alváshoz :-))

Mindent összevetve, nagyon szuper volt a hétvége, imádnivaló emberekkel, szép helyen, kártyával, szóval élveztem. Egyszer meg csak kijön a végén is a lépés majd.

Viszont tényleg többet kéne játszanom élőben, mert ha nagyon odafigyelek, vagyis tényleg ott vagyok fejben, akkor minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy tényleg jól játszom. Olyan megérzéseim vannak, hogy félelmetes... Mindig tudom, hogy mikor kell kiszállnom, most sem fizettem ki soha jobb lapot, mindig éreztem mikor van a gáz, és azt is, hogy mikor lehet tolni. Szóval többet kéne eljárni élőbe ez tény.

Kievbe nem megyünk, az sanszos, de a londoni betfaires-re nagy valószinűséggel menni fogunk, remélem ott jobb helyezéssel jövök (jövünk) majd haza.

Na puszmák mindenkinek :-)

Bécs

Főképp erről lesz szó ebben a bejegyzésben. Így utólag még mindig kicsit bosszús vagyok a történtek miatt, de majd kicsit késöbb erről.
Szóval pont jól jött ki dolog, mert szerettünk volna kimenni Bécsbe az adventi időszakban, így meg még egy jó kis verseny is alakult belőle. Bár sajnos a verseny miatt városnézésre sok idő nem maradt :-)

Szóval elindultunk pénteken délután 2 óra felé, gyereket, kutyát leparkoltuk Csabi anyukájánál. Ugye 3 csomagot nyertek a promóciónkban srácok. Ebben a promóban.
A következő Kievben lesz, arra is lehet csomagot nyerni nálunk. Részletek itt.
Szóval tudtam, hogy a 3 srác kint lesz, meg jött Siba Laci is és a tesója Zoli is. A határnál megálltunk matricát venni, ott meg összetalálkoztunk Lipikével, aki közvetíteni jött ki, és örültem neki, hogy újra látom.
Pénteken már a második selejtező nap volt, mert csütörtökön is volt egy már, azon csak 200-an indultak, viszont a péntekin már 395-en.
Megérkeztünk a szállásunkra, ami egy tök jó hely volt. HB1 hotel a neve, nemrég épült és olyan az egész szálloda, mintha valami sci-fi filmbe érkezett volna az ember. A szobákban is és az egész szállodában minden fehér, és tök modern. A földszinten automata, ahol ha éjjel érkezel vagy távozol ki és be is tudsz csekkolni, szóval tök aranyos hely volt.
Lepakolásztunk, majd irány a montesino. Annyi ember volt, mint égen a csillag... A pókerterem a legtetején van az épületnek, viszont még az egyel lejjebb lévő szinten is be kellett rendezni egy termet cirka 12 asztallal. Na, mi Csabival ide kerültünk, aminek kicsit sem örültem, mert szabály szerint majd megfagytunk. A verseny kellemes struktúrával indult. 20K kezdőzseton 25-50 vakokkal és 45 perces vakemelkedéssel. Rengeteg magyar volt, de volt ciprusi, francia, német, meg még Isten tudja honnan voltak még emberek.
Én személy szerint nem igazán szeretek az első egy-két vakszinten játszani, jobb ilyenkor csak figyelgetni. Na, ez most sikerült is, mert a lapjaim sem támasztották alá a játékot :-D Pár olyan kasszába keveredtem bele, aholva az ods miatt már érdemes volt és kreatív lapom is volt hozzá :-)) Hozzáteszem, hogy a játékosállomány eléggé gyengécske. Úgy fogalmaznék, hogy egy 10-es asztalon van kb. 2 jó játékos 3 közepes és a többi, meg a fogalmatlan fish. Főleg a kínaiak... Hát azok készen vannak. Mondjuk én imádom Őket, mert kettőn is feldupláztam magam :-))
Egy olyan partim volt, amit végigvihettem volna, ha nagyobb fish vagyok és nyertem volna egy rakat zsetont vele az első vakszinten. (nagyjából riverre olyan 12000 zseton volt az asztal közepén.) Emelt parti volt, és egy egész normális játékos volt aki előről emelt. Kapott 3 megadást, mire rámért a parti. Nálam QTo. Hát monndom, most már akkor nézzük. Flop T64 két pikkel, ami nálam nem volt. Az eredeti emelő srác továbbhívta, amit ketten megadtak elöttem. Itt gondolkodtam rajta, hogy visszaemelek, de egy oka volt, hogy nem tettem. Nem az eredeti emelő miatt, bár nála magasabb párt sejtettem, hanem inkább a két szin miatt. A másik két megadóról simán elképzeltem, hogy szín és/vagy sorhúzóval jönnek, és emelhetek akármekkorát nem dobják el. Szóval nem igazán akartam a T páromra nagyon növelni még a potot, így csak adtam én is. A turn nem segített rajtam, bár se sorhoz, se színhez nem jött lap. Eredeti emelő srác továbbhívta, ráadásul nem is kicsit, amit a két srác adott. Én meg nem akartam itt már több zsetont beleinvesztálni a partiba, így kiszálltam. Riverre persze jött a Q, hogy bassza meg, és nem is pikk Q jött. Az emelő srác belehívott és a második srác megadta, a harmadik eldobta (nyilván színhúzón volt) Az emelő srácnál K pár volt, a megadó gyereknél 64 flop két pár. Szóval riveren még szépen szedhettem volna ki belőlük zsetont. Ez van, ha az ember nem elég fish :-)
Aztán úgy a 3. vakszint környékén nekiálltam játszani. Mivel addig elég csendes voltam, így ez elég jól sikerült is. Sok kasszát tudtam elvinni a semmivel is, elég volt egy két blöfföt elengedni. Volt két fiatal srác az asztalnál, akik elég szépen játszottak és az első 3 vakszinten szép stacket is építettek. Mutatásuk nem nagyon volt, de azt azért le lehetett venni a hivásaikból, hogy nem a kézbe lapjaik támasztják alá a játékukat :-) Na az egyikkel összeakadtam. Akkor már két partit vittem emelésekkel, majd a 3. partiban találtam egy KK-t!! Wow, a nap lapja volt addig :-) Persze emelek megint, az egyik fiatal srác gombról visszaemelt rám. Mondom hoppá! Bennem volt a félsz, hogy AA van nála, nem emeltem vissza rá, mondom meglássuk mi történik majd flop után. Megmondom őszintén nem emlékszem mi volt a flop, csak azt tudom, hogy két pikk volt itt is az asztalon, meg kicsi lapok. Én persze tovább hívom a flopot, amit a srác csak megadott. Megmondom őszintén itt már elég kis százalékra tettem az AA-t, sőt az esetleges flopp szetet is. Turnre nem érkezett szín, itt belecsekkoltam, mert 99% biztos voltam, hogy a srác ezt gyengeségnek veszi és továbbhívja. Ez meg is történt, amire én rátoltam az allint. Erre a srác szidott mindent mint a bokrot, láthatóan nem tetszett neki, hogy allin raktam. Ennek azért örültem, mert bebizonyosodott hogy jól gondolkodom (megmondom őszintén én két magas pikk lapra tettem) szóval vakarta a fejét gazdagon, szenvedett pár percet, de megadta. A mutatásnál annyira nem örültem, mert 65 pikket mutatott, amivel alul felül nyitott sora és négy szine volt, vagyis annyi outja, mint égen a csillag. Szerencsére a river káró 9 nem segített neki, így dupla volt. Ráadásul nem vesztettem az imidzsemből se, mert az első mutatás amit láttak tőlem az asztalnál egy KK volt, ami nyilván tovább erősítette bennük, hogy ez a csaj csak lappal játszik. Szóval lehetett garázdálkodni tovább. A másik agresszor srácot is helyretettem pár 3bettel, szerencsére nálam feladta a további próbálkozásokat. Fogyogattak az emberek szép lassan, szegény Csabi meg olyan asztalra került, ahol folyamatos volt a limpelés, majd ha Ő vagy a másik asztalánál ülő játékos megunva ezt rájuk emelgetett, akkor annyiért játszottak :-) Lapot nem dobtak el flop elött sose, persze Csabi sose talált semmit, ezek meg mindíg így eléggé lecsövesedett szegény. Majd odaültették az asztalomhoz. Kicsit sem örültem neki... Nem azért, mert imádom, ha a közelemben van, de -1 ember akitől zsetont lehet szerezni. Na itt is üldögélt a Drágám jó sokáig, mert annyi stackje volt csak, hogy egészséges allint behúzva normális zsetonra kapaszkodhatott volna vissza. Ez szerencsére be is jött neki (egy kínain, akik a barátaink lettek) :-)) Majd bomlott az asztalunk. A következő asztalomon a jobbomon volt egy fiatal srác (armani napszemcsi, kurva drága óra és egyebek) és akkora zsetonkupac, hogy nem látott ki mögüle. Akkora mákkal, hogy ilyet még nem láttam. Háromszor tolták bele a nut lapjába az allint...
Na, mondanom se kell, hogy terrorizálta az asztalt. Aztán meguntam. Nekem szokásom, hogy sose nézem meg a lapjaim, amig a többieket végig nem nézem, hogy mit tesznek miután megnézték a lapjaikat. A srác is ilyen volt. Aztán volt egy érdekes helyzet. Találtam valami értelmesebb lapot, amivel emelni akartam, de a srác mellettem már baszogatta a zsetonjait szokás szerint, vagyis emelni akart. Na erre elkezdtem előszedni egy csomó zsetont. Láttam, hogy oldalra vizslat és eldobja a lapját, én meg emeltem :-) Utána ez volt a trend, ha emelni akartam, akkor előszedtem a zsetonokat, számolgattam, mielött rám került volna a sor, és a srác ilyenkor mindig dobott :-) Na itt kaptam a nap első és a versenyem utolsó AA-ját. (nem volt több belőle) Kínai barátom emel előről amire a fiatal srác gondolkodik (mondom magamban gyere csak, gyere, olyan rézt kapsz, hogy csak füstöl) Szerintem megérezte, pedig direkt nem bántottam a zsetonjaimat, én visszaemeltem kínaira, annyit, hogy a visszaemelése csak allin lehessen, amit nagy szenvedés után be is tolt. Én persze megadtam Ő meg mutatott egy 77-et és nem javult. Szóval az első nap végét kicsit több mint 70K zsetonnal zártam. Hajnali 4-kor. Hangyányit hulla voltam én is meg Csabi is. Zoli kiesett szegény, Csabi cirka 27K zsetonnal végzett az első napon, Laci meg olyan hullámvasutat csinált, hogy öröm volt nézni :-)) 1250-ről jött vissza a nap végére olyan 40K-ra, így 3-an mentünk tovább a kis csapatból a második napra, mert a 3 csomagot nyert srác (Márta János, Komjáti Gergő és Szörény Rezső) sajnos kiestek az első napon.

Folytatás következik.

Puszmák mindenkinek!

Álomlány

A címről majd késöbb, most berakok ide egy viccet, amit a múltkor olvastam és nem kicsit nevettem rajta:

Egy Cipruson szolgáló katona egy nap levelet kap a barátnőjétől amiben ez áll:
- Kedves Pisti! A mi kapcsolatunk nem folytatódhat tovább, a távolság ami elválaszt minket nagyon nagy... Biztosíthatlak, amióta elmentél, már kétszer csaltalak meg... Légy s...zíves, küldd vissza Nekem a fotót, amit korábban küldtem...
A katona kiakad, megkéri a társait, ajándékozzanak neki egy fotót a barátnőjükről, a feleségükről, a nővérükről, az unokahúgukról. 57 fotót gyűjt össze, beleteszi mindet egy levélbe, együtt Marinak a fotójával és ezt írja hozzá:
- Kedves Mari! Ne haragudj, de nem sikerül emlékeznem, ki a f@szom vagy Te! Légy szíves vedd ki a Tiédet, és a többit küldd vissza!

Aztán, hogy mit is akarok a címmel? A facebookon jobb oldalt megjelennek a fizetett hirdetések. Ez elég ügyesen van felépítve, mert ahogy beírod a regisztrációnál az érdeklődési körödet (vagy azt késöbb módosítod) annak megfelelően kapod a hirdetéseket. Pl. az adatlapomon csak késöbb adtam hozzá, hogy a családi állapotom eljegyezve. Na azóta esküvői ruha dömping, karika gyűrű és egyéb ilyen remek és igencsak költséges cuccok hirdetését kapom.
Viszont van egy hirdetés, ami már hetek óta üldöz, és már az első alkalommal is kiakadtam rajta (mert az ilyeneken kiszoktam) :-)
A felhívó szöveg a következő: Álomlány vagy lábtörlő?
Márhogy én melyik szeretnék lenni. Mert, ha önerőből csak a lábtörlő titulusra futná, akkor a cég segít rajtam egy álomlány tréningel potom 8900 forintért. Persze igyekezzek, mert most korlátozott számban ingyenesen is az enyém lehet. Esküszöm viszketnek az újbegyeim, hogy regisztráljak rá, mert szívesen olvasok és röhögök baromságokon, csak mivel én netes beszopatás szempontjából a lábtörlő titulust kapnám az ilyen cégektől (álomnő, vagyis álomhülye biztosan nem vagyok), ezért inkább csak elképzelem a traininget.
Ezeket ajánlják, ha elvégzed a tanfolyamot:

Összejössz az igazival (a legjobb pasival, akit csak kaphatsz).
Királynőként bánik Veled.
Nyugodt és harmonikus kapcsolatod van.
Érdekes, színes életed van.
Szerelmes Beléd a párod.
Feleségül akar venni.
Gyereket akar Tőled.
Veled akarja leélni az életét.
A párod sokszor kimutatja a vonzalmát.
Tisztelettel és szeretettel bánik Veled.

És természetesen garantálják, hogy ha velük edzel, akkor az alábbiak nem történnek meg veled:

Nem találsz megfelelő társat
Nem viszonozzák az érzéseidet
Elhagynak
Megcsalnak
Magadra maradsz öregkorodra
Tiszteletlenül bánnak Veled
Csak addig kellesz, míg jobbat nem találnak
Csak a szexre kellesz
Csak cselédnek kellesz
Csak szülőgépnek kellesz
Csak kötelességből vannak Melletted
Már nem szeretnek
Nem találnak többé vonzónak…

A dolog számomra ott bukik, hogy nem is akarok álomnő lenni. Az álomnő elérhetetlen ahogy a nevében is benne van, a pasi álmaiban szerepel. A cél az lehet, hogy az ember valós legyen és a valóságban legyen olyan, hogy a partnere ne álmodozzon. Szerintem. Bár én nem adok ki ilyen oktató kazettákat,így nem tudhatom :-)

A probléma ott van, hogy azokból akik ilyen hülyeségekre beregisztrálnak, maximum egy agymosás után lehet ha nem is álomnő, hanem egyátalán normális ember. Mert aki elhiszi ezeket a parasztvakításokat, az annyira hülye, hogy megérdemelne egy Microsoft címkét. És mivel hülye, úgy is fognak bánni vele, ahogy kijár.
Vagyis igaz lesz a második felsorolás.

Mi a tanulság? Ha olyan hülye vagy, hogy regisztrálsz minden szarra, sose lesz normális kapcsolatod :-D

Hoppá, milyen messzire is mutatnak ezek a dolgok? :-))

Na puszmák mindenkinek :-)

Hogy mekkorát változnak a dolgok...

És ez így is van. Hányszor mondjuk, hogy ha valaki azt mondja nekünk, mondjuk 10 évvel ezelött, hogy ez és az lesz velünk/belőlünk, akkor tuti pofán kacagjuk. Velünk, vagyis inkább Életkémmel ez történik mostanság. Hogy miért én írom? Hát mert az én Tündérkém elöbb futja le a maratont, minthogy blogoljon (bár erre a maraton lefutásra még visszatérek :-))
Igazából nem is értem miért, pedig imádom a szövegét és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, de irigy a Drága és sziporkáit megtartja magának, vagyis nekünk, bár én közkincsé tenném a helyében.
Szóval Életkém annak idején nagyon meg akarta úszni a katonaságot, és aki ismeri az sejtheti, hogy ez sikerült is neki. Mondták neki többször is, hogy gyere sorozásra, mert kellesz nekünk. Ő meg csak nem ment. Sokadszorra sem. Teltek az évek, egyre jobban invitálták, hogy menjen, de kitartó volt és nem tudtak elég csábító ajánlatot tenni :-) Miután rájöttek, hogy ez a hapsi nem fogja szolgálni a hazát azzal, hogy fogkefével wc-t sikál, arra gondoltak, hogy a pénzbírság majd meghozza az eszét. Nem nyertek. Vagyis nyertek pár ezer forintot, mert a bírság befizetését megfelelő kompromisszumnak tartotta Életkém a nyugalomért cserébe. És elég türelmes is volt, mert kiülte az ász párját, vagyis kivárta, amíg eltörlik a kötelező katonaságot. :-)
Aztán most sokat változott a világ. Már tavaly elkezdtük pedzegetni, hogy mi lenne ha hivatásos katona lenne, ha már a Honvédelmi Minisztériumba dolgozik. Persze maradna ugyanazon a poszton, csak katonaként és persze nyilván nem annyi fizetésért :-) Aztán ez elsikkadt. Viszont most változott a helyzet, mert ugye a közszférában elég nagy átszervezések lesznek év végén, így náluk is. Életkém meg a sarkára állt és azt mondta, hogy hát Ő akkor talán eljönne onnan. Erre úgy berezelt mindenki, hogy rögvest csináltak neki egy századosi helyet, ami elég jó lesz minden tekintetben :-) Ezt január 1-el elfoglalhatja.
Szóval, ha valaki 10-15 évvel ezelött azt mondja Csabinak, hogy katona leszel és még örülni is fogsz neki, hát megkapta volna a szemköztnevetést.
Aztán ha valaki azt mondja Neki (bár az utóbbi években nekem is) hogy önszántadból nekiállsz kocogni, akkor azt nemhogy pofán röhögjük, de még orvoshoz is elvisszük :-)
Márpedig ugye a helye megvan katonáéknál, de azért pár dolgot meg kell tenni a beöltözéshez. Kell nyelvvizsga, értelmi és fizikai felmérés. Nyelvvizsga nem lesz gond, az értelmi felmérés csak-csak :-)) a fizikai felmérés a mummus. Nyilván neki, mint tisztnek és irodai dolgozónak nem az a szint, mint egy olyan katonának, aki megy mondjuk Irakba, de azért na... Ott kezdődik, hogy össze kell szedni 200 pontot. Ezt különböző dolgokból lehet, amire mi ráhajtottunk az a futás, fekvőtámasz, felülés kombó. No, ezt a 200 pontot úgy kell értelmezni, hogy mondjuk, ha valaki 2 perc alatt megcsinál 100 fekvőtámaszt, akkor az 100 pont, tehát darab/pont egységgel lehet számolni. A futásnál 3200 métert kell teljesíteni. 160 pontot akkor lehet kapni, ha 14 perc idő alatt lefutja az ember (mondjuk az nem is ember) :-D
Persze, kevesebbet is lehet szerezni, bár a táblázatban csak 17 percig írták a pontokat. Arról nem írtak, hogy mivan, ha két hét alatt teljesíti az ember. :-)
Szóval érezzük, hogy a gondok nem kicsik, tehát van cirka egy hónapunk arra, hogy megugorjuk a feladatot, és összeszedjünk 200 pontot. Vagyis csak Ő. :-))
Viszont én, ahogy egy jó párhoz illik támogatom a Drágámat, úgyhogy esténként futással, felüléssel, fekvőtámasszal fárasztjuk egymást (és más ezek után nincs IS) :-D
Az első napi eredményünket tekintve oly távolinak tűnik az a 200 pont, hogy nem is látjuk, de kemények vagyunk (vagyis leszünk) és megcsináljuk.
Nekem persze azzal, hogy Életke katona lesz van más célom is, van ami még a különböző előnyökön kívül hajt :-) Mert amikor majd megcsináljuk és beöltözik, akkor lesz neki csecse katona rucija, amiben biztos tök édes lesz és amit majd jól le lehet venni róla és akkor majd lehet más IS nem csak a futás :-))

Na puszmák mindenkinek!

15.

Ennyi éves lett ma a Törpém. Nagyon boldog születésnapot az én pici fiamnak! Persze a pici az csak képletesen értendő, sajna :-) Vagyis néha sajna. Tök jó lenne párszor még megdédelgetni, beszívni a fincsi babaillatot, na de hát ez van. Mostanában már csak az oroszlánszagot lehet szippantgatni a szobájába lépve :-D
Ajándékait tőlünk már előre megkapta, ma csak tortázás lett volna, de elhalasztjuk, ugyanis elkapta valami nyavaja szülinapja alkalmából és most két napig diétáznia kell, szóval a tortából nem ehetne, így meg inkább ne is legyen. Majd hétvégén bepótoljuk. Remélem nem jut eszébe megint, hogy mi süssük neki a tortát, mert azt szokta kérni. Pedig amit vennénk az tuti fincsibb lenne, de valamiért ez kellett neki az utóbbi pár évben.
Nem baj, ha kéri, akkor nagyon szívesen. Adja az ég, hogy még sok-sok éven keresztül süthessünk/vehessünk neki tortát, és ünnepelhessük a szülinapját, így együtt, hárman.

Na puszmák mindenkinek!

Facebook és gyerek

Furcsa cím, de mindjárt kifejtem. Ahogy többeknek, úgy természetesen nekem is fent van az egyszem pici fiam a facebookon, ismerősként bejelölve neki Csabi is és én is. Jókat szoktunk beszélgetni, üzengetni, szóval tök jó volt. Sőt a múltkor nagyon meghatódtam, mert volt egy ilyen körüzenet szerű valami aminek a szövege az anyukákról szólt és a végén az szerepelt, hogy aki úgy érzi, hogy az ő anyukája a legjobb anyuka a világon, az tegye közzé ezt az üzit. És az én Törpém közzétette, ahogy láttam, és én meg meghatódtam...
Na, de nem erről akartam írni. Valamelyik nap jön haza, látom, hogy olyan furin csillog a szeme. Kérdezem, mi van Törpe? Áááá semmi, jön a válasz. Hát jó, akkor majd elmondod, ha akarod. Megy kifelé, visszafordul, aszondja figyi anya..., mondom figyelek :-) Erre Ő: ááá inkább semmi. Na, mondom Balu ne szivass! Becsajoztál? Aszondja aha, és mosolyog :-))
Szóval most nagyon szerelmes, aminek örülök, csak ennek következményeként Csabi is és én is ki lettünk csukva a facebook ismerősei közül, mert mentek nagyban a szeretlek üzenetek és cikinek találta, hogy mi is látjuk :-)))
Szóval mióta becsajozott nem vagyunk ismerősök :-) Furcsa érzés ám. Jó már voltak ilyen kis tetszel, meg egyebek lányokkal, de olyan, hogy szerelmes legyen még nem.
Délutánonként randi a leányzóval, majd kiváncsi vagyok mikor kéredzkednek fel hozzánk, mert mostanában azért már elég hűvös van. Tippem sincs hogy fogok viselkedni a fiam barátnőjével:-) Gyanítom nem leszek rossz fej, de lehet kitör belőlem a házisárkány és akkor jajj a kislánynak :-DD Ez csak vicc volt persze.
Azért annyit mondtam a gyerkőcnek, hogy nagyi még nem szeretnék lenni, szóval ésszel, mert rálépek a monyára és hanyatt lököm :-) Akármennyire is divatos mostanság nagyszülőnek lenni :-P
Pókerre nem panaszkodom mostanság.
Sitngozok mostanság tudományos alapon, de tényleg :-)) Egész jól megy, illetve a full tilten rátaláltam ezekre a sima 2 és 3 dolcsis freezoutokra, és meglepően jól mennek. Ritka, hogy nincs FT és kettőt is megnyertem mostanában, Csabi is ezeket játsza, Ő is nyert már tegnap meg egy negyedik hely lett, bár sok indulóból. Szóval ezeken olyan 150-től 400 dolcsiig vannak az első helyek, de annyira verhető a mezőny, hogy magam is meglepődök rajta. Már nagyon szép kis roll lenne mindkettőnknek, mehetnénk sng-be is feljebb, meg a sima freezoutokban is, de sajna mostanság vannak anyagi gondok, úgyhogy ki kell veszegetni ezeket a pénzeket, de jól van ez így :-)

Ja, azt nem is meséltem, hogy volt megint pesten az affiliate konferencia, amin hagyományosan rendeznek élő versenyt. Erre neten lehet beszatolni magát az embernek, ez nekem már az elsőn sikerült is. Szóval mentem az élő versenyre. A díjazás komoly, a vakstruktúra egy vicc... Maradjunk annyiban, hogy az első nap végétől már nem a pókerről szól. Sikerűlt tovább menni a második napra, ahol eljutottam az FT-re, majd miután nem tudtam megnyerni egy 80-20-at és utána egy 60-40-et, kiestem fizu elött egyel a 8. helyen. Kicsit morcos voltam...

Na, hirtelen ennyit és puszmák mindenkinek :-)

Fura nevek

Vannak emberek, akiket megáldott az ég furcsa, mókás nevekkel. Az én kedvencem az volt, amikor még sok-sok évvel ezelött egy reggeli műsorba meghívtak egy szakértőt, már fogalmam sincs milyen témában. A neve Káposztás Benő volt. Hát nekem ez örökre az agyamba vésődött és jót mosolyogtam rajta.
Életkém is meg van áldva a nevével, mert valahogy senkinek nem sikerül megértenie, kivéve a németeseknek. Azoknak simán megy. Ráadásul hivatalokban a dolgozókat remekül lehet sokkolni a neve:Fuchs lakcíme:Klebelsberg Kunó utca kombóval. Szegényem épp, hogy átesik az egyik sokkon a név leírásánál, és máris éri a következő megpróbáltatás az utcanév bepötyögésével :-))
Viszont találtam két olyan gyöngyszemet, aminél hivatalnokként lehet beadnám a felmondásomat :-))
Mindketten a házunkban laknak. Az egyik Novokrescsenszkov Tamás a másik pedig Stotacovici Tibor. Hát banyek, mire szegények lebetüzik a nevüket, az sem lehet egy pepsi érzés :-)
Ezekhez képest az egyik gyerekkori barátnőm neve, akit Csarnogurszky-nak hívtak piskóta, mert az hallás után könnyen kimondható már.

Nektek van hasonlóan kimondhatatlan nevű ismerősötök?

Puszmák mindenkinek :-)

Fura bejegyzés

Azért az, mert igazából azt sem tudom miről fogok írni. Egyszerűen csak megnyílt a blogom és várta az új bejegyzést. Kicsit fura lelkiállapotban vagyok, mert most néztem meg egyik nagyon régen nem látott, ám annál nagyobb kedvenc filmemet, és mivel elég lelkis vagyok, az ilyen filmek jó darabig motoszkálnak még az agyamban.
Tényleg ajánlom mindenkinek megnézésre. Olyan keser-édes alkotás, aminél várod még a végén a szereplők felsorolásánál is, hogy folytatódjon, mert még kell belőle.
A másik ilyen kedvenc a Forest Gump. Ennek a filmnek a címe Sűlt, zöld paradicsom és itt a link hozzá, ha megnéznétek:
http://www.yv.hu/play_a_video.html?uploadedfileidhash=f64dfa068a3e3a1225f6baf77c0db6d1

A másik meg Lui blogja. Nagypapa lett. Ismerve Luit ez a szó, valahogy annyira nem hozzáillő. Lui fiatal, egy örök gyerek (sztem), nem lehet még nagypapa...
És akkor megjelenik magam elött a saját életem is. És rádöbbenek, hogy pár év múlva velem is megtörténhet. De hogy?? Hiszen még csak most voltam gyerek, még csak most volt, hogy tengernyi hülyeséget csináltam az iskolás évek alatt. Seregnyi emlék, ami nem lehetett olyan rég. Az is még csak tegnap volt, hogy megszületett a fiam és lám a jövő hónapban 15 éves lesz... Ha ez az elmúlt 15 év ilyen gyorsan elment, akkor az mire nagymama sorba kerülök, milyen hamar el fog már menni???
De basszus még csak 34 vagyok. Valamit a gyerekekkel kéne csinálni, mert esküszöm Ők tehetnek róla, hogy így rohan az idő :-)
Csak azt tudnám, hogy mivel lehetne legalább az érzetét csökkenteni annak, hogy így szaladnak el az évek. Sokszor lehet hallani, hogy xy úgy érzi teszem azt 50 évesen, mintha 100 évet is élt volna már. És azt hogy csinálja? Én úgy érzem magam, mintha a felét életem volna csak le. Mármint a 34-nek. Ez azt jelenti vajon, hogy nem tartalmas az ember élete? Vagy azt, hogy jól érzi magát? Mert ha az ember jól érzi magát, akkor mindig gyorsabban megy az idő nem?
Ezek igazából csak olyan költői kérdések, nem gondolom, hogy van rájuk jó válasz. Csak írok, és igazából arra sincs értelmes magyarázatom, hogy miért teszem. De azt hiszem be is fejezem, mert mindjárt jön haza a Törpe, és sürgősen meg kell tiltanom neki, hogy felnőjön :-)

Na puszmák mindenkinek!

A zsarolás nem jött be

Tehát nem várok tovább Tuzsira :-) Annyi minden volt egyébként amiről blogoltam volna időközben, csupa érdekes és izgalmas dolog, de most minderről lemaradtatok, és igen, mindez Tuzsi miatt :-DD Na, jó befejezem, mert még a végén meg lesz lincselve :-)
Mivel kezdjem? Hát mondjuk azzal, hogy a múlt hét vasárnap Életke a szívgörcsöt hozta rám :-( Éjjel, lefekvés után egyszercsak rosszúl lett. Begörcsölt a veséje és szegényem csak szenvedett, annyira fájt neki. Próbálkoztunk fájdalomcsillapítóval, meleg sóval helyileg, de semmi sem segített. Maradt az ügyelet, ami hajnali 3-kor érkezett meg. Mondjuk fél óra alatt kiértek, de nekünk egy örökkévalóság volt az is. De legalább aranyosak voltak. Kapott két injekciót, egy hirtelen és egy hosszabban hatós fájdalomcsillapítót, és azt az ukázt, hogyha a rapid fájdalomcsillapítótól nem múlik el fél órán belül a fájdalom, akkor irány a sűrgősségi ügyelet. Viszont ha elmúlik, akkor is, de akkor ráér reggel. Ami vicces volt az az, hogy mondták, hogy melyik kórház ügyeletére kell menni, mire Életke megkérdezte, hogy a Honvéd kórházba is lehet? Aszondja az ügyeletes csajszi, hogy jogosúltak?? Persze. Hát akkor nehogy máshova menjenek!!! No comment.
Egyetlen kórház pesten, ahova az ügyeletes orvos is jó szívvel küldi a betegeket. A többi csak muszájból, ha nem vagy jogosult a honvéd-ra.
Szóval szerencsére Életke jobban lett, Édesem már el is aludt mire a dokik leértek szerintem a kocsijukhoz. Én persze még sokáig nem aludtam, mert figyelgettem, hogy tényleg rendben van-e stb... Rettenetes érzés, ha azt látod betegnek, akit az életednél is jobban szeretsz.
Aztán reggel (vagyis inkább délelött) irány a honvéd kórház sürgősségi. Szegényemnek akkor is eléggé fájt és a kocsikázás sem esett túl jól neki pláne a jó kis pesti utakon. Volt minden, vérvétel, vizelet, ultrahang, röngen. Azt mondták az ultrahangon, hogy látják, hogy volt/van valami, ami biztos, hogy vesekő, mert látja a tágulatot, viszont vagy annyira kicsi, vagy annyira fent, vagy lent van, hogy nem találja az ultrahangal. Úgyhogy gyógyszer és napi 5 liter folyadék fogyasztása tanáccsal elbocsájtást nyertünk. Viszont egy hét táppénz bejátszott, úgyhogy ez volt az egyetlen pozitív dolog a történetben :-) Hozzá teszem olyan hamar eltelt ez az egy hét, mintha kettőt pislantottam volna csak. Szerencsére a panaszok megszűntek, és már nem fáj semmije Életkének.
Viszont volt tök jó is a múlt héten. Most szombaton James fiának meccse volt itt pesten, így össze tudtunk futni. Jajj de örültem neki!! Tök jót dumáltunk, világot megváltottunk, szóval jó volt :-) Annyira jó lenne, ha a számomra fontos emberekkel nem ilyen ritkán lehetne csak találkozni... Apropó srácok, mi lesz a talival? Konkretizáljunk valamit, mert megint el fog sikkadni a dolog.
Olvasgatom Lui blogját :-) Szerencsére elég sűrűn van hozzá szerencsénk. Annyira tetszik, hogy mindent megír, a balfaszságokat is, sőt még ki is hegyezi az ilyen jellegű történéseket :-) Nem sokan képesek erre és ez tök szimpi.
Na, most hirtelen ennyi, mert tényleg elfelejtettem azt a sok mindent, amiről írni akartam és ez kicsit bosszant is, mert tudom, hogy mire eszembe jutnak, addigra majd megint lusta leszek írni. No mindegy, megyek dódozni.

Puszmák mindenkinek!

TV2, avagy ennél nincs lejjebb

Vagy akár az is lehetne a bejegyzés címe, hogy Tollasodjunk Együtt a Gyerekeken. A hivatalos címe az adásnak egyébként Tegyünk Együtt a Gyerekekért volt, de ez a műsort megnézve halszálnyit csúsztatás volt.

A cél az lett volna, hogy közszereplők fellépésével leadnak egy élő műsort, mely során bemutatnak 9 egészségügyi központot, ahol daganatos gyerekek kezelése, illetve utókezelése zajlik, és bemutattak pár szerencsétlen sorsú kisgyereket és családod, akik ezt a betegséget sajnos közelről is megtapasztalhatták. Az elgondolás persze nem rossz, és örülni kell minden megmozdulásnak, ami a beteg gyerekekért jön létre, de ez a műsor joggal indulhat a szégyenletes, überciki és még más legkevésbé sem pozitív címért.


Nem szeretném hosszúra nyújtani a dolgot, ezért csak a tények. Az egy órás műsor alatt nem lehetett felhívni az adományvonalat... Biztos nem az volt a funkciója. Persze a két műsorvezető folyamatosan adakozásra buzdította a kedves nézőket, de ez technikailag kivitelezhetetlen volt. A műsorvezetőkről csak egy szót. Kovács Áronnal semmi gond, de a Gombos Edina... Annyira idegesítő volt az a csaj, hogy az embert inkább a csatornáról való elkapcsolásra buzdított inkább. Úgy sikongatott, örömködött (amikor fél óra műsoridő után elérte a 300.000ft-ot a felajánlott összeg, ami megjegyzem a bemutatott 9 intézmény között oszlik majd szét LOL!!!) mint akinek legalábbis sorozatos orgazmusa van.
Szóval nagyjából 50x próbáltuk három telefonról hívni a számot, mert szerettünk volna összeget felajánlani, aztán persze utána már azért is, mert egyszerűen nem hittük el, hogy nem lehet egy adományvonalat felhívni. Vicc volt az egész.
Aztán a műsoridő vége felé benyögték, hogy húúú hát akkora nagy hívásdömping van, hogy nem is tudják ezt már kezelni, de mostantól van egy számlaszám is, amire lehet utalni. Jippíííí! Miért csak most?? Ja a számlaszámot kedvesen megmutatták kétszer. Először annyi időre, hogy az ember elment a 3 méterre lévő papírért és tollért, és visszatérve már nem volt ott, majd másodszorra annyi időre, hogy a 2x 8 számjegyű számlaszámból az első 8-at bírtuk felírni. Nem volt publikus. És, hogy miért nem? Hát, mert a bankszámlára történő felajánlásokat nem tudják azonnal összegszerűen követni, és Edinácska nem tud sikongatni a legújabb "hatalmas" összeg láttán. Mert az fontosabb nyilván, mint hogy ténylegesen gyűljön a pénz a kicsiknek.
Persze a műsor végén gond nélkül lefutott a képernyő alján a stáblista felsorolása, mert az is nyilván fontosabb volt, mint a számlaszám.
Azt hiszem a műsor végére összegyűlt cirka 1,5 millió forint, ami 9 intézményre lebontva úgy gondolom elég gyengécske összeg. Hangsúlyozom, nem az embereken múlt, hogy nem lett több...
És akkor nézzük, hogy hogyan lehetett volna ez az összeg komolyabb. A TV2 létrehoz több telefonszámot, mondjuk olyan emeltdíjas számokat, amin az árvízkárosultak számára is létrehoztak (nem ők) lehetett volna egy szám, aminek hívásdíja 500 ft, egy aminek díja 1000 ft, és egy aminek mondjuk 5000 ft. A magasabb felajánlásokat meg fogadják a kollégák. Legyen egy számlaszám, ami FOLYAMATOSAN látszik a képernyőn, mert NEM AZ A FONTOS, hogy live tudjon örömködni a két műsorvezető az összegyűlt ciki összegen, hanem hogy tényleg komoly összeg gyűljön össze.
Aztán, a TV2 az egy órás műsor alatt lenyomott három!!! reklámblokkot. Persze egy forintot nem ajánlott fel a törpék és a kórházak számára. Aki tisztában van vele, hogy mennyibe kerül főműsoridőben másodperce a reklámoknak, az könnyedén kiszámolhatja, hogy 3x nagyjából 5 perces reklámblokk alatt mennyit keresett a csatorna a műsorral. (persze tudom, ebből lejön a stúdió és a dolgozók bére, de nagyjából ennyire saccolom a kiadást, mert a fellépők gondolom karitatíve jöttek)
És egy büdös buznyákot nem bírtak beletolni a kalapba.
Nem szólt ez az egész másról, mint arról az egyszerű tényről, hogy tévés berkekben kutyával és gyerekekkel mindent el lehet adni. Beteg gyerekekkel meg sajnos ez hatványozottan érvényes. Szóval megúsztak olcsón, sőt plusszosan egy főműsoridős blokkot, és gondolom egy cseppet sem zavarja őket, hogy az embert a hányinger kerülgeti tőlük.
Nagyon el tudnám küldeni a p...ba a TV2 igazgatóságát, műsorkészítőit és mindenkit, aki benne volt ebben az undormányban.

Na, puszmák mindenkinek!

Folytatás

Szóval ott tartottam, hogy Luxor elmaradt. Annyira azért nem bánkódtunk miatta, mert valahogy sikerült vigasztalódnunk a tengerparton :-) Tehát a 27-e és a 28-a lazulással telt. Ja igen, az arabok olyan süteményeket csinálnak, hogy nem lehet abbahagyni az evését :-)) Mindennek olyan íze van, de olyan.... Pedig egyikünk sem nagy süti evő, de itt az étkezéseink túlnyomó részét az tette ki. Jajj, el is felejtettem az előző posztban, pedig az még 27-e előtt volt. Egyik este elkapott minket egy ember, hogy nem akarunk-e Hurghadába bemenni. Dehogynem. Mohamed mondta, hogy taxival be lehet menni simán. 100 egyiptomi font (tobábbiakban LE, mi csak lóerőnek hívtuk az ottani fizetőeszközt :-)) az induló ára a taxisoknak, de le lehet alkudni olyan 70 LE-re, úgyhogy tervben volt, hogy bemegyünk oda is. Szóval a csóka aszondja, hogy nem akarunk-e Hurghadába menni? Légkondis, zsír új kisbusszal volt a szállítás és 40LE volt fejenként oda-vissza az út, hoppácska, akkor legyen ez inkább, mert az csak 80LE oda vissza kettőnknek, a taxi meg 70LE jó esetben és csak egy útra. Ez volt este negyed 8-kor. A kisbusz indul 8-kor. Mondjuk neki, hogy még nem voltunk vacsizni se, úgyhogy majd inkább holnap megyünk, ez ugyis van minden nap. De mr. Hurghada (ezek után már csak úgy hívtuk, mivel minden nap ott cirkulált egész nap a szállodában, meg a parton és csak szedte-szedte össze az embereket a kisbuszokra) szóval mr. Hurghada olyan ellenállhatatlan volt és olyan jó fej, hogy simán rávett minket, hogy akkor vacsizzunk meg gyorsba és készülődjünk el. Hát jó, legyen Neked karácsony :-) Háromnegyed 8-kor épp a vacsink végén, már ott mosolygott ránk az étkezőben, finoman jelezve, hogy nehogy elkényelmesedjünk, mert 8-kor indulás van :-D Hihetetlen figura volt.
Szóval irány Hurghada. A busz lerakott minket egy a bevásárló utcáról nyíló kis utcában egy bazár bejáratánál. Na, a bazaras srácok egyből letámadták a kisbuszból kiszálló oktondi túristákat, minket is. Az volt a trükkjük, hogy adtak egy kis névjegykártya szerűséget aminek a hátoldalán volt egy pici térkép, melyen bejelölték a boltjukat, rajta volt a nevük, a duma persze az volt, hogy ha elkeverednél Hurghadában, akkor ezt megmutatod és útba igazítanak a buszhoz, mert ugye innen is indult vissza a busz. Minket Foxx (továbbiakban Foxi) nézett ki magának :-) Kis fiatal arab srác, lehetett cirka 25-27 éves talán, de hihetetlen jó fej volt. Persze alapól el akarta adni az egész bazárt, mi meg már mentünk volna szétnézni a városban. Mondtuk neki, hogy most elmegyünk nézelődni, de majd nála fogunk vásárolni. Azt mondja, hogy mindenki ezt mondja, aztán csak jönnek vissza a hatalmas táskákkal és nála nem vesznek semmit, de oké elhiszi nekünk és ad is útravaló ajit (valami kis kerámia bizbaszt a kezünkbe nyomott) és megígérte, hogy akkor sem fog megharagudni, ha mégis máshol vásárolunk, de ha visszajövünk és nála költjük el a pénzünket, akkor lesz nekünk big-big discount :-)
Na, elszabadulva Foxitól, mehettünk városnézni. Anyám... még ennyi autót, ennyi bazárt, embert, dudálást, és csak beszélnek és beszélnek és.... Az anyukájukat eladnák szerintem, ha sikeresen megalkudsz rá :-) Szerintem az arabok úgy jönnek a világra, hogy az első szavuk (vagyis mondatuk) a Hello, how are you? Where are you from? :-)) Ha benyögöd neki, hogy magyar vagy, akkor nagyon örül és megcsillogtatja a magyar nyelvtudását :-) Ez általában a szia, szeretlek, szervusz vizibusz és hasonló állatságok, amit a poénos magyar túristák megtanítottak nekik :-)
Egyébként az arabok hihetetlenek. Olyan nyelvérzékük van, hogy minden náció megirigyelhetné. Bár az oktatásban a nyelv a legfontosabb számukra. A kis óvodások már tanulnak egy nyelvet, majd az általános iskolában még egyet, közép suli szintén plusz egy vagy két nyelv és így tovább a felsőoktatásig. Angolul mindegyik beszél, viszont nagyon jól eltársalognak németül, szlovákul, lengyelül, némelyik franciául is. Úgy nagyjából a 10. bazár után belejöttünk Életkével és tök jól tudtuk kezelni őket. Minket mondjuk szerettek mindenhol, mert mi tényleg nevetgéltünk velük, meghallgattuk őket stb... Sok túrista egyébként nem. Elég sokan olyan kis bunkócskák voltak, na azokat az arabok sem szeretik. Persze az a jó nekik, ha vásárolsz náluk, de ha csak meghallgatja őket az ember, esetleg kedvesen mosolyog, belemegy a viccelődésbe, akkor már imádnak.
Nagyon furi volt egyébként mekit, burger kinget, kfc-t látni itt. Ne kérdezzétek meg, hogy miért volt fura... valahogy azt nem érzi az ember annyira odaillőnek. A burger king elött hihetetlen mennyiségű macska tanyázott egyébként. Van ezeknek eszük. Ja és hatalmas lelkesedéssel rágcsálták a sült krumplit, pedig az általában nem tartalmaz húst még nyomokban sem :-)
Vannak olyan árusok, akik kis asztalkával kitelepülnek és csinálnak ilyen üveg díszeket. Ez úgy néz ki, hogy van mindenféle szép formájú üvegcse és van színezett homokjuk (több színben) és a munkaeszközük egy tölcsér vékony kiömlő résszel. Na az üvegcsébe ebből csorgatják bele a homokot, mindenféle szép motívumokat rajzolva az üvegbe. Általában teve, sivatag, naplemente kombót csinálnak, de bármit belerajzolnak. Nagyon jó még nézni is a munkafolyamatot. Ajándéknak meg remek. Vettünk is belőle jópárat. Ráadásul tök olcsó, mert a legkissebb, ami kb. 6-7 centi magas üvegcse, az 5LE. Nem vicc! Cirka 150 forint...
Szóval nézegelődtünk ezerrel, majd a busz indulása előtt fél órával visszamentünk foxihoz, mert be akartuk tartani neki az ígéretünket. Leplezetlenül örült is nekünk, annak meg még jobban, hogy szemmel láthatóan nem voltunk tele csomagokkal. :-)
Amit mindenképp akartunk venni az egy arafat kendő, mert Mohamed mondta, hogy a szafarira vigyünk mindenképp ha kvadozni akarunk. Meg akartam egy ilyen jópofa tevés pólót a többi képlékeny volt. Foxi terve az volt, hogy válogassuk össze ami érdekel minket, aztán majd indul a biznisz :-) Na, vettünk arafat kendőt, tevés pólót, egy tök szuper kézzel készített függődíszt a lakásba (az a baj, hogy ezt nem tudom leírni, hogy néz ki, de ilyet nem láttunk más bazárba csak itt) egy 95cmx65cm-es papíruszt és két elég nagy üvegcse parfümöt (isteni illatuk van)
Leültünk az alkudozásra elkerített kis részbe kényelmesen és akkor foxi előállt a farmával, hogy ezekkel a cuccokkal milyen jól járunk csak itt és csak nála, mert ez máshol ennyi meg annyi lenne, de nekünk most olyan szerencsénk van, hogy ő ezt most mindet odaadja 1700 LE-ért. LOL! Hihi, kicsit sokalltuk, nekiálltunk alkudozni, vagyis inkább én alkudtam, mert olyan jól belejöttem, hogy foxit kikészítettem teljesen :-) A lényeg az, hogy az egész cuccost az 1700-as induló összegről lealkudtuk 650-re, de már a végén voltam mindenféle maffiózó :-) Nagyon jól szórakoztam egyébként és tökre élveztem. Isteni volt a vásárlás ilyen formája. Ráadásul foxi hihetetlen szimpi is volt. A mai napig nem tudom egyébként, hogy az alku a részünkről sikeres volt-e, vagy még így is sokat fizettünk-e. Majd Tuzsi megmondja :-)) Ha azt veszem, hogy azt mondák, hogy ha az eredeti ár feléért el tudod hozni, az jó, akkor nagyon jól alkudtunk, mert jóval a fele alá alkudtuk le, de ezeknél soha nem lehet tudni :-)
Na mindegy szóval az e napi vásárlás ennyi volt, a busz is indult velünk vissza a szállodába. Volt Csabival egy kis rituálénk. Minden estét a medence partján fejeztünk be éjjel. Egy kis pia levezetésnek a hosszú nap után :-) Ilyenkor már tök jó volt késő éjjel, mert elcsendesedett minden, és sokszor csak tényleg mi voltunk az egész medence partján. Jókat lehetett iszogatni, dumálni, csillagokat nézni...
Szóval vissza a 28-a körüli dátumokhoz. 29-én indultunk a discovery szafarira. Ezt már nagyon vártuk, főképp két dolog miatt. Az egyik a tevegelés (imádom a tevéket) a másik meg a kvadozás. Erre 28-án Életkémre rájött a hasmars... Hihetetlen, Luxor elött én, szafari elött Csabi. Ráadásul még én sem voltam teljesen jól, így 28-án elég nagy megterhelést róttunk a csatorna rendszerre :-)) Konkrétan volt pár óra, amikor egymás kezéből szedtük ki a kilincset. De viccesen fogtuk fel, majd megszakadtunk a röhögéstől. Szerencsére Csabit csak lightosan kapta el a dolog, értem ez alatt, hogy "csak" hasmenése volt és semmi komolyabb, így nem maradtunk le a másnapi szafariról.
De. 11-re jött értünk a busz és mentünk be Hurghada mellé, ugyanis ott volt ez a szafari center. Itt összevártuk a többi magyart is, mindenfelől. Volt magyar idegenvezető is, aki tök jópofa volt, bár sokszor nem volt a helyzet magaslatán, ráadásul elég nagy volt a csoport is, amitől mi ketten már alapból herótot kaptunk, mert egyikünk sem bírja az ilyen osztálykirándulás érzetet. Annak idején többször is sikerült idegen városokban elkeverednem, mert az osztályban a kemény mag mindig lemaradt (a bánat se fog megnézni még 6 templomot, ugyis egyforma mind)
Szóval nem vagyunk ennek hívei, de hát ez van, ezt ettük meg. Első körben bezsuppoltak minket dzsipekbe, itt mindenki tolongott a kocsik felé, mi nem, ennek köszönhetően mi és még két pár kocsi nélkül maradtunk. A többi autóban 12-en ültek, de mivel látták hogy van még 6 ember, ezért kellett még egy kocsi. Semmi gond. Lett is és ebben csak 6-an voltunk. Hehehe, kellett a többieknek furakodni :-))
Elmentünk első körben valami sziklákhoz, amiben csak az volt az élmény igazából, hogy sivatagan van. A sofőrök egyébként nem semmi ahogy mennek a sivatagban... Ha lett volna vesekövem az út végére simán összeaprítom, kipisilhető állapotra.
Aztán elérkeztünk a beduin faluhoz, ami igazából egy olyan beduin falú ami a turizmusból él. Mert ugye a beduin falvak vagy fegyvercsempészetből, vagy tevetenyésztésből élnek. Vagy turizmusból... Amire megérkeztünk már készen is álltak a tevék és már mehetett is a turista. Hát nagyon élveztem, bár rövidnek ítéltem meg az időt, amit a pupun lehetett tölteni. A leszállás azért okozott meglepetést, mert azt hittem simán előre borulok amikor a teve letérdelt a mellső lábával, ráadásul ezt a pozíciót az én érzékszerveimnek túlságosan sokáig ítélte a teve kényelmesnek. Azért lassan csak sikerült neki a hátsóját is letenni. Csabi is nagyon élvezte a tevegelést én meg annak örültem, hogy tetszik neki :-)
Egyébként nem mondom azt, hgoy meleg volt a beduin faluban... Ott a hegyek között a sivatagban az egy katlan volt. És nem meleg, hanem forrrróóóóóó!!! Nesze neked hülye turista aki július-augusztusban mész Egyiptomba.
Szóval a nézelődéssel sokat nem foglalkoztunk, csak gyorsba mindent, majd bevettük magunkat a beduin kávézóba. Na ez azért nem olyan, mint a leroy pl. :-) Egy árnyas rész, ami szőnyegekkel van leborítva. Kaptunk hibiszkusz teát (az valami isteni egyébként, hoztunk is haza) kaját, vizet, és lehetett vizipipázni. Ez a pihenő elég jól esett, főképp mivel mentünk vissza a centerbe és rá kellett készülni a belsőszerv mixelős visszaútra. Aztán a centerben következett a második program, a szöcskézés. Ezek ilyen 4 személyes homokfutó autók. Egy másik párocskával slattyogtunk a helyszínre, persze megint nem maradt autó addigra, de gyorsan tettek egyre kereket és már volt is :-) Ja igen, magyar csávó rohan mint a barom, hogy lestoppolja az egyik kocsit, bevetődik, önelégült mosollyal az arcán, hogy hehehe, lemaradtatok. Mi az autó másik oldalán álltunk és láttuk amit ő nem, hogy a jobb első kerék hiányzik, az autó emelőn áll. Aszondja a másik párocska fiú tagja, hogy figyi, nem probléma, hogy nincs kereke a kocsidnak? :-D Kész, hát ez akkor akkorát ütött, hogy szakadtunk meg a röhögéstől.
Egyébként ez a szöcskézés egy elég gagyi progi. Nekiindulsz a sivatagnak konvojban. 3 helyen megálló, ugye, hogy lehessen cserélgetni a sofőröket. De olyan lassan mentünk, hogy az adrenalin szintem inkább minuszba fordult. Ez elég csalódás volt mindenkinek. Majd visszatéréskor mondta az idegenvezető srác, hogy van lehetőség lovaglásra is, tehát a kvadozás elött be lehet iktatni ezt, ha valakit érdekel. Na minket Csabival a pacózás annyira nem izgatott fel, így mi maradtunk a pihenő részen kávézni. Nagyba dumálgatunk, már több mint egy órája, amikor feltünik, hogy csak vissza kellett volna már érnie a csapatnak... Hát kiderült, hogy a pihenő részből még lovacskázni indultak, de mire kiértek a helyszínhez változott a progi és inkább kvadozni mentek. Hát azt hittem ott végez velem a gutaütés. Húúú amit kapott tőlem az idegenvezető, amikor visszaértek. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem-e kellett volna visszajönnie szólni, hogy változott a progi és nem ló, hanem kvad van a műsoron... Hát megszeppent picit, de szó se róla se perc alatt elintézte, hogy vigyen el valaki minket. Na, hát ez volt a nap csúcspontja. A többiek ugye itt is szépen komótosan mentek, mindig be kellett várni valakit stb...
Minket meg elvitt egy arab srác, mindegyikünk egyszemélyes kvaddal ment, és ami a csövön kifért. Pluszba eddigre már szép naplemente is volt, szóval isteni élmény volt. Egyikünk sem ült még sose ilyen szerkentyűn, még motort se vezetünk, de nagyon hamar belejöttünk és azt, ha gyorsan megy valami mindketten imádjuk, úgyhogy az arab srácnak is hamar lejött, hogy akkor itt lehet haladni, ezek tudnak jönni utánam :-) Hát ez egy hihetetlen jó élmény volt. Száguldozni a sivatagi naplementében... :-)
Amikor visszaértünk, már vacsoraidő is volt. Kaptunk fincsi husikákat, sokféle köretet, édességet, és egy remek műsort is mellé. Láttam hullócsillagot is, természetesen kívántam is valamit, de azt nem mondom meg mit :-)
Kicsit elfáradva visszaértünk a szállodába, és összességében egy jó napot zárhattunk.

A következő részben várható a hajókirándulásunk, Hassan és még ez és az.

Puszmák :-)

Beszámoló :-)

Na szóval, akkor belekezdek, bár már előre aggódok, hogy milyen sok betűt kéne bekalimpálnom ide :-)

Szóval aztán előre örültünk, mert mégiscsak megszívtuk az indulással, ugyanis nem a nyaralás napján hajnalba sikerült már indulnunk, hanem csak délután, szóval egy nap ugrott ott is, mivel éjfél után pár percel értünk a szállodába, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval aggódással telve vártuk az indulás óráját. Ezt némileg csökkentettük pár feles hazai pálesz megkóstolgatásával :) Ez remek hatással is volt, mivel a reptérre való kibuszozás alatt cseppet sem voltunk idegesek, viszont a reptéren már annál is inkább :-) Ott még benyomtunk egy-egy kupicával, utána viszont a ronda biztonságis ember a becsekkolásnál elvette a bátorító itókánkat. (biztos érezte az illatát rajtunk és úgy gondolta, ezt ő inkább hasznosítaná saját célra majd az otthonában, hogy akadjon a torkán, ha így van :) )
Sikerült egy fél óra késést is abszolválnia a repcsinek, mert kereket kellett cserélni a gépen. Jippííí, két amúgy is stresszes, repülést utáló embernek az ilyen hírek még tovább növelik a bátorságát nyilván...
No mindegy, repcsi felszáll, mi ismét megfogadjuk, hogy soha többet nem repülünk, haza is majd inkább úszva jövünk. No mindegy, cirka 3 és fél óra szerencsére eseménytelen utazás után megérkeztünk Hurghada repterére. Ekkor ha jól emlékszem nagyjából fél 10 volt helyi idő szerint, mégis mikor kiszálltunk a géppől olyan meleg csapott homlokon minket, amit itt lehet a harmadfokú hőségriadó alkalmával érezni. Mindez este, naplemente után. Na, oké, fázni nem fogunk az tuti :-) Ja igen. Még jó, hogy válság van és munkanélküliség. A 200 személyes repcsi tele volt és ez csak egy járat és ez csak Hurghadába...
Na, kicsekk, buszunk megkeres, bevárunk mindenkit, szétszortíroznak minket, hogy ki hova megy és már indulunk is a szálloda felé. Mi még egy órát utaztunk a buszon, mivel Safaga 60 km-re van Hurghadától. Szerencsésen meg is érkeztünk, bár az arabok vezetési stílusát tekintve ezt akkor még tényleg szerencsének fogtuk fel :-) (erről majd késöbb kicsit hosszabban is írok) Megkaptuk a szobánkat, amit azzal a lendülettel cserélni is szerettünk volna. Aznap éjjel ez már nem volt megoldható, de másnapra ígérték a megoldást, ami tényleg meg is valósult. Szóval szoba elfoglal és akkor nézzünk körül a szállodában még éjjel és menjünk le a partra. Na, szóval éjszaka is elakadt párszor a szavunk, annyira szép volt minden. A tenger még éjjel is kellemesen langyos volt. A szállodának hatalmas kertje van, ami levezet egész a partig és olyan csodásan rendbe van tartva, hogy csak pislogtunk. Gyönyörű fák, pálmák, virágok, bokrok stb...
Másnapra ígérkezett a kartago tours munkatársa, akitől minden felvilágosítást megkapunk. Meg is érkezett délután kettőkor. Itt erőinket kétfelé kellett osztani, ugyanis a szobacsere is erre az időre volt aktivizálva, szóval Életke cuccolt egyik szobából a másikba én meg dumcsiztam Mohameddel, aki egy hihetetlen jó fej arab srác, (ő a kartago kinti képviselője) 20 évet élt európában, nagyon jól beszél magyarul is, ja és magyar a felesége is (az egyik gondolom :-)) bár épp most válnak.
Szóval előfizettünk nála két progira. 27-én Luxor és 29-én Discovery szafari.
Ez volt 24-én. Szobacsere is lezajlott szerencsére, persze azért pár dolcsi baksis bánta a dolgot, de anélkül nem megy. Volt egy magyar család, akik mivel nem akartak baksist adni, nem is tudtak szobát cserélni. Valahogy sose nem volt szabad szoba :-D
A 24-e és 25-e strandolással, sétával, pihivel telt. Igaz azt a meleget csak úgy lehetett elviselni, hogy medencétől a tengerpartig, tengerpartól a bárig körforgással foglaltuk el magunkat :-) Ja igen, a tenger... Hát basszus döbbenet. Én eddig csak az adrián voltam, így bennem az az élmény volt, mint tenger. Hát ez valami döbbenet volt ahhoz. A víz olyan tiszta, mint a kristály, és olyan langyos, hogy élvezet belemenni. A part olyan sekély, hogy 60 méter után is térdig ér a víz. Ezért is szeretik azt a helyet a kisgyerekesek annyira. Ráadásul az apály idejekor kb. 20 méterre a vízben mindig előtűnik egy kis földnyelv, ami teljesen szárazra kerül. Na, ott aztán igazán élvezetes napozni :-) ja, és homokvárat építeni is. Egyik nap kimentünk a földnyelvre apálykor, és nekiálltunk homokvárat építeni, na egy bolond százat csinál alapon az egész földnyelven homokvárat épített mindenki :-))
A kaja. Mi all inclusive ellátásban voltunk tehát minden volt. Svédasztalos kaja volt reggel, délben és este is. Ez a szálloda a shams safaga arról híres, hogy kva jó a kajájuk és a többi szállodához képest hatalmas a választék. És tényleg... asszem 5 fényképbe tudtam megörökíteni az összes tálalót, ami mind ételt tartalmazott. Na, hát az első két nap zabáltunk :-) Még ennyi finom sütit... Húúú nagyon jó volt!
Aztán eljött a 26.-a hajnal... 5 órakor arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok. Aztán nem keveset hánytam is, meg jött késöbb a hasmenés is. Oké, akkor gyorsan antinal. Erre azt mondják, hogy minden túristát pár óra alatt rendbetesz. Hát engem nem. Én csak egyre szarabbul lettem. Csabi felhívta Mohamedet, hogy egyrészt ez normális-e, másrészt, hogy lemondja a másnapi Luxori utat, mert sejtettük, hogy abból nem lesz semmi :-(
Mohamed azt mondta, hogy ez nem normális dolog és küldi az autót értem és irány a klinika. Hát jó. 1 óra múlva megérkezett a kocsi, és irány Hurghada (legalább láttuk az utat nappal is :-)) Ja, igen. Az autó (pedig nem lepukkant kocsi volt) minden 5 percben megadta magát, mivel folyamatosan felforrt a hűtővize. Az első alkalommal arab srác kinyitja a motorháztetőt és néz tanácstalanul... Csabi kiszáll a kocsiból, mondván hátha tud segíteni. Na ugye kiderítették, hogy a hűtő szar. Kéne bele víz, hogy legalább pici darabokba tudjunk haladni. Srác szerez vizet, és akarja önteni az ablakmosó tartályba :-DD Életkém megmutogatta neki, hogy az autó üzemképes működéséhez esetleg jobban jár, ha a hűtővíz tartályba önti a vizet :-)
Na, ezek után 5 perces megállókkal, klíma nélkül a déli hőségben mentünk a klinika felé. Ha azt mondom, hogy nem élveztem elég árnyaltan fogalmazok.
A klinika egyébként elég korrektül nézett ki, egy arab orvossal (aki olyan bunkó volt, hogy magától hasadt) és egy tök aranyos asszisztens csajszival (szintén arab) ja és egy-két kisegítő személyzettel, mint sofőr és még ki tudja mi :-)
Szóval vizsgálat, aztán szobába fel, infúzió és gyógyszerek. Infúzió lecsepegett, asszisztens csajszi elment haza, doki meg mondta, hogy 3 óra múlva visszajön és megnéz. Na ez alatt a 3 óra alatt sikerült olyan szinten belázasodnom, hogy azt hittem kiég a szemem. Jött egy segítő csávó fel a szobába, mondjuk neki, hogy szerintünk lázas vagyok. Hoz egy lázmérőt, megmérem, 39,2 C. Srác nézi, aszondja ez normális!!! Mondjuk neki, hogy mivan??? Ez nem normális! Aszondja dehogynem, kint melegebb van!! :-DDD LOL!
Na mindegy elmondtuk neki, hogy a normális az a 36,5 C, és mivel kicsit elbizonytalanítottuk így felhívta a dokit és megmondta neki a szitut, aki hamarosan berobogott, ő is lázmérőzött, ő már nem mondta, hogy a 39 feletti láz normális :-) Adott egy rakat lázcsillapító injekciót, gyógyit, meg még mit tudom én mit, és azt mondta, hogy mire visszajön jobban leszek és mehetek vissza a szállodába. Hát már mást sem akartam... Egy kicsit elegem volt ebből a klinikából, így a lázcsillapítók mellett Életkém még ezerrel vizesruházott is, így szépen le is ment a lázam. Szóval hazatérő állapotban voltam. Szereztünk is egy sofőrt, köszöntük az ellátást és már mentünk is vissza a szállodába. Az egészben az volt a legszarabb, hogy tényleg nem tudtam elmenni Luxorba másnap, szóval bármennyire is szerettük volna erről lemaradtunk.

Folyt. köv.

Egy kis előzetes

Sziasztok,

Jön majd a szöveges beszámoló is, de addig is egy kis diavetítés azoknak akiket érdekel :-) Sajna le kell tölteni, de remélem nem okoz gondot.

Nyaralás

Puszmák mindenkinek!

Besózva

Már nagyon!! Megkaptuk a repcsi indulásának időpontját is. Szóval 23-án hajnali 1 órakor fogunk startolni, ami annyiból gáz, hogy nagyjából délelőttre már a safagában leszünk viszont a szobát csak 14 órától lehet elfoglalni, viszont pont lecarom, mert így sokkal jobban járunk, mint azon sokak, akiknek a nyaralásuk napján mondjuk csak délután indul a repcsijük és így az első napjuk nagyjából kuka. Simán el fogjuk foglalni magunkat a szobába becsekkolásig. Ami jobban aggaszt az az, hogy a repülő út az 3 óra 45 perc!!! Nagyon nem bírom a repülőt és nagyon pánikba vagyok és még sorolhatnám a nagyon negatív dolgokat ezzel kapcsolatban. Egyszerűen nem bírom elképzelni a pillanatot, hogy megint beszálljak saját akaratomból egy ilyen dobozba. Tudom, hogy be fogok, csak rettegek. Kva szar érzés :-( Ráadásul 12 napon belül kétszer is... Na mindegy, panaszból ennyi.
Már megvettünk mindent, csak még dolcsit kell váltanunk. Csabinak vettünk olyan kalapot, hogy becartok, ha meglátjátok a fényképeken :-)))
Sütinek találtunk fasza kis panziót. Tárnokon van, de legalább normális áron dolgoznak és szuper a hely, a csávó tök szimpi aki üzemelteti. Merthogy lecsekkoltuk szombaton a kótert :-) Itt csak 1000 forint/nap teljes ellátással, viszont találtam olyat is, amitől ledobta a láncot az agyam. A linket be se teszem, mert a tököm se reklámoz ilyeneket :-)

VIP kennel
6 000 Ft / éjszaka/kutya (1 hónapos előrejegyzés szükséges) másnap délelőtt 10-ig)
Eilte lakosztály (benti)
4 500 Ft / éjszaka/kutya (másnap délelőtt 10-ig)
4 000 Ft / éjszaka több kutyának ugyanabban a lakosztályban(másnap délelőtt 10-ig)
Deluxe lakosztály (benti) kifutóval
4 900 Ft / éjszaka/kutya (másnap délelőtt 10-ig)
4 500 Ft / éjszaka több kutyának ugyanabban a lakosztályban(másnap délelőtt 10-ig)

Vip meg deluxe lakosztály baze!!! Tudom, hogy pesten mindent el lehet adni, meg hogy rengeteg sznob köcsög van, akinek VIP kennel kell a kutyájának, mert ha nem VIP akkor azzal hogy dicsekszünk el a többi sznob hülyének? Mert a kutyának sztem tök mindegy, hogy egy 1000 ft/éjszakás helyen szeretgetik, vagy egy vip kennelben mutatják azt a gazdinak, hogy kinyalják a kutya seggét is.

Akartam még pár dologról írni, de dolog van, úgyhogy ez elmarad. Szerintem legközelebb már csak a nyaralás után jelentkezem, így addig is puszmák mindenkinek!
Ja képek (ha minden igaz videók) is készülnek majd, szóval ha valakit érdekel a nyaralás után majd képes élménybeszámolunk.

Soha többet Retz

2010, Magyarország.

Hogy miért kezdem így? Mert az ilyen is csak ebben az országban fordulhat elő.
2 évvel ez előtt ugye vásároltunk egy lakást, amit fel is kellett újítanunk és be is kellett bútoroznunk. Annak idején a konyhabútorunkat a Retz-ből szereztük be. Mostanra kicsit kinőttük és szerettünk volna hozzá egy elemet rendelni. Ez meg is történt ez év március elején. Már a rendeléskor is meglepődtünk, mert 1 hónapra vállalták egy 120x60x30-as szekrényke legyártását. Ok, ezen túltettük magunkat. Előleg kifizetve, telefonszám meghagyva, várjuk az értesítést a bútor elkészültéről.
Aztán éltük szekrénykementes mindennapjainkat tovább, a napok teltével egyre kevésbé gondolva az új családtagra. Majd egy napon ránézve a naptárra, mely már április végét mutatott csak erőt vett rajtunk a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet konyhabútor családunk legkisebb sarjával? Meg is eresztettem egy telefont Retzékhez, nekik is a Gyáli úti üzletükbe, ugyanis ott vásároltuk a cuccot. Kedves hölgy a bűbájos érdeklődésemre tudatta velem, hogy jajj, nagyon el vannak havazva a gyárban, és minden vásárlójuk hasonló cipőben jár, mint mi. Mondom, ez remek, de mégis mikorra várható a szekrény? Hát Ő azt nem tudja, de most is úton van egy kamion, persze azt nem tudja megmondani, hogy a mi rendelésünk rajta van-e. A kérdésemre, hogy Ön szerint ez normális-e (értve ez alatt az akkor 2 hónapos várakozást) a válasz legalább őszinte volt, és megkönnyebbülten hallhattam, hogy szerinte sem normális dolog ez és kínjában felajánlotta, hogy ilyen esetben egy ingyenes házhoz szállítást tudnak felajánlani. LOL! Lapra szerelve egy jobban megtermett gyúródeszka nagyságú dobozról beszélünk :-D Nem hatódtam meg.
Megígérte, hogy ahogy bejön a cuccos, azonnal értesítenek. És akkor most jön egy hosszabb szünet... Mármint a naptárban. Július 10-én (igen, nem írtam el a dátumot) a Gyáli út felé jártunk, hoppá szaladjunk már be Retzékhez, hátha ideért már a kamion. Bemegyünk, mondom mi a gondom, a kis hölgy arca láthatóan nem vált örömtől telivé, gondolom már megszokta. Gépbe belenézve felkiált, hogy dehát ez itt van!!
Jippi, szóval megérkezett cirka 4-5 hónap alatt.
Hát nem értesítettek ki minket? Hát telefonon tuti nem, de se dísztáviratot, se füstjeleket nem kaptunk ez ügyben.
Pedig Ő azt látja, hogy ez az árú már március 30-án megérkezett. Mondom, az remek, mert áprilisban a hölgy még abban sem volt biztos, hogy rajta van-e a kamionon.
Szóval a szekrénykénk vagy ott dekkolt március vége óta a raktárban, csak bactak kiértesíteni vagy a másik változat, hogy nem volt szekrényke március végén, hanem csak sokkal később és visszadátumozták a papírt. Egyik sem túl szimpi húzás.
A kiszolgáló csajszi látván, hogy tökre nem vagyok nyugodt, azt a variációt választotta a szimpátiánk elnyeréséhez, hogy bizalmasan megsúgott még pár cifra esetet a bútorbolt történetéből, amitől mi ugyan nyugodtabbak nem lettünk, azt viszont magamba azért megjegyeztem, hogy ha az én cégemről lenne szó, úgy rúgnám ki ezt a lánykát, hogy a lába nem éri a földet, mert lehet elnézést kérni a vásárlótól, de a céget, ahol dolgozom nem fikázom a vásárló előtt, még ha ezt is gondolom akkor sem.
Komolyan azon gondolkodtam, hogy otthagyom a szekrénykét és kész. Visszakérem az előleget és nem is láttuk egymást. Aztán rájöttem, hogy azzal csesznék ki velük a legkevésbé. Fogják, kirakják a diszkont áruházukba és lehet még drágábban is adják el, mint ahogy én venném meg, ráadásul magunknak szerzek még pár fölösleges utat, mire máshonnan beszerzem. Úgyhogy kialkudtam egy nevetséges 10%-os kedvezményt az üzletvezetőtől, (nagyon nem a pénz volt a lényeg, hanem hogy azt érezzem valamivel legalább kompenzálva vagyok) és ki akartuk fizetni a bútort. Persze a hab a tortán, hogy a kártyaleolvasójuk nem működik, készpénz meg nem volt annyi nálunk. Hát itt már hangosan röhögtem. Szóval el is mentünk a legközelebbi automatához, pénz le, Retzbe vissza, szekrény kifizet és ismét egy roppant kellemes élménnyel gazdagodtunk a honi szolgáltatásokat illetően.
Ja, csak annyi abból amit a lány elmondott, hogy a központ kötelezte őket, hogy 3 hétre vegyék fel a megrendeléseket, amikor tudva tudták, hogy legjobb esetben is 6 hétig tart, mire azt teljesíteni tudják. Na a sok panasz hatására módosították 4 hétre a vállalást, persze a tényleges teljesítés határideje ettől még nem lett annyi. Szóval tök tudatosan baccák át az ott vásárlókat. Nekünk persze mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, mert nem egy teljes konyhabútorról volt szó és nem kellett a felfordulást kerülgetni 5 hónapig egy hiányzó teljes konyhabútor hiánya miatt, viszont így is roppant bosszantó volt.
Tanulság? Minimum annyi, hogy a Retzből soha többet semmit, de még az ismerőseimet is lebeszélem róla.

Na puszmák mindenkinek!

Apró kis lebacás

Mert úgy éreztem némileg nekem is szólt Manó blogjában az erre vonatkozó rész. Annyiszor van egyébként, hogy elkezdem a blogot, aztán pár sor írása után abbahagyom, hogy ehh, úgysem érdekel senkit. Ezért nincs mostanában macskakaparás sűrűn.
Pedig van egy téma, amiről szívesen írnék és többször is akartam már, csak valahogy elvetem mindig, mert meggyőzöm magam arról, hogy felesleges, nincs értelme, miért tenném, ha a másikat sem érdekli stb...
De most megteszem, mert addig úgysem hagy nyugodni a dolog.
A történet kezdődött ott, hogy találkozott egy csipet-csapat egy fórumon. A társaság nagyon kemény magja állt az alábbi emberekből:
Manó, Gyöngyi, Tuzsi, Andika, Arius, Zozó, Csabi és én. Ezen kívül a csapatnak voltak hasonlóan fontos és kedvelt tagjai, akik a földrajzi távolság miatt ugyan kevesebbet voltak velünk, de attól még a mai napig nagy szeretettel gondolok rájuk.
Ők név szerint Dari, Dariné (Andi), Vacy, Vacyné (ez tök ciki, de nem jut eszembe a keresztneve a párjának) Zed, Luca, James, Jamesné (Bea)
Remélem nem hagytam ki senkit sem.
Szóval összeismerkedtünk és kerestük egymás társaságát. Nem kicsit, inkább nagyon. Esténként összegyűltünk a cseten és ömlött mindenkiből a hülyeség. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek meg azok a cset beszélgetések, mert szerintem még ma is folyna a könnyünk a nevetéstől. Dari volt a főhüle (a szó legjobb értelmében) már ha csak megszólalt az ember fetrengett a nevetéstől. Arius a szarkazmusával és a rá jellemző bunkózásával a csetre feltévedt nagyon hülyékkel... szintén felejthetetlen volt. Ahogy a Darival vívott szópárbajuk is. Aztán ott volt Vacy, az ő hihetetlen higgadtságával és nem mellesleg nagyon összebarátkoztak Darival. Tuzsi az örök méltatlankodó és a kici japán túriszta :-D Nem is jelenik meg másképp az emlékeimben, mint hogy folyton fényképez :-) Aztán James, akit hihetetlen módon kedveltem (és kedvelek a mai napig is, bár annyira eltűnt, hogy rossz nézni) Nem mellesleg, amíg élek hálás leszek neki, Ő tudja miért :-), de szerintem a többiek is. Aztán Zozo. Megfogadtam, hogy olyan őszinte leszek ebben a blogban, mint soha, tehát nem kendőzök semmit. Szóval Zozó. Imádtam. Nagyon jó barátom volt egy időben. Aztán elkezdődtek neki a problémái. Az itt felsoroltak úgyis tudják milyen jellegű. Nyugodtan a szívemre tehetem a kezem és kijelenthetem, hogy próbáltam segíteni neki. Viszont van egy hibám, nem tudom elviselni az ilyen jellegű problémákkal küzdőket. Egyszerűen zsigerből utálom. Ettől függetlenül bármikor nagyon szívesen taliztam és dumáltam vele. Az utóbbi időben már nem, de elötte hívogatott többször, hogy menjünk le a kocsmába ahol dolgozik, amit párszor meg is tettünk, de megmondom őszintén meló után semmi kedvem se volt már, hétvégén meg ezer más dolog volt. Viszont többször mondtam Zozónak, hogy itthon vagyunk gyere fel Te :-) Na, azóta nem keresett :-P
Na és akkor ott vannak még Zedék. Hát őket is csak imádni lehet. Szlovákiában élnek és két nagyon tiszta szívű emberről van szó. És imádtuk ahogy beszélnek, azzal a gyönyörű ízességgel.
És a végére hagytam Manóékat. Ők még szerencsére megmaradtak nekünk, akiknek élvezhetjük a barátságát (és ha ritkábban is mint szeretném, a társaságát)
Róluk is csak felsőfokban tudok beszélni. Manó az egyik legjobb ember akit ismerek. Ő az, aki soha senkinek rosszat nem tenne vagy mondana, még akkor sem, ha megérdemelné. Télleg csak szeretni lehet. Gyöngyöm meg a vidámság maga. Még akkor is, ha sok a gond.
És hát persze ott van Csabi, az Életem, akiről nem fogok jelzőket írni, csak azt, hogy imádom :-)
Szóval ez VOLT a mi kis csipet-csapatunk.
Biztos nem csak én éreztem így, de ez a társaság nagyon ott volt. Én imádtam minden együtt töltött időt. Aztán szétesett...
El nem tudom képzelni hol ment szét. Kicsit mérges is vagyok érte, mert ilyet nem talál az ember minden bokorba szerintem.
Emlékeztek a győri bulira? Azt hiszem leírhatatlan. Vagy a mikulás partikra? Emlékezzetek rá és nézzen mindenki magába és válaszolja meg őszintén, hogy nem hiányzik neki? Tudom mindenkinek sok a gondja, kevés a pénz és még ezer dolog, de pont azért kellene a jó dolgokat megőrizni.
Akiket felsoroltam, hogy a távolság sajnos oka lehetett annak, hogy kevesebbet találkozzunk, őket persze megértem tényleg, de egy évben egyszer talán az is összejöhetne vagy össze jöhetett volna.
Két ember van, aki nagy szívfájdalom nekem. És egyszerűen nem is értem.
Vagyis három, mert az egyik egy pár.
Ők Arius és Tuzsiék. Ariusnak elég elviselhetetlen természete van, de ettől függetlenűl kedveltük. Sőt szerettük. Mint mondtam tök őszinte leszek, mert már rontani úgysem fog semmin. Annak ellenére szerettük, hogy egy zsugori, akaratos, önfejű ember. De még egyszer mondom én szerettem. Aztán egyszer csak gondolt egyet és csinált egy fórumot ahova meghívásos alapon lehet bekerülni. Én még örültem is neki, mert hátha megint összejön a régi csapat. Felmentem a csetre, gratuláltam neki és sok sikert kívántam az oldalhoz. Ja és megtetszett a cset program, amit használt. Csabi megnézte melyik az és mivel ez egy mindenki által használható ingyenes progi volt letöltötte és felrakta a hawaii-ra. Na a sokk akkor ért, amikor ez miatt ki lettem tiltva én is és Csabi is Arius fórumáról. Annyira mérges lettem, hogy el nem lehet mondani. Persze elküldtem a fenébe ariust és megszakítottam vele minden kapcsolatot. De azóta is bánt a dolog. Az bánt, hogy akit a barátomnak hittem, hogy lehet ilyen? Nem megloptam vagy ilyesmi. Sőt, ha az én oldalamon talált volna valamit ami neki tetszik azt még akkor is odaadtam volna, ha én fejlesztettem volna ki. Ez a barátság nem? Rá kellett döbbennem, hogy akkor ez csak egyoldalú barátság volt a részemről valószínüleg. Nem és nem értem, hogy valaki hogy engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen hülyeséggel elmarja maga körül azokat akik a barátjuknak tekintik. Vagy olyan jó egyedül lenni? Nem hiszem.
Ettől függetlenül hajlandó lennék még ma is fátylat borítani a dologra és folytatni mindent ott ahol abba maradt akkor, ha megkapnám ariustól azt, hogy bocsi, hülye voltam és fontos a barátságod.
Aztán Tuzsiék. Na, ők lettek volna az utolsók akikről pár éve felmerült volna bennem, hogy elmaradnak mellőlünk. Velük volt a legnaprakészebb és a legbarátibb a viszonyunk. Annyira kedveltük őket, hogy az hihetetlen. És többes számban beszélek. Mert szerintem Andikának lehet az volt a baja, hogy ha telefonáltam, akkor Tuzsit hívtam és vele beszéltem. De ez azért lett így, mert még a kezdeti időkből Tuzsi száma volt meg és ez valahogy belém rögzült. Nem azért, mert Andikát kevésbé tartottam vagy tartottuk volna a csipet-csapathoz tartozónak. Tuzsiék emlékeztek az ophu-s talira? Vagy Andika emlékszel amikor vissza kellett menni a lakásba valamiért és Te hátulról megtréfáltad Tuzsit? :-D
Ennek a barátságnak a meglazulását Csödére teszem. Kibéreltünk egy nagy házat és lementünk egy hétre páran a társaságból. Manóék, Tuzsiék, Zedék, Arius és mi.
Hoznotok kellett Ádikát is, aminek persze egy pihenésre és bulizásra vágyó társaság nyilván nem örült 100%-ig, de megbírkóztunk a helyzettel. Nyilván biztos voltak olyan helyzetek, amit nem reagáltunk le jól, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a gyerekes párnak is nagyobb toleranciával kell lennie a többiekre. Én úgy gondolom, hogy itt rágtatok be valamin és ez görgött tovább. Többször rákérdeztem ez után is, hogy van e valami baj? Mert éreztem, hogy nem olyan már a dolog, mint rég. Mindig az volt a válasz, hogy neeem semmi sincs, minden oké. De ugye tudjuk mindannyian, hogy nem. Miért nem lehet megbeszélni? Én mondtam azt is, hgoy ha megbántottalak valamivel benneteket, akkor elnézést kérek. Tudom én sem vagyok tökéletes. Meggondolatlan és hirtelen haragú tudok lenni és sokszor elöbb jár a szám, mint átgondolnám, hogy mit akarok mondani. De itt is csak azt tudom mondani, hogy én szeretlek mindkettőtöket (és Ádikát is) és bánt ez a helyzet, még akkor is, ha rajtatok azt látom, hogy titeket nem zavar. Aztán egyre ritkultak a talik és a beszélgetések is. Többször voltatok úgy fent pesten, hogy még csak azt se mondtátok, hogy itt vagyunk, gyertek fussunk össze egy kávéra. Ilyen annak elötte elképzelhetetlen lett volna. Aztán csináltam egy próbát. Kinézetem egy versenyt dunaújvárosban, amire sejtettem, hogy Te is jönni fogsz Tuzsi. Le is mentünk. Télen, hóesésben, nyári gumival (mert nem volt meg az a kva kerékőr, hogy le lehessen cserélni a kereket :-)) ) Az egész este egy nyüglődés volt, egyfolytában azt éreztük, hogy nem vagyunk annyira kívánatosak. A verseny végén pedig éjjel hazajöttünk. Még csak ajánlat sem volt, hogy hát basszus nem mentek sehová hóesésben éjjel, nyári gumival. Ilyen sem volt régen. És akkor még jött az utolsó eset, amit nem fogok itt részletezni, de roppant kellemetlen helyzetbe hoztál.
Én viszont ezek ellenére is leírom, hogy hiányoztok. Az a régi barátság hiányzik, ami nem tudom hova lett. Nekünk is vannak hibáink, de nektek is, de ezekkel együtt szerettük egymást régen.
Félve a választól, de megkérdezem, Nektek nem hiányzik?
Ezt a bejegyzést nem fogom visszaolvasni, mert félek, hogy kitörölném, mert hidjétek el nem egyszerű ilyen dolgokról írni. Úgy érzed megalázkodsz a régi barátaid elött azzal, hogy beismered, igen, nekem hiányoztok. Mindenki. Én is voltam az életben hülye és csináltam hülyeséget, amire ráment egy barátság. Azóta is bánom, de azt már nem lehet helyrehozni. De bízok benne, hogy a csipet-csapatot igen. Csak nézzen mindenki magába és vallja meg hasonló őszinteséggel, hogy Ő mit rontott el, vagy mire nem kellett volna úgy reagálnia, vagy csak azt, hogy basszus, nekem is hiányoznak a többiek. Ilyen társaságot, mint amilyen ez volt nem minden nap hord össze a szél és ennek életünk végéig el kellett volna kísérni minket, nem pedig így feloldódnia. Szóval, ha úgy érzitek, hogy megérintett benneteket ez a bejegyzés, akkor gondolkodjatok el rajta, hogy kivel kapcsolatban maradt bennetek tüske, beszéljétek meg, ha szükséges kérjünk bocsánatot és folytassuk ott, amikor még jó volt. Ez az utolsó próbálkozásom ennek a dolognak a helyrehozására, ha nem talál fogadó felekre, akkor tudomásul veszem, hogy csak én látom így a dolgokat és megköszönöm azt a jópár szép emléket, amit az a pár év adott, míg együtt volt a társaság.

Puszmák mindenkinek!

Gondolkodós

Mindenek előtt le a kalappal Luigi előtt, hogy megszerezte az ország 3. WSOP karkötőjét. Mindezek mellett a Chocolate Poker is igen tehetséges pro játékosokkal büszkélkedhet :-)) Kis ország, kis terem, sok karkötős és a miénk :-)

Szóval, most jön a gondolkodósabb része. Az egész kezdődött ott, hogy Bigluiék itthagyták az országot és remélhetőleg egy szép életet találnak Angliában, DE!
Luinak szerintem esze ágában sem lett volna külföldre távozni, ha meg tudnak élni 2 fizetésből. Na, ez nem megy. Pedig nincs luxus az ember életében, él egy panel lukban és uram bocsá van egy alsó, vagy alsó-közép kategóriás autója.
Na, itt jön az én aggodalmam is. 2 fizetésből esélytelenek lennénk megélni, ezért van több munkahely, de ezekből némely ugye bizonytalan. Bár a kormányváltás óta Csabi közalkalmazotti munkája sem áll túl stabil lábakon, mert akármikor lehet bármi.
Szóval ugye bátorkodtunk 30-as éveink elején belevágni egy lakás vásárlásába. Roppant nagy felelőtlenséggel választottunk magunknak egy luxus lakást (LOL) kőbányán (igaz nem a panelrengeteg közepén), de mégiscsak egy 10. emeleti panellakás. Ahol talán vétkeztünk az az, hogy 3 főre egy 3 szobás lakást vettünk (mea culpa) Uram bocsá, még azt is megengedtük magunknak, hogy felújítsuk és berendezzük. Kifizettük a Hondát, szóval így egyben felvettünk minderre 15millát.
Végülis a naiv elgondolás az volt, hogy albérletre fizetünk 60 ezret, ennek meg a törlesztése 25 évre havi 90 ezer (VOLT!!!!) Erre a volt-ra még visszatérek.
Tényleg nagy felelőtlenség úgy gondolni, hogy hát keresünk ketten, 30 ezer forinttal ugyan többet fizetünk havonta, de hogy a közhelyes kifejezéssel éljek, a sajátunkat fizetjük. Valahogy nem perspektíva az, hogy albérletet fizessen az ember. És majd a nyugdíjból hogy fogjuk? Ha egyáltalán lesz nyugdíj. Szerintem nem.
Szóval a törlesztő részlet. 90 ezerrel indultunk, majd a válság hatására lett 120 ezer az persze stagnált is, mert bár a válság már állítólag elmúlott, meg a bankok is rekord bevételt könyvelhettek el 2009-ben mégsem csökkent vissza. Jó, ez van, rohadjanak meg a bankok!
Aztán jött az új kormányunk, aki majd megoldja a devizahiteles lakástulajdonosok problémáját. Hát megoldotta. Ha valamelyikünk elveszti a munkáját se perc alatt fogunk az utcára kerülni, ugyanis a kormányra kerülésük első hónapjában (hála az okos és megfontolt nyilatkozataiknak, a hírnevüknek) olyan mélységbe zuhant a forint, hogy a törlesztőrészletünk több mint 150 ezer!!!! forint lett. És nem látom esélyét, hogy a helyzet javulni fog. El vagyok keseredve. Több mint 30 évesen, úgy hogy gyerek korom óta dolgozom, a páromnak jó szakmája van, diplomával, nincs egy nyugodt hónapom. Minden hónapban az jár a fejembe, hogy vajon a jövő hónap is rendbe lesz? Tudom, kicsit vicces ez a bejegyzés az után, hogy az előző postom arról szól, hogy megyünk Egyiptomba nyaralni, de az a pénz nagyrészt a pókerből jött. Tudom, tegyük félre szűkösebb időkre. Nem teszem. Ha jönnek a szűkösebb idők az a pénz mivel segít ki? Nem sokkal. Ráadásul a rohadt életbe fiatalok vagyunk és szeretnénk élni is kicsit. Csabi 33 éves és még sose volt nyaralni, csak max. ilyen hosszú hétvégére. Soha nem fürdött még tengerbe. Én se voltam még soha külföldön nyaralni. Ez a szar. Magyarázkodnom kell még magam elött is, hogy miért fizettünk ki ennyi pénzt a nyaralásra. Tegnap mikor befizettük többször is megkérdeztem Csabitól, hogy biztos? Tényleg kifizessük? Röhej!!!
Csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha ne adj Isten a jövő évben üt be a balszerencse? Még külföldre se mehetünk ki, mert a Törpének az utolsó éve a suliban, nem fogom megbolygatni... Szóval esküszöm nem tudom. Kva szar ez a bizonytalanság. Tudom, vannak sokkal rosszabb helyzetben lévők is, mert sokan már most sem tudják miből fizetik a számláikat. Annyira szeretnék úgy élni, ahogy ez rengeteg embernek kijár normális országokban, hogy dolgozol és élsz! Nem pedig dolgozol, nyomorogsz, idegbajt kapsz stb... Ez miért nem adatik meg ebben a kva országban?? Persze, erre is van válasz. Nekem is van rá, de az hosszadalmas és a kifejtésétől sem fog változni semmi. Marad sajnos ez a hónapról hónapra történő aggódás.
Sikerült elég jól elrontani a saját kedvemet is, remélem azért a Tiéteket nem.

Vidámabb téma:
Mindentől függetlenül nagyon várom a nyaralást már. Olyan valószínütlen, hogy nem is tudom elképzelni a pillanatot, amikor megérkezünk. Tegnap még kiválasztottunk 3 fakultatív programot, úgyhogy most arra megy a pénzkeresés pókeren :-) Van benne egy ilyen tevegelős, kvadozós túra, aztán van benne egy Kairó+nílus és egy mini tengeralattjáróval merülés. Ez a fix. amire befizetünk majd, aztán meglátjuk mennyi jön össze zsugán. Ha sok, akkor még van 2 program ami érdekelne minket.

Na egyelőre ennyi.

Puszmák mindenkinek

Változott a nyaralás :-)

Szóval a tervezett belföldi túra helyett inkább ide megyünk 11 várhatóan fantasztikus napra, All inclusive ellátással :-)))

Safaga

Az ötlet hirtelen jött, igazából a tesco utazási katalógusa gondolkodtatott el minket. Ugyan ez az ajánlat nem abban volt, de a mai napot azzal töltöttük, hogy megtaláljuk az igazit. Hát meg is lett!

Az utazás lefoglalva, jövő héten fizetjük, úgyhogy már tuti. Indulás július 23-án. Egy bibi van csak a repülő, mert amióta ültem repülőn még jobban rettegek a repüléstől, mint előtte :-) Nem baj, legalább lesz mire inni a tengerparton :-)

Puszmák mindenkinek :-)

Koncertre megyünk ma :-)

Bezony! Ez még a karácsonyi ajándékomhoz tartozik (jó rég volt mi?) Akkor kaptam Életkétől jegyet a mai Paul Potts koncertre. Hihetetlenül örültem neki, mert nagy kedvencem az ember. A hangjától kész vagyok. Persze lutri, hogy hogy fogjuk bírni a komolyzenei koncertet, de Életkém is szereti nagyon a hangját, úgyhogy szerintem élvezni fogjuk.
Egyébként többedszer is rá kellett döbbennünk, hogy azért öregszünk na :-D
Mehetnénk le Csabi kollégáival Balcsira, egy ilyen eléggé alkoholos befolyásoltságú napokra, de a kifogások:

1. nem bírunk annyit inni, hogy berúgjunk, mert neeeeeeem kell!
(ezt egyikünk sem ismerte régebben, mert annyit ittunk amennyi volt)

2. nagyon sokan lennénk, annyi ember, annyi nevet megjegyezni... nem kell!
(régebben ez azért volt jó, mert ahogy Életkém mondta, legalább mindenkivel inni kellett egyet)

3. nincs ágy, vinni kell matracot vagy hálózsákot. Nincs se matrac, se hálózsák a tarsolyban, nem vagyunk ilyen nomád életre berendezkedve.
(anno az se érdekelte az embert, ha egy matracon hatan aludtunk, ugyis olyan részeg volt az ember, hogy mit se érzékelt a külvilágból)

És akkor ezt a programot talonba téve megyünk olyan koncertre, ahol nyilván nem a rock, hanem inkább az opera fog dominálni :)
Bár Csabit próbáltam rávenni, hogy menjen le a kollégáival pár napra kikapcsolódni, mert már rég volt ilyen banzájon, de nem akaródzik neki.

Voltunk hétvégén költöztetni is. Egy másik barátaink vettek a Velencei tónál házat és oda kellett lecuccolni. Esküszöm, ha nem kötné ide a munka az embert én is elköltöznék Pestről valami közeli, de mégis vidéki helyre. Rengeteg pozitív tulajdonsága van Pestnek, persze. Viszont sokszor az agyam eldurranik a rengeteg embertől, és utálom is néha. Most nyáron, vagyis augusztus 10-én lesz 3 éve, hogy itt lakom. Repül az idő.
Upsz jut eszembe. El ne felejtsem Mretelét kérdezgetni, hogy akkor mikor is lesz az az ominózus összejövetel nála? :-)) Amit volt olyan kedves és erősen alkoholos állapotban felajánlott a társaság számára? Ha csak fele olyan jó lesz, mint Suttyéknál volt, akkor is szuper lesz, mert annyit rég röhögtem már mint ott :-)
Szóval Mr., ha olvasod a blogomat, akkor lécci mondj számunkra valami biztatót :-)

Na puszmák mindenkinek

Remek hétvége és ez+az

Gondolkodtam rajta, hogy az lesz a címe a bejegyzésnek, hogy remek hétvége és persze szex, mert hát Manónak is bejött a cím :-) Lett is egyből sok hozzászólás a blogjához, igaz a zömét én írtam :-)
Szóval az úgy volt, hogy már csütörtökön elkezdődött a halidéj Élekémnek és nekem is, mert Csabinak pénteken nem kellett dolgozóba mennie, mert valami honvédelmi nap vagy mi a szösz volt, hétfőn meg pünkösd, így már kivette szabira a csütörtököt is, hogy legyen együtt 5 napunk. Persze dolgozni kellett, de mégiscsak jobb úgy melózni, hogy itt csücsülünk egymás mellett a kanapén :-) Hozzá kell tennem, hogy felháborítóan gyorsan telnek a napok, ha meg együtt vagyunk akkor olyan, mintha egy nap 2 órából állna. Csabi szokta mondani, hogy "Életke, ha mi nem dolgoznánk, hanem folyamatosan együtt lennénk, azt vennénk észre, hogy holnap csenget a postás a nyugdíjjal" :-)
Hiába no, jó társaságban repül az idő.
Na, szóval csütörtök, péntek hármasban, vagyis két és felesben, mert a gyerekem már egy ideje bele van buzulva a pankrációba és most nekiállt honlapot szerkeszteni. Ne kérdezzen senki semmi bővebbet, annyit tudok, hogy pankrátoros honlap, lehet egymással meccsezni, a meccseket ps-en (vagy min) leszimulálják és ez alapján fejlődnek a karakterek. Asszem. :-) Annak örülök, hogy olyasmit csinál, ami fejleszti a számítógépes tudását, annak viszont nem, hogy nem lehet elvonszolni a gép elől. Szombaton az állatkertbe sem jött ki velünk, mert inkább marad itthon. Nem örültem, de most mit csináljak egy 14 és fél éves kamasszal, ha látom rajta, hogy semmi kedve családilag állatkertezni?
Mert ugye szombaton megérkezett manócsalád. Manó, Manóné, KisManó (aki már nem is annyira kicsi, és őszintén megvallva, nagyon szép lány lett Dorka. Hogy nem az apjától örökölte ezt a tulajdonságot az nyilvánvaló :-)) de hát ugye van ennek a gyerkőcnek anyja is :-)
Na, szóval 5-en vágtunk neki az állatkertnek, ami Manóékat ismerve fárasztó menetnek tűnt már előre is. Utólag is az volt, de annyi elégtétel volt benne, hogy Manóék is ki voltak már a végére. Viszont voltak szép pillanatok.
A legszebb az volt, amikor megcsapta a fülemet egy beszélgetés. A vagyis nem beszélgetés volt, hanem egy monológ melyet egy műveltségére megalapozottan büszke, hatalmas szilikon cickójú plázamacska intézett a nyilvánvalóan "vállalkozó" foglalkozású partneréhez. Tehát a lelkendező monológ az alábbi volt:
"Képzeld, most olvastam, hogy a lány oroszlán kisebb, mint a fiú oroszlán, és nincsen neki sörénye!!"
Wow, ehhez csak gratulálni tudunk, már roppant hasznos volt az állatkerti kirándulás :-))
Szeressük az ilyen életképeket :-)
Aztán láttunk lajhárt, aki remekül demonstrálta, hogy hogyan kell kinézni egy átbulizott éjszaka után :-)

Nagyon haláli volt :-)

Aztán tudtam kis kecskéket is simizni. Imádom őket. Igaz, hogy a simogatóra ki volt írva, hogy csak gyerekeknek, de még ez sem tarthatott vissza. Bár Csabi csinált orvul bizonyítékot róla, szóval bizonyíték is van a szabályszegésről :-)

És akkor a nagy kedvenceim!! A préri kutyák! Hát azok hihetetlen aranyosak voltak!!
Főleg a csöppségek. Kitartó munkával elértem, hogy az egyik picurt meg tudtam simizni, ami hihetetlen bátorságot igényelt, ugyanis az intés szerint vigyázni kellett, mert harapósak, de meg kellett kockáztatnom :-)

Aztán este volt evés-ivás-kártyázás. Részemről kellemesen be is csiccsentettem, mert ugye nem bírja a cigány a szántást (mert ugye többet kéne neki földművelni)
Manó szokás szerint a hatalmas tudásával (neeeem mááááákkkkal peeeeeeeerszeeeee) terrorizálta az asztalt, mindaddíg, amíg egy magasabb mák (bocsánat tudás) faktorral felvértezett férfiegyed ( Ő lenne Életkém) el nem kezdte szétcincálni a zseton tornyokat :-) Ezen felbátorodva már a kevésbé bátor, viszont annál tehetségesebb női egyedek is támadásba lendültek és biztosították Manónak az első kieső helyet :-) A partit egyébként Dorka nyerte, mert miután Manó kiesett (ja ekkor már kicsapós omaháztunk) atyai szigorát Dorkára vetítette, és a boardot látva megmondta a lánykának, hogy ez van nálad és ettől Dorka úgy megijedt, hogy jobbnak látta, ha tényleg az lesz nála :-DD
Én nagyon jól éreztem magam, és remélem a többiek is, rengeteget nevettünk és jó volt, hogy itt volt a Manó család. Remélem tudunk szerezni repülősnap belépőt és akkor ugyanezt megismételjük Náluk is.

Tegnap este beneveztem a Winner Pokeren lévő 14 dolcsimból a 10+1$-os 10000$ garantált rebuyos versenyre. (ezt már egyszer megnyertem)
Most nem sikerült csak a 4. hely, mert elvéreztem egy AQ vs. AK csatában. Így a kétezervalahányszáz $ helyett csak 750$ lett.
Jól játszottam és egyszer szerencsém is volt. A jó játék abban merült ki, hogy bár nem turbó verseny, a vakok azért elég barátságtalanul növekedtek. Szóval ha már bent volt a kis vak, nagy vak és valaki limpelt akkor már ment is az emelés vagy az allin. Ez a verseny közepétől ment így kb. Ja, egy AA-mat le is mákolták pedig. A szerencse pedig az volt, amikor egy 99-el voltam allin egy AK ellen. Flop xKK volt, amikoris mondtam Életkének, hogy ezt azért kapta, hogy cikibb legyen neki a turnre vagy riverre érkező 9-es. És lám meg is érkezett turn-re a 9-es :-))
Fő a pozitív hozzáállás.
Persze sajnálom, hogy nem húztam be (mindegyik bentmaradt simán verhető lett volna HU-ban), de majd a következőt :-)

Na puszmák mindenkinek