Beszámoló :-)

Na szóval, akkor belekezdek, bár már előre aggódok, hogy milyen sok betűt kéne bekalimpálnom ide :-)

Szóval aztán előre örültünk, mert mégiscsak megszívtuk az indulással, ugyanis nem a nyaralás napján hajnalba sikerült már indulnunk, hanem csak délután, szóval egy nap ugrott ott is, mivel éjfél után pár percel értünk a szállodába, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval aggódással telve vártuk az indulás óráját. Ezt némileg csökkentettük pár feles hazai pálesz megkóstolgatásával :) Ez remek hatással is volt, mivel a reptérre való kibuszozás alatt cseppet sem voltunk idegesek, viszont a reptéren már annál is inkább :-) Ott még benyomtunk egy-egy kupicával, utána viszont a ronda biztonságis ember a becsekkolásnál elvette a bátorító itókánkat. (biztos érezte az illatát rajtunk és úgy gondolta, ezt ő inkább hasznosítaná saját célra majd az otthonában, hogy akadjon a torkán, ha így van :) )
Sikerült egy fél óra késést is abszolválnia a repcsinek, mert kereket kellett cserélni a gépen. Jippííí, két amúgy is stresszes, repülést utáló embernek az ilyen hírek még tovább növelik a bátorságát nyilván...
No mindegy, repcsi felszáll, mi ismét megfogadjuk, hogy soha többet nem repülünk, haza is majd inkább úszva jövünk. No mindegy, cirka 3 és fél óra szerencsére eseménytelen utazás után megérkeztünk Hurghada repterére. Ekkor ha jól emlékszem nagyjából fél 10 volt helyi idő szerint, mégis mikor kiszálltunk a géppől olyan meleg csapott homlokon minket, amit itt lehet a harmadfokú hőségriadó alkalmával érezni. Mindez este, naplemente után. Na, oké, fázni nem fogunk az tuti :-) Ja igen. Még jó, hogy válság van és munkanélküliség. A 200 személyes repcsi tele volt és ez csak egy járat és ez csak Hurghadába...
Na, kicsekk, buszunk megkeres, bevárunk mindenkit, szétszortíroznak minket, hogy ki hova megy és már indulunk is a szálloda felé. Mi még egy órát utaztunk a buszon, mivel Safaga 60 km-re van Hurghadától. Szerencsésen meg is érkeztünk, bár az arabok vezetési stílusát tekintve ezt akkor még tényleg szerencsének fogtuk fel :-) (erről majd késöbb kicsit hosszabban is írok) Megkaptuk a szobánkat, amit azzal a lendülettel cserélni is szerettünk volna. Aznap éjjel ez már nem volt megoldható, de másnapra ígérték a megoldást, ami tényleg meg is valósult. Szóval szoba elfoglal és akkor nézzünk körül a szállodában még éjjel és menjünk le a partra. Na, szóval éjszaka is elakadt párszor a szavunk, annyira szép volt minden. A tenger még éjjel is kellemesen langyos volt. A szállodának hatalmas kertje van, ami levezet egész a partig és olyan csodásan rendbe van tartva, hogy csak pislogtunk. Gyönyörű fák, pálmák, virágok, bokrok stb...
Másnapra ígérkezett a kartago tours munkatársa, akitől minden felvilágosítást megkapunk. Meg is érkezett délután kettőkor. Itt erőinket kétfelé kellett osztani, ugyanis a szobacsere is erre az időre volt aktivizálva, szóval Életke cuccolt egyik szobából a másikba én meg dumcsiztam Mohameddel, aki egy hihetetlen jó fej arab srác, (ő a kartago kinti képviselője) 20 évet élt európában, nagyon jól beszél magyarul is, ja és magyar a felesége is (az egyik gondolom :-)) bár épp most válnak.
Szóval előfizettünk nála két progira. 27-én Luxor és 29-én Discovery szafari.
Ez volt 24-én. Szobacsere is lezajlott szerencsére, persze azért pár dolcsi baksis bánta a dolgot, de anélkül nem megy. Volt egy magyar család, akik mivel nem akartak baksist adni, nem is tudtak szobát cserélni. Valahogy sose nem volt szabad szoba :-D
A 24-e és 25-e strandolással, sétával, pihivel telt. Igaz azt a meleget csak úgy lehetett elviselni, hogy medencétől a tengerpartig, tengerpartól a bárig körforgással foglaltuk el magunkat :-) Ja igen, a tenger... Hát basszus döbbenet. Én eddig csak az adrián voltam, így bennem az az élmény volt, mint tenger. Hát ez valami döbbenet volt ahhoz. A víz olyan tiszta, mint a kristály, és olyan langyos, hogy élvezet belemenni. A part olyan sekély, hogy 60 méter után is térdig ér a víz. Ezért is szeretik azt a helyet a kisgyerekesek annyira. Ráadásul az apály idejekor kb. 20 méterre a vízben mindig előtűnik egy kis földnyelv, ami teljesen szárazra kerül. Na, ott aztán igazán élvezetes napozni :-) ja, és homokvárat építeni is. Egyik nap kimentünk a földnyelvre apálykor, és nekiálltunk homokvárat építeni, na egy bolond százat csinál alapon az egész földnyelven homokvárat épített mindenki :-))
A kaja. Mi all inclusive ellátásban voltunk tehát minden volt. Svédasztalos kaja volt reggel, délben és este is. Ez a szálloda a shams safaga arról híres, hogy kva jó a kajájuk és a többi szállodához képest hatalmas a választék. És tényleg... asszem 5 fényképbe tudtam megörökíteni az összes tálalót, ami mind ételt tartalmazott. Na, hát az első két nap zabáltunk :-) Még ennyi finom sütit... Húúú nagyon jó volt!
Aztán eljött a 26.-a hajnal... 5 órakor arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok. Aztán nem keveset hánytam is, meg jött késöbb a hasmenés is. Oké, akkor gyorsan antinal. Erre azt mondják, hogy minden túristát pár óra alatt rendbetesz. Hát engem nem. Én csak egyre szarabbul lettem. Csabi felhívta Mohamedet, hogy egyrészt ez normális-e, másrészt, hogy lemondja a másnapi Luxori utat, mert sejtettük, hogy abból nem lesz semmi :-(
Mohamed azt mondta, hogy ez nem normális dolog és küldi az autót értem és irány a klinika. Hát jó. 1 óra múlva megérkezett a kocsi, és irány Hurghada (legalább láttuk az utat nappal is :-)) Ja, igen. Az autó (pedig nem lepukkant kocsi volt) minden 5 percben megadta magát, mivel folyamatosan felforrt a hűtővize. Az első alkalommal arab srác kinyitja a motorháztetőt és néz tanácstalanul... Csabi kiszáll a kocsiból, mondván hátha tud segíteni. Na ugye kiderítették, hogy a hűtő szar. Kéne bele víz, hogy legalább pici darabokba tudjunk haladni. Srác szerez vizet, és akarja önteni az ablakmosó tartályba :-DD Életkém megmutogatta neki, hogy az autó üzemképes működéséhez esetleg jobban jár, ha a hűtővíz tartályba önti a vizet :-)
Na, ezek után 5 perces megállókkal, klíma nélkül a déli hőségben mentünk a klinika felé. Ha azt mondom, hogy nem élveztem elég árnyaltan fogalmazok.
A klinika egyébként elég korrektül nézett ki, egy arab orvossal (aki olyan bunkó volt, hogy magától hasadt) és egy tök aranyos asszisztens csajszival (szintén arab) ja és egy-két kisegítő személyzettel, mint sofőr és még ki tudja mi :-)
Szóval vizsgálat, aztán szobába fel, infúzió és gyógyszerek. Infúzió lecsepegett, asszisztens csajszi elment haza, doki meg mondta, hogy 3 óra múlva visszajön és megnéz. Na ez alatt a 3 óra alatt sikerült olyan szinten belázasodnom, hogy azt hittem kiég a szemem. Jött egy segítő csávó fel a szobába, mondjuk neki, hogy szerintünk lázas vagyok. Hoz egy lázmérőt, megmérem, 39,2 C. Srác nézi, aszondja ez normális!!! Mondjuk neki, hogy mivan??? Ez nem normális! Aszondja dehogynem, kint melegebb van!! :-DDD LOL!
Na mindegy elmondtuk neki, hogy a normális az a 36,5 C, és mivel kicsit elbizonytalanítottuk így felhívta a dokit és megmondta neki a szitut, aki hamarosan berobogott, ő is lázmérőzött, ő már nem mondta, hogy a 39 feletti láz normális :-) Adott egy rakat lázcsillapító injekciót, gyógyit, meg még mit tudom én mit, és azt mondta, hogy mire visszajön jobban leszek és mehetek vissza a szállodába. Hát már mást sem akartam... Egy kicsit elegem volt ebből a klinikából, így a lázcsillapítók mellett Életkém még ezerrel vizesruházott is, így szépen le is ment a lázam. Szóval hazatérő állapotban voltam. Szereztünk is egy sofőrt, köszöntük az ellátást és már mentünk is vissza a szállodába. Az egészben az volt a legszarabb, hogy tényleg nem tudtam elmenni Luxorba másnap, szóval bármennyire is szerettük volna erről lemaradtunk.

Folyt. köv.