Jajj!!

Hát basszus a tegnapi nap aztán nem lett semmi... Olyan 11 órától este lefekvésig konkrétan azt hittem megbolondulok... Én még ilyet a büdös életben nem éreztem. Egyszerűen pattanásig volt feszülve az összes idegszálam, kiborultam mindenen, olyan gondolataim voltak, hogy inkább elmegyek világgá, ne lássa senki, hogy milyen elmeroggyant vagyok...
Mondjuk annyiból szerencsém volt, hogy volt két ember is akivel legálisan összeveszhettem és kiadhattam rajtuk a dühöm :-)
Az egyik a boltos nő volt, akik itt a melóhelyemnél a CBA-ba basszák beárazni a cuccokat, majd amikor megkérdezem a pénztárost, hogy akkor ez mennyi, mond rá egy árat, majd beállok a másik kasszához kicsit később, ott meg persze 20 forinttal többet üt be a gyökér. Nyilván kiakadok, nyilván beolvasok nekik, és nyilván nekik az a legnagyobb problémájuk, hogy az egyik bizonygatja a másiknak,hogy de baszki nekem van igazam, mert mancika nekem már szólt, hogy változott az ára, neked meg még nem. Na itt aztán végképp elgurult a gyógyim és megmondtam nekik a magamét, hogy kvára nem az a lényeg, hogy mancika kivel osztotta meg a tutit, hanem az, hogy miért nincs kint a terméken az ár??? Vaze ezért titeket nem kicsit büntetnek meg!! Szerintetek felfogták? Vajmi kevés reményt fűzök hozzá...

A másik szitunak van előzménye is. Az iroda a II. kerületben van. Az ingatlan árak itt az egekben. (CSAK AZT NEM TUDOM MIRE FEL)?? Banyek itt nagyobb a bűnözés, mint a X. kerületben.
Az előzmény. Ülünk az irodában, kollégámnak a Bálintnak a bicaja az ablak elé támasztva a kerítésen belüli birtokon. Egyszer csak azt látom, hogy füsti fecske besasol, aztán már viszi is a bicajt. Úgy egy tized másodpercig lefagytak a fogaskerekek, annyira szürreális volt ezen a környéken ez az eset. Na, mikor magamhoz tértem, akkor mondom a Bálintnak, aki velem szemben ül, hogy baszki viszik a bicajod :-D Na, az utánuk futott, és mivel a csávó nem tudott felülni a bicajra, mert annyi előnye nem volt csak futott vele, így mikor látta, hogy Bálint utol fogja érni, elhajította a bicajt. Szóval vicc volt. Aztán egyik reggel egy öreglány kocsiját törték itt fel. Na és akkor a tegnapi eset.
Kevesen voltunk tegnap bent az irodában, konkrétan csak hárman. Én egyedül voltam az én helyemen, ketten a belső irodában. Én innen rálátok a kapura, és ez a szoba az első. Na hallom hogy nyitódik a kapu, és két ismeretlen lábat látok :-) Tök csönd van nálunk, (ja és az iroda ajtó nyitva, mert szeretjük a levegőt) látom, hogy ott áll a gyökér a bejárati ajtónál és sasol befelé, engem nem lát. Na mondom megkérdem hogy mit szeretnél polgártárs? Hát abban a pillanatban, ahogy meglát, már persze kopogni is tud. Persze roma csávó, olyan harmincas. Na bennem felmegy a pumpa, se köszönés se semmi, mondom neki el lehet húzni. Csávó meglepődik, nem ilyen fogadtatásra várt :-D Aztán még ő reklamál, hogy miért így közeledek feléje, amikor ő csak kérdezni akart valamit. (na persze) 1. megvan az okom rá, 2. mi a f...szt keres kerítésen belül, 3. essünk túl rajta és játszuk el a kit keres játékot :-) Hát ő valami kovács ügyvédet keres. Mondom aha, nyilván, de mivel itt nincs olyan el lehet tiplizni a p..ba. Na, hát csávó teljesen kivolt, gondolom nem egy idegbetegre számított :-D
Szóval ennyit a biztonságos és rohadt drága II. kerületről. Aztán este mikor meséltem a Csabinak a történetet, még Ő mondta, hogy azért óvatosan kell az ilyenekkel, mert akár erőszakos is lehetett volna a csávó. Hát akkor nagyon rosszul járt volna tuti, amilyen idegállapotban voltam :-DDD
Szóval tegnap ők voltak, akik áldozatául estek a fokozott elmeállapotomnak. Meg persze sajnos szegény Életkém is, meg a Balu is, de sajnos ez ezzel jár. Azért próbálom moderálni magam, de mentségemre szolgáljon, hogy ez a legnagyobb függőség és egy olyan embernek, aki alapból is temperamentumos, annak ez fokozottan nehéz.

Na puszmák mindenkinek!

2. nap

Az is eltelt tegnap. Érdekes egyébként. Van amikor annyira nem hiányzik a cigi, hogy ha lehetne se gyújtanék rá. Van amikor meg sírni tudnék annyira hiányzik...
A legnagyobb baj, hogy én szeretek dohányozni! És így elég nehéz elképzelni, hogy soha többet nem fogok. A legnagyobb poén az az, hogy nem tudom magam elképzelni nemdohányosként. Annyira sok év telt el dohányosként, hogy a cigizés meg én az egy dologgá vált. Hiába kutatom, nincs meg az agyamba az a kép, hogy én és no cigi, de hát honnan is lenne...
Szóval még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá a dologhoz. Mert ha azt mondom, hogy soha többet nem gyújtok rá, az annyira megijeszt, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Ha meg azt mondom, hogy nyugi, csak ennyit meg annyit kell kibírni, akkor meg nem szoktam le. Nem igaz?
Ja, egyébként bocsi, hogy nincs más témám, de ezt a blogot azért írom, mert úgy gondolom, hogy erőt ad. Plusz, ha valami csoda folytán végigcsinálom (jó volna letisztázni magamba, hogy mit jelent a végig), akkor biztos jó lesz majd visszaolvasni.
Mikor a legnehezebb?
Egyértelműen a számítógép előtt! És mivel a napom legnagyobb része itt telik el, így hát szívok rendesen.
Mikor a legkönnyebb?
Amikor olyan helyen vagyok, ahol előtte nem dohányoztam. Pl. tökre nem hiányzik a hálóban. Utazás közben, még akkor sem ha eszembe jut.
Ja, egyébként itt bent a melóhelyen is nagyon rossz, mert megszokássá vált, ugye hogy óránként feláll az ember, és kimegy dohányozni.
Szegény Életkémen is látom azért, hogy egyre nehezebben bírja. Mondjuk rajta azért nehezebben venni észre a nehéz pillanatokat mert Ő nem az a kiakadós, közveszélyes típus :-D.
Ja, tegnap kimentünk megsasolni ezt az A-380-as gépet. Hát mit ne mondjak... döbbenetesen nagy, és bár utálok repülni, azért egyszer szeretném kipróbálni, hogy ezen milyen.

Na megyek dolgozni, puszmák mindenkinek!

Egy másik korszak

Amit el szeretnék kezdeni. Ehhez az első pici lépést a mai nap folyamán megtettem.
35 éves vagyok, és több évet cigarettáztam, mint amennyit nem az életemből. Ez igen durva. Ráadásul azt sem tudom, hogy milyen cigi nélkül élni, mert nagyjából nem is emlékszem rá. 13 éves voltam amikor rászoktam... Nem ma volt.
Hogy érzem magam az első napon? Hmm... Konkrétan néha megbolondulok :-))
Vegyük sorra, reggel még úgy ahogy elvoltam, pedig a reggeli kávé mellé annyira de annyira hiányzik a cigi!!! A problémák olyan 11 óra felé kezdődtek. Ott jött az első idegbaj. Ilyenkor se perc alatt átmegyek közveszélyes őrültbe és bárkibe belekötök se perc alatt, és konkrétan képes lennék embert ölni :-)) Nagyon messzire el tud gurulni a gyógyim. Csabitól már tegnap elnézést kértem ezért előre, mert tudom, hogy ilyen vagyok ilyenkor.
Ma volt még azt hiszem eddig 2 ilyen agymenésem, de remélem már ennyi volt :-)
Az, hogy tiszta szétszórt vagyok már meg se említem. Odaégettem a fasírtot, a muffint (soha nem csináltam még ilyet), lereszeltem az egyik ujjamat, de nem gyengén. Igazából egyfolytában aludnék, ennek biztosan ahhoz van köze, hogy a nikotin megvonás csökkenti a vérnyomást. Vagyis gondolom inkább fordítva, a dohányzás növeli a vérnyomást. Nos, nekem pont az emelésre lenne szükségem, mert alapból is alacsony a vérnyomásom. Most délután elmentünk futni, futás után 10 perccel mértünk egy vérnyomást és sikerült egy 104/68-as értéket produkálnom :-D Hát csoda, hogy aludnék legszívesebben folyamatosan?
Csabi sincs túl jól, mert persze Ő is bevállalta az életmód váltás projektet. Ő mondjuk egy tündér, mert még így sem idegbajos, ugyanolyan nyugodt mint általában. Hogy lehet valakinek ilyen jó természete???
Na, szóval így vagyunk az első nap. Nem tudom mikor lesz ez majd jobb, gyanítom még hetek kérdése lesz, mire nem fogom minden pillanatban azt érezni, hogy megőrülök... Megpróbálok elérni addig.

Na puszmák mindenkinek!

Na szóval nyaralás 2011 :-)

Mivel már több apróbb bacogatást is kaptam, hogy mikor lesz már beszámoló ezért rászántam magam. Bár a titkos terv az volt, hogy megvárom a jövő évi nyaralást, és majd egyben leblogolom a kettőt :-D Bár lehet, ha még iszom egy pohárral a hazahozott borocskából, akkor ide is képzelem a jövő évi halidéjt és megírom most :-)
Na, szóval az úgy volt, hogy hol volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, élt két szegény ember (nem vicc, tényleg) :-) és valami csoda folytán mégis megvalósult az idei nyaralás, bár pár hónapja még nem sok reményt fűztünk hozzá. Szóval eredetileg úgy terveztük, hogy szombaton indultunk volna és kövi hét vasárnapig maradunk, de sajna közbejött egy fogbegyulladás (megint...) és nem szívesen mentem ki az utcára úgy, mint aki épp egy teniszlabdát akar elmajszolni, és még a pofazacsijába puhítja a cuccost. Szóval hétfő lett az indulás napja. Ekkor még bementünk a céghez, mert az utunkat a Bomba energiaital szponzorálta (ez sem vicc), ugyanis történt, hogy meguntam, hogy lehetetlen kinyitni a 2 decis bombát egy nőnek mert az a kioldó szerű zár általában a húsomat szokta szétmarcangolni, mire kinyitom. Ezt csak mostanában vettem észre, mert régebben simán ment. Az uccsó csepp a pohárban az volt, amikor Életkémnek tök mélyen elvágta a kezét :-(( Szóval írtam nekik, hogy szépek vagytok, meg okosak, meg én tudom, hogy a brandhez hozzá tarozik ez a záró bigyó, de sokkal hasznosabb lenne, ha véráldozat nélkül hozzá lehetne jutni a piához. Levelemet pusztán építő szándékkal írtam bombáéknak, de legnagyobb meglepetésemre válaszoltak! Köszönték az észrevételt, és kérték hogy kiengesztelésül fogadjak el egy karton 6 decis bombát, mert ők engem úgy szeretnek. A cuccost ki is szállították a munkahelyemre, mert oda kértem. Na szóval hétfőn beugrottunk még ezért, aztán irány irány Tárnok a kutyabörtön :-D Ugyanis itt volt Süti előzetesben 7 napig, míg mi nyaraltunk. Volt már itt, mikor tavaly Egyiptomba voltunk, mondjuk akkor két hetet raboskodott itt, de jól érezte magát. Tudom ajánlani mindenkinek egyébként a helyet, mert olcsó, és jó.
Na, miután ez is megvolt útba vettük első úti célunkat, Abádszalókot. Itt is mint később a többi állomáson két éjszakát töltöttünk el. Csak ajánlani tudom a helyet (bár rendes neve nincs, csak így van nyilvántartva, hogy Apartmanok 63684) Tiszta, olcsó, csendes, közel van a vízhez is sétával, barátságosak, ja és tök olcsó is.
Első délután bejártuk a környéket, találtunk egy szálloda hajót is :-) A Tisza Hercegnője. Tök aranyos volt a hely. Főleg a már érkező naplementében nagyon nagy érzés volt a fedélzeten lenni és vacsizni. Tanakodtunk rajta, hogy milyen lehet egy ilyen hajón lakni, de aztán abban maradtunk, hogy mi túl antiszociálisak vagyunk ahhoz, hogy ennyi embert egy ilyen aránylag kis helyen elviseljünk, viszont kétségtelenül kellemes volt, bár el nem tudom képzelni, hogy fér el 37 szoba azon a hajón...
Aztán még sétálgattunk a parton, megnéztük a yacht kikötőt, bár itt azért felment a pumpa bennünk, mert egy csomó helyet a parton beépítettek az újgazdagék ilyen lakóhajókkal meg saját yacht vízre engedő hellyel, és persze még csak meg sem lehetett közelíteni ezeken a helyeken a vizet. Ettől a falnak megyek! Azért mert valakinek van egy rakat lóvéja, azért ne vehesse el a másik embertől a kilátást, az életteret, vagy a vízhez lejutás jogát (bár ez utóbbi jogban nem vagyok biztos, hogy létezik, de olyan volt mint az üvegtigrisben a büfés jog :-)))
Másnap bementünk Tiszafüredre, és ha már füred, akkor fürcsi is volt. Aztán elmentünk a Hortobágyra és meglátogattuk a 9 lyukú hidat is. Nagyon nincs hozzáfűzni valóm, egy híd 9 lyukkal, és biztos látta már mindenki :-) Viszont az alföldön a naplemente az valami csodaszép! Este a szállás udvarán kis szalonna sütés, minek köszönhetően nem kicsit sikerült belakmározni. Apropó láttatok Ti már falon mászkáló békát?? Én még sose (vagyis itt láttam először, és azt sem tudom, hogy bír föltapadni a falra?)
Másnap délelőtt elindultunk Egerbe. Ezt a részét nagyon vártam már a kirándulásunknak! Három éve, mikor először jártunk itt együtt Csabival, akkor is volt Szépasszony völgye látogatás (két nap is ;-)) csak sajnos akkor nem a közelben laktunk és Életkém nem tudott iszogatni, mivel kocsival voltunk. Na a mostani itt tartózkodásnál a fő szempont az volt, hogy olyan közel találni szállást a völgyhöz, amilyen közel csak lehet. :-) Ez sikerült is, cirka 5-600 méterre voltunk az objektumtól, bár ez az első este messzebbnek tűnt, de erről majd később... :-)
A szállás első látásra ok. volt, de másodikra nem, de ezt is majd kifejtem bővebben, mint ahogy azt is, hogy miért nem ajánlom senkinek, hogy itt vegyen ki szállást.
Szóval első nap lepakoltunk, majd bementünk kocsival a belvárosba, mondván, hogy valahol megebédelünk. Le is tettük a kocsit a pláza parkolójába, és betámadtuk a sétáló utcát. Találtunk is egy szimpi helyet, ahol kellemes ételek ígérkeztek és még jó áron is voltak. Szóval megkajcsiztunk és gondoltuk sétáljunk egy kicsit. Nem sokat, csak úgy módjával :-)) Na, ez olyan jól sikerült, hogy sztem egész Egert bejártuk aznap délután :-) Na, még csak ide menjünk el, na még csak oda, aztán meg ááá, akkor már menjünk fel a várba is. Szóval rongyosra jártuk a cipőnket a "kis" séta alatt. Aztán estefelé vissza a szállásra, egy kis felfrissülés, majd végre a tettek mezejére léptünk és célba vettük a Völgyet!
Arról hogy hogy sikerült ez a látogatás, és hogy teljesítettük-e az "igyuk körbe az összes pincét" projektet, hogy miért is nem szabad fehér nadrágba menni, ha inni mész, és sok egyéb történésről a következő részben fogok írni. :-))
Remélem sikerült felcsigáznom az érdeklődéseteket, bár még csak tippem sincs, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem :-)

Puszmák mindenkinek!

Ha megszakadok se tudok címet adni ennek a postnak

Nem történik semmi extra. Hacsak azt nem vesszük különlegesnek, hogy az elmúlt héten a kánikulának köszönhetően rájöttem, hogy olyan helyen is tudok izzadni, ahol még csak nem is sejtettem izzadság mirigy létezését...
Pedig a mi lakásunk légáteresztés szempontjából még a szerencsésebbek közé tartozik, mert lehet két oldalról is szellőztetni + van egy légzáró réteg a tetőn, így nem minket tűz közvetlenül a nap. Ehhez képest kutya meleg volt/van, bár erre a hétre azért mondanak már frissítő híreket a meteorológusok, de én ezeknek nem hiszek. Ezek olyan bénák, hogy szerintem még azt se tudnák megmondani, hogy tegnap milyen idő volt. Csak azt nem tudom, hogy minek nekik a rakat műhold, meg radar, meg mittudomén, amikor ilyen találati arányt egy kristálygömböt használva is elérnének. Bezzeg a parasztbácsi régen... Felnézett az égre, aztán tudta mi lesz a pálya másnap időjárás terén.
Apropó kutya meleg. Szóval Sütinek is az volt. Meg már a bundája is szép nagy volt, így kezdte kényelmetlenül érezni magát. Na ilyenkor jön az, hogy hirtelen döntök, és nyírok. Tudom, egyszerűbb elvinni kozmetikushoz, de az se nem olyan fárasztó, se nem olyan vicces a végeredmény tekintetében. Általában úgy kezdek neki, hogy hát persze, azért marad egy két centis szőre a kutyának. Na, ez az amiből az első ollónyisszentés után kiderül, hogy ez újfent nem sikerül, kopasz a divat :-D Na jó, nem kopasz, de olyan hasonló :-DD
Mondjuk nyár van, úgyhogy nagy kárt nem csinálok ezzel. Egyedül a fej környéke, ahol ha megfeszülök is frizkót csinálok Sütinek, bár ezt is sikerült egyszer elszúrnom, és pár hétig (míg ki nem nőtt a szőre rendesen) uszkárrá változott a kutyánk :-)) A mostani viszont nagggyon jó lett. Hiába no, gyakorlat teszi.
Hozzáteszem kutyakozmetikus se lennék ám! Ezzel a kis döggel mit szenvedünk ketten, mi lenne, ha még pár kilóval nagyobb állat lenne. Hogyne. Max. mély altatásban. Mármint a kutya aludna mélyen :-))
Már nem kicsit várom az augusztust. Törpe megy gólyatáborba, majd az apjáékhoz, mi meg kettesben el, előreláthatólag egy hétre. Nagyon jó lenne már... Persze a szívünk Egyiptomba húz vissza, de a pénztárcánk most elállja az utat :-( Nem baj, majd jövőre megyünk, ha arab gyerekek potyognak az égből, akkor is.
Ja, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Életkémnek, hogy cirka 7 évvel a sikeres államvizsgája után hozzájutott a diplomájához is a mai napon.:-))) (Itt mondanánk köszönetet Manó barátunknak a projekt technikai részének lebonyolításáért. értsd: iskolából diploma elkérése és elpostázása)
Kicsit elhúzódott Életkém diploma osztója :-)), de a lényeg, hogy már itthon van a legújabb családtag is :-))

Na puszmák mindenkinek!

Remélem ennek már a végére jutok...

Merthogy több bejegyzés is van piszkozatként (befejezetlenül) elmentve, mert idő hiányában mindig elmaradt, aztán elévült és kezdhettem újat és ez így ment körbe-körbe...
Egyébként jól vagyok/vagyunk, csak az utóbbi két hónapban egy kicsit kivagyok, mert minden reggel olyan hátfájással ébredek, hogy sírni tudnék. Konkrétan perceket vesz igénybe, hogy egyáltalán meg tudjak mozdulni. Persze első körben a matracra gyanakodtunk, ami ugye még nem kéne, hogy rossz legyen, egyrészt mert rohadt drága volt, másrészt még csak nagyjából 3 éves, harmadrészt mert csak és kész :-)
Oké, próbáljuk meg, hogy a kihúzható kanapén hogy esik a fekvés. Nos, ott is fájt reggelre. Oké, főnököm mondta, hogy neki is volt ilyen és akkor az ágyrács volt a bűnös. Na Életkém fúrás, faragás közepette megcserélte minden módon az ágyrácsot. Az övét rakta hozzám és még úgy is megfordította, hogy ami eddig fejtől volt, az most lábtól legyen. Eredmény 0. Akkor nézzük meg, milyen a földön alvás. Ezt is abszolváltuk, ami szintén nem hozott hasznot, viszont így már Életkém is fáradtan ébredt, szóval öngól. Úgyhogy rájöttünk nem az ágy a hibás, hanem én. Ehhez már hozzászoktam. Annak idején drága édesapámnak mondtam is, hogy apu, azért nem kellett volna annyira sietni az aktussal, igazán befejezhettél volna rendesen :-))
Az, hogy hülye vagyok, azt minden ismerős tudja :-) Rendelkezem még gyárilag patkóvesével, ami szintén nem olyan sűrű, tehát hozzám ne jöjjön senki, ha vese kell neki, mert bár roppant szívesen adnék, de nem tudok. Akkor genetikailag ki van fordulva a térdkalácsom. Ez nem látszik, viszont az összes porcot szétnyomta már jó ideje a térdemben, ergo nincs. Ez 19 éves koromban derült ki, amikor már nagyon fájt és műtöttek. Na, azt mondta a doki, hogy ezzel nem szabad ám sportolni. Hát mondom köszi, asszem ez tipikus esete az eső után köpönyeg effektusnak. Addigra kb. 12 év aktív sportolás után voltam, de sose késő ellustulni :-D
Persze ezen kívül van még jó pár apróság, ami lehet nem lenne, ha nem épp egy coitus interruptus következménye vagyok (na, jó ez csak vicc ám) :-)))
Visszatérve a lényegre, ahogy elnézem nem marad más hátra, mint elvonszolni fájós hátamat az orvoshoz és várni a csodatevést. Ezzel más baj nincs, csak annyi, hogy kb. én már csak akkor megyek orvoshoz, amikor másnak már az utolsó kenetet adják fel... (egyszer már majdnem sikerült ezzel a hozzáállásommal távozni az élők sorából, de behúztam a pár outomat) :-)) Egy hátfájás meg nyilván nem súlyos betegség, viszont annál kellemetlenebb, szóval magamra is kíváncsi vagyok, hogy meddig halogatom még a dokihoz menést.
Ja, az irodában való ülés az meg egyszerűen mesés fájós háttal... Pedig tök jó kis főnöki fotelem van, de ennyi erővel egy hokedlin is csücsülhetnék egész nap.
Na, az orvosi dolgokról ennyit kb.
A PokerNews-os kirándulás naaaagyon jó volt. Most a következő túra mellett próbálok összehozni egy még jobb bulit. Remélem sikerül tető alá hozni.
Egyébként nem tudom miért nem játszom többet élőben?? Nagyon megy! A montesinoban is 3x voltam, ebből 3 ITM, ja és ebből 1 FT. A bosszantó csak az, ha be tudnám húzni a végén a kulcspartikat, amikben persze jobb vagyok az ellenfélnél, akkor már csak a Montesinos versenyekből bolondra kerestem volna magam. Most is sikerült egy 4-es allinbe legjobbként belemennem.
Az úgy volt, hogy volt előröl egy raise, azt a sokzsetonos gambler Török srác megadta, ami nem jelentett semmit, mert ezt nagyjából a lapok 50%-val megtette. Én csücsülök egy QQ-n, amivel más választásom nem révén allint mondok. Erre mögöttem egy csávó szintén allin megy!! WOW, mondom, ennek a fele sem tréfa már. Eredeti emelő srác nagyon húzza a száját, de természetesen ő is allin megy, amit a nagystackű Török hatalmas kínlódások árán lecallol. Itt úgy nagyjából el is temettem a dámáimat, mert biztos voltam a mögöttem lévőnél egy KK, AA lapba, mert mással nem mondtam volna én jelen helyzetben és szituációban allint. Nem, ő mutat egy 99-et, az eredeti emelő egy AJ-t a Török meg egy 55!!! lapokat. LOL, én vagyok a legjobb! Ez a legjobb érzés el is tartott egészen a flop kidobásáig, ahol máris a második helyre csúsztam, mert jött egy ász, majd a turnon a remek dámáim leestek egészen a harmadik helyre, mert érkezett egy 5-ös, csak hogy a hülye játék meghozza gyümölcsét. Persze riveren nem érkezett Q, így 11. helyen távoztam a versengésből.
Mindegy, nekem nagyon bejönnek a kinti versenyek. Általában úgy játszom az asztallal, ahogy akarok, és ez nagyon jó érzés. Hihetetlenül élvezem, hogy minden asztalt, ahova kerülök tudok uralni, és hiába vannak nagyobb stackek is az asztalnál esetleg, simán tudom kezelni és általában tartanak is tőlem és ez jó :-)
Volt még egy vicces parti ami még az elején volt. Nekem nem az a legfontosabb, hogy megnézzem a lapom az osztást követően. Én a játcipajtikat nézem, ahogy ők a lapjukat stírölik, és cselekednek ilyenkor ösztönszerűen. Most is így volt és én voltam a nagyvak. 10-es asztal volt 150-es vaknál, mire hozzám ért a parti volt bent, ha jól emlékszem 6!!! limp. Lenézek a lapjaimra és látok egy KK-t. Gondolkodtam, hogy mennyit emeljek, hogy ne jöjjön az egész asztal, de el se dobja mindenki. Két bent maradónak örültem volna. Hát jó, akkor 1125-ig. Erre call, call, short allin (még kb. 250-et kellett megadni), call, call, call!! Király :-))) Elég sok embert sikerült izolálnom :-D
A terv az volt, ha jön ász a flopra, akkor összecsomagolom a kártyámat és visszaadom az osztónak, hogy köszi nem kérem, mert ennyi emberből biztos van ászos lap kint és ők úgysem dobják még akkor se, ha kettes a kicker. Viszont, ha nem jön ász, akkor első beszélőként betolom a stackem, mert itt már tényleg nem akartam sok ellenfelet és gondolkodjanak ők. Nos a flop majdnem álomszerű volt, J magas, DE két pikk volt lent. Én be is toltam, amit egyből a mögöttem ülő meg is adott, a többiek szerencsére dobták. Mutat egy K7 pikket, amiben az a vicces, hogy ő volt az első aki megadta az 1125-ig való emelésem ezzel a salátával. Na mindegy, nem javult le, sőt még a main pot is hozzám vándorolt, mert a short sem tudott jobbat mutatni a királyoknál. Szóval elég kellemes stacket sikerült kiépítenem az elején.
Életkémmel nagyon sokat játszottunk egy asztalon, amit részben szeretek, mert jó, ha a közelemben van, viszont amiért nem szeretem az az, hogy -1 ember, akitől zsetont lehet nyerni. És általában az a játék, hogy nekem sok zsetonom van, neki szegényemnek általában kevés :-) és persze mindig akkor van lapom, ha Ő is talál valamit és tolja. Most is voltak kellemetlen dobásaim miatta, de nem baj, én biztos nem fogom kiejteni a versenyről még, ha AA-t is kell dobnom :-)
Ja persze odafelé a hármasunk kötött egy megállapodást, hogy akármelyikünk nyer, akkor is harmadolunk. Akkor már tudtam, hogy megint én fogok szívni :-DDD Mindig így van. A többiek kiesnek, én meg dolgozom a pénzért, aztán meg számolhatom le a kinyújtott markukba :-D
Az vicces volt, amikor Manó már cashezett, Életkém már sétálgatott én meg még játszottam és már fizu volt. Csabi mondja, hogy Manó bukóban van a cash asztalon. Mondtam neki, hogy üzenje meg, hogy már x összeg jár neki :-))) tehát csak tolja a szekeret a cashen. Valszeg ennek hatására megindult a gépezet neki is, mert ha jól emlékszem plusszal zárt. (persze ahhoz semmi közünk sem volt, a megállapodás arra nem terjedt ki) :-DDD
Na mindegy jó kis túra volt, és szervezem a következőt is.
Egyébként rengeteg dologról akartam még írni, de már elzsibbadt a kezem és már kimennék rágyújtani is, szóval most ennyi.

Puszmák mindenkinek!

Bajusz

Mielőtt rátérnék, egy kis kitérő. Bármennyire is próbálja az ember nem követni ezt a Való Világ műsort, azért néha belecsöppen és van némi fogalma a játékosokról. Előre bocsájtom, nem tudna annyi pénzem lenni sztem, hogy 1 db sms-t ilyen szavazásokra küldjek, de elfogadom, hogy vannak olyanok, akik nem sajnálják rá a pénzt, hogy vadidegen embereket támogassanak nem kevés pénzért. DE! Azt, hogy egy ország arra költ pénzt, hogy egy ilyen érzelmi nyomoronc, nyilvánvalóan pszichopata hajlamokkal rendelkező büdös bunkóval nyeressenek meg egy ilyen játékot, a segge alá téve egy lakást, kocsit és egy valag pénzt, azt valahogy nem veszi be a gyomrom...
De tényleg, kik szavaztak rá? Ki az akinek szimpatikus egy ilyen érzelmi/értelmi analfabéta, ja aki meglátásom szerint hangyányit alkoholista is? Fel nem foghatom komolyan. Többször megállapítottam már, hogy nem normális ez az ország, most sem gondolom másképp, de ennyit erről.
Akkorát röhögtem egyik este, hogy ezt meg kell osztanom Veletek. A történet ott kezdődik, hogy Életkém (hát hogy is mondjam finoman), na szóval, kezd pár szál hajacskát véglegesen elveszíteni a halánték tájékáról :-)) Ez egy normális folyamat, persze oda kell rá figyelni. Én, mint rendes társ, azért szekálom ezzel rendületlenül :-) Na mindegy, valamelyik este felötlött bennem egy gondolat, hogy miért van az, hogy a hapsik nagy része egy idő után kezdi elveszíteni a szőrt a fejéről, viszont ezen szőrszálak ezzel arányosan szeretnek megjelenni orr, fül, hát tájékon. Nem fér a fejembe, hogy miért van az idősödő embereknek kevésbé szükség a fejükön szőrre, viszont szükségük van a fent említett tájékon. Biztos van rá valami ok, ha már a biológia ezt így oldotta meg. Eszmefuttatásomat Csabi akasztotta meg egy kérdéssel, hogy miért a szemöldökre mi szükség van? Én persze komolyan kifejtettem, hogy a szemöldökre az okból van szükség, mert az védi a szemet a homlokról lecsorgó esetleges izzadsággal szemben. Életkém egy 10 másodpercig elgondolkodik a válaszon, majd megszólal: Aha, akkor azt már nem is feszegetem, hogy a bajusz miért jó? :-DDD Kész, én visítottam a röhögéstől, remélem mindenkinek leesett. :-)
Már csak egy kérdésem maradt a végére. Srácok, mikor iszunk?

Puszmák mindenkinek :-)

A kutyák is...

Erre majd később kitérek. Elöljáróban annyi, hogy Balu jól van, de még aggódás azért van, mert 16-án megyünk kardiológiára, mert hallottak nála egy szív zörej+ szív ritmus zavar kombót és ezt meg kell nézetni. Nagyon bízom benne, hogy minden eredmény okés lesz a vizsgálaton. Ja igen, történt az orvoslátogatásaink között egy elég bicskanyitogató eset. Az Örsön lévő rendelőintézetbe kellett mennünk vérvételre + időpontot kérni a kardiológiára. A labor miatt jó korán mentünk, így pont akkor értünk oda, amikor a kartonozó nyitott. Hát cikáztak a két nyitott ablak előtt jópáran. Beálltunk egyik sorba, majd mögénk két öreglány. Nem voltak etnikum, de ettől függetlenül az egyiknek olyan mocskos szája volt, hogy esküszöm még az én sokat edzett fülemet is sértette. Kétszer hátra is néztem rá "olyan" nézéssel, titkon abban bízva, hogy beszól valamit, mert mondom akkor neked véged banya! :-) De szerintem érezte a bajt :-) Pedig télleg szívesen tartottam volna neki gyorstalpalót a kultúrált viselkedés alap szabályairól. Na mindegy, elérünk az ablakig, mögöttünk a boszorkával, aki rácseszett, mert mi még sose voltunk ott, ergo a gyerkőcnek az összes adatát akkor kellett bevinni a gépbe. Na a bitang látva, hogy ez több kettőnél, és elérte őt a torkosborz szindróma, nem esett kétségbe, újra tervezett, majd az első adandó alkalommal egy sikkes lépéssel átsasszézott a mellettünk lévő sorba, benyomulva ezzel az ott sorban állók elé. És, hogy milyen mákja van az ilyen kis tetűnek?? Egy azaz egy olyan embert sem talált abban a sorban, aki legalább egy kicsit pixán rúgta volna, vagy finoman, szálanként kitépte volna a haját, vagy ilyenek. De még az anyukájába se küldte el senki, csak kisebb morgolódást kapott. Aki elé beállt egy szimpatikus fiatal ember volt, akinek csak annyi volt a megjegyzése, hogy szégyellje magát... Biztos szégyellte. Hiába no, nyugdíjas nem ér rá.
Volt egy aranyos történet a Sütivel is :-) Van itt a közelben egy elég nagy park. Kőbánya Centrál Parkja :-D Ki szoktunk oda járni futni (ha-ha-ha) meg a kutyát is ki szoktuk vinni. Tök jó, mert mindig van jópár jáccipajti neki. Na a múltkor is talizott egyel, aki szintén fiú kutyus volt. Ez a másik felet mondjuk egy cseppet sem zavarta, mert szinte első látásra belezúgott Sütibe. Olyan szinten produkálta magát a kutyánknak, hogy gurultunk a nevetéstől. Jóformán tényleg csak virágot nem szedett, hogy koszorúba kötve rátegye szíve választottja fejére. De ugye a kutyusoknál az udvarlási fázis nem teljesen olyan, mint az embereknél, ők kölcsönös szimpátia esetén a lószart fogják egymást moziba, étterembe és romantikus helyekre cipelni! Nem, ők a tettek mezejére lépnek. Nos, a kis kandúr is ezt szerette volna. Egy baja volt csak, az, hogy a Süti viszont nem :-)) Egy nagyon hosszadalmas udvarlós-becserkészős projektnek lehettünk szemtanúi, ami abból állt, hogy a másik kutya mindenképp próbált hátulról közelíteni, szegény Süti, meg mindenképp el akarta ezt hárítani. Persze cseles volt a másik, mert ezt az egészet játszi formájában próbálta prezentálni, csak hogy oldódjon a Süti ellenállása, de büszkék voltunk a kutyánkra, mert kitartott! :-D
Miután vettünk a Casanovától egy érzelmes búcsút, folytattuk utunkat a parkban, el is távolodtunk jó messzire, de egyszer csak ott termett a hős szerelmes, csapot-papot-gazdát hátrahagyva, mert nem bírt elszakadni az Ő szerelmétől :-) Nagyon viccesek voltak.
Voltunk Győrben is. Jajj, már nagyon kellett!! Annyira hiányzik az a város... Nagyon szeretem, és az a baj, hogy azt gondoltam, hogy minél többet élek Pesten, majd annál jobban megszokom, megszeretem. Hát nem így van. Egyre jobban úúúútálom. Koszos, büdös, élhetetlen, elhanyagolt. Egy szóval rettenetes. Míg ott van az én gyönyörű városom, ami tiszta, gondozott, folyamatosan épül, és még mindig tud szépülni. Nincs szemét, összefirkált falak, és nincs annyi közönyös és bunkó ember sem, mint itt. Persze, ez az otthonom, mert itt élünk, de Győr akkor is mindig a legjobb lesz. És tényleg próbáltam most külső szemmel, nem elfogultan nézni, és tényleg el kell ismernem, hogy így is lehet egy városnak működni, kinézni stb...
Persze erre lehet magyarázat az is, hogy ez egy nagy város, sokkal nehezebb a tisztaságot is elérni benne, de ez hülyeség. Nem kell messzebb menni nagyváros tekintetében, mint Bécs. Nem olyan nagyon lehet egy lapon említeni a két várost. Sajnos. Persze Pestnek is vannak szép részei, de az tényleg csak néhány. Tudom, a pénz. Ez sem indok sztem. Itt egy kicsit sem vigyáznak az emberek a környezetükre, persze tisztelet a kivételnek. Az, hogy ne dobd el a szemetet, ne firkáld össze a falat, ne rongáld meg, szedd fel a kutyakakát, az nem pénz kérdése. Na mindegy, többször kell lejárnom, mert ha eltelik pár hónap, akkor már nagyon hiányzik.

Na, hirtelen ennyi és puszmákolok mindenkit!

Visszatérve

Már pár hete gondolkodtam rajta, hogy írni kéne, mert többször is lett volna olyan történés, amit szívesen kiírtam volna magamból, de aztán nem tettem, viszont most köt az ígéret, bár nem garantálom, hogy pozitív bejegyzés lesz, mert a tegnapi nap még mindig kihatással van rám, de azért megpróbálom :-)
Szóval történt tegnap, hogy jöttem haza angolról (ez már január óta minden hétfőn, szerdán, pénteken 8-12-ig megszokott program, és az utóbbi időben elég fárasztó is) szóval ilyenkor 13 órára szoktam hazaérni, és szerdán a gyerekem is pont ekkor, mert csak 5 órája van. Na tegnap jövök haza, az előszobában érzékelem, hogy a gyerkőc otthon van, de csak nyöszörgést hallok a szobájából. Belépek és azt látom, hogy a gyerek nem igazán kap levegőt, fájlalja a szívét és egy merev görcs. Úgy álltak szegénynek az ujjai, mint a sas karma. Hát hirtelen kaptam én is egy kisebb infarktust...
Mindegy nem részletezve annyira történteket, mentő kihív, szerencsére gyorsan meg is érkeztek, majd kiderült, hogy nincs akkora gond, amekkorának látszott (bár kétségkívül rémes, ha a gyerekedet ilyen helyzetben látod) Szóval doktornéni megvizsgálta tüzetesen, még EKG-t is csináltak, és kiderült, hogy valami baktérium, vagy vírus, vagy ennek a kombója támadta meg, és mivel bedagadt a torka is+ az orra is eldugult, egyre nehezebben kapott levegőt a nap folyamán, majd mivel egyre nehezebben vette a levegőt, annál jobban kapkodott utána, ennek egy ilyen nagy lihegés, zihálás lett a vége, ami által kiment a kálcium a szervezetéből és az okozta ezt a görcsös és ijesztő állapotot. Annyira be volt görcsölve már, hogy a bőrén alig bírta átszúrni az injekciós tűt a doktornő. Szerencsére, ahogy megkapta a kálciumot meg a fájdalom csillapítókat, úgy egész jól javult az állapota. Persze kivizsgálásra menni kell, mert a szív fájásának utána kell járni. Most eszi a sok gyógyit, szerencsére éjjel nem volt semmi gond sem.
Annyira örülök, hogy nem lett komolyabb a dolog, és hogy már alakulgat, bár még azért nincs túl fényesen. De soha az életben nem akarok/szeretnék még egy ilyet átélni, hogy valamelyik szerettemet ilyen állapotban kelljen látnom. Tényleg annyira rémesen nézett ki, hogy konkrétan olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mit tanultam annak idején, hogy kell lélegeztetni, meg ilyenek... Ehh. Borzalmas!
Egyébként a hócipőm igazán tele van, mert az utóbbi időben nagyon ránk jár a rúd :-( És ez az utóbbi időben már elég régóta tart, mondjuk úgy tavaly október óta kb. De talán látjuk a fényt az alagút végén, csak az még igencsak pislákolós kis fény és az utóbbi időben már annyiszor vertük be a fejünket a sötét alagútban, hogy az is lehet, hogy csak hallucináljuk azt a fényt.
Esküszöm, ami nagyon hiányzik az egy naaaagy berúgás. Le akarom inni magam addig a pontig, hogy már ne használjam az agyam. De még ez sem jön össze :-) Életkém olyan szinten nem szeretni a piát, hogy rágondol és már kirázza a hideg. Egyedül nem fogok alkoholizálni, mert tiltja a neveltetésem :-) olyan barátaink meg itt nincsenek a közelben, akikkel ezt szívesen megtenném. Szóval maradok józan és remélem épelméjű is.

Igérem, hogy a következő bejegyzésem emelkedettebb hangulatú lesz majd, mert igazából azért is fejeztem be a blogot, mert nem akartam siránkozni, ennek ellenére egy nem túl pozitív poszttal nyitottam... Na mindegy. Befejezem, mert elég volt magamból.

Puszmák mindenkinek!

Macskakaparás game over

Legalábbis egy jó időre. Az ok? Az, hogy nincs kedvem írni. Nincs, mert nem vagyok olyan állapotban. Egyszerűen, cirka fél éve ami romolhat az romlik és ez értendő mindenre. Most kipanaszkodom magam, és legközelebb megfogadtam csak akkor írok, ha pozitív irányt vett az életünk. Ugye buktunk melót is, ami nem esett jól. Aztán folytatódik a folyamatos törlesztőrészlet emelkedéssel, ami már havonta a 150-160 ezer forintot éri el. (ezt anno 90 ezer forinttal kezdtük) a különbség nyilván nem mindegy, főleg ha azt is beleszámítjuk, hogy a fizetés meg csökken, hála annak, hogy pl. Csabi fizetéséből elvontak mindent, amit lehetett+ természetesen nem tartozunk azon szerencsések közé, akiknek a 16% adókulcs jót tett volna, vagyis nincs 300ezer forint felett a havi bruttó keresete. Szóval emiatt is kevesebb lett.
Érdeklődtünk a banknál, hogy mielött még gond lenne a részletfizetéssel találjunk ki valamit a könnyítésre. Ugye mindenhol azt hangoztatják, hogy a bankok segítő kezet nyújtanak, nekik is érdekük, hogy ne dőljenek be a hitelek stb... Na, ez a segítség abban merül ki, hogy lehet kérvényezni 3 hónap szüneteltetést, viszont 3 hónap után 4 hónapot EGYBEN be kell fizetni. Most komolyan, ez normális??? Ha gondunk van a havi törlesztéssel, akkor biztosan be fogunk tudni fizetni 3 hónap múlva kb. 600.000 forintot. Ez olyan életszerű nem?
A fő probléma az, hogy a hitelünk ilyen szintű emelkedésének köze sincs pl. a válságnak. Mert válság egyrészt már nincs sehol, csak nálunk Magyaroknál, bár az konstans. Másrészt a válság idején a törlesztőnk olyan 110ezer forintig ment fel. Az még a tűréshatáron belül volt. Ez a forint folyamatos gyengülésének köszönhető, mert az olyan. Mást nagyon nem tud, csak gyengülni. És a rémes az egészben az, hogy ha ésszerűen belegondolunk, és nem is teszünk mást, csak olvassuk a híreket, akkor körvonalazódik az, hogy ez csak romlani fog, javulni nem (de még csak stagnálni sem)
Persze, van rá ígéret, hogy a szegény devizahiteleseket nem teszik ki a lakásukból... És??? Kvára nem érdekel, nem nemfizetni akarjuk, hanem fizetni csak lehetetlen. Annak idején kb. 3 éve mikor felvettük a hitelt és megvettük a lakást józanul és megfontoltan gondoltuk át a lehetőségeket. 60ezer forint albérletre vagy 90ezer forint saját lakásra. Nyilván mindenki az utóbbit választotta volna. És nekem ne mondja azt senki sem, hogy ezt látni kellett volna, mert nem vagyunk se piaci elemzők, se bankárok, se jósok. Sőt, még úgy is kalkuláltunk akkor, hogy cirka ugyanannyi lesz a kiadásunk a lakás megvásárlása után, mert egyesítettük a hiteleket és a felvett hitelből kifizettük a Honda hátralévő tartozását, így csak ez az egy hitel maradt. Szóval cirka 3 éve vettünk egy felújításra váró lakást 10,5M forintért, amit most felújítva nagyon szerencsés esetben el lehetne adni 8M forintért. Kira mi? Aztán ugye jött a következő hideg zuhany... Persze ezt lehetett tudni, csak nem szembesült az ember eddig még a számokkal. Megtudakoltuk a banktól, hogy jelenleg mennyi a tartozásunk. Tehát 15M forintot vettünk fel 3 éve, és most tartozunk több mint 24M forinttal... No comment!
Az igazság az, hogy ha erről a lakásról lenne csak szó, már rég hagytuk volna bedőlni a büdös francba az egészet. (bár a szívem szakadna meg érte, mert a szívünket, az álmainkat és a két kezünk munkáját raktuk bele a felújításba is. Mindent, az utolsó vakarástól, szögbeveréstől, festéstől mi csináltunk a két kezünkkel) de akkor is azt mondanám, hogy egyszerűen nem éri meg. De sajnos nem csak ez az egy ingatlan érintett a dologban. Csabi házán is van egy jelentős része a jelzálognak, amit ha a csillagok leesnek is az égről, akkor sem hagyunk hogy elvesszen. Nem, mert nincs olyan lehetőség. Több okból sem, de ezt most nem részletezem.
Mentünk már külföldre, bár azt nagyon megszívtuk, de ismét megyünk.
Most Németország a cél és ebben nagyobb bizodalmam is van. Meg szerencsére van segítségünk is. Kint élnek Csabi gyerekkori barátai, akiknek a született gyereküknek Életke a keresztapja és várnak minket. Kértük őket, hogy nézzék meg milyenek a munkalehetőségek és egyöntetűen azt mondták, hogy van munka dögivel. Ezt alátámasztja a német munkaügyi központ honlapja is, ahol 5 percenként frissítik az ajánlatokat és tengernyi meló van, ráadásul olyanok, ami ténylegesen munka és pont kezdésnek nekünk való. (értem ez alatt az ilyen kisegítő munkákat)
Kérdeztük, hogy mennyi zsét vigyünk ki magunkkal, (mert egy 3 havi megélhetést azért bele kell kalkulálni) amire a válasz az volt, hogy nem kell gondolkodni ezen, lakni van hol, kaja van, ha cigi kell nekünk azt vigyünk, mert az kint drága. Szóval rég esett már jól ilyen hozzáállás. Ráadásul jönnek velünk, ha kell majd állásinterjúra stb... hogy sikeresebben menjen a munkakeresés.
Úgyhogy már csak a mikor a kérdés. Csabi most jár angolra, én meg jövő hét hétfőn kezdem a 100 órás tanfolyamot (hogy miért angol? hát mert amikor befizettük a tanfolyamot pár hónapja, akkor még az angolra volt szükség ugye, mert Életkének a katona állás miatt kell a nyelvvizsga) tehát március 13-án lesz vége az én tanfolyamomnak, Csabiénak előtte két héttel. A kérdés már csak az, hogy hogyan megyünk ki.
Két eset lehetséges.
1. Én kimegyek előbb, Csabi marad addig a munkahelyén és marad itthon a Törpével a tanév végéig, majd jönnek ki utánam.
2. Csabi is meg én is kimegyünk március végén, április elején, Törpe meg megy a "nagyihoz" (Csabi anyukájához) és onnan jár be a suliba és tanév végén visszük ki.

Ez még elválik. Addig kell kihúzni valahogy. Próbálunk trükközni, megoldásokat találni, talán sikerülni fog.

Ami nagyon érdekes volt, hétvégén beszélgettünk Életke anyukájával. Ő hatalmas nagy fideszes (aktivistáskodott is a választások idején) szegényem most nem szólt egy szót sem, csak annyit, hogy gyerekek el kell menni ebből az országból. Azt hiszem nem kell komment.
Félreértés ne essék, nem a jelenlegi kormányt hibáztatom mindenért (bár vérlázító amit csinálnak) a kialakult helyzetről minden eddigi kormány ugyanúgy felelős és az igazat megvallva az embert az sem boldogítja jelen helyzetben, ha hirtelen nevesítve lennének a felelősök. Attól a helyzet nem változna.
Én csak annyit kérdeznék a tisztel vezetőktől, hogy normális az, hogy minden épeszű ember, aki csak teheti menekül ebből a kva. országból? És megmondom őszintén abból is elegem van, hogy trükközzek. Lehet azért mert öregszem. De nem akarok trükközni ahhoz, hogy megéljünk. Dolgozni akarok, fizetést érte, amiből ha kifizettem mindent és megéltem tisztességesen, ne okozzon gondot az, ha teszem azt hó végén elromlik a tévé, akkor megcsináltassam.
Az már csak a hab a tortán, hogy hányni tudok az emberektől ebben az országban. És ez nem egyenesen arányos azzal, hogy jelenleg gondjaink vannak és ezért látom így. Nem. Valahogy ebben az országban kialakult az, hogy a szolgáltató az úr, a vásárló csak egy szükséges rossz, egy zavaró tényező. Elegem van abból, hogy ha bemegyek egy boltba basznak köszönni, de még visszaköszönni is. Hogy úgy néznek rám (és nem csak rám, mert olvasgatok sok felé és mindenkinek ez a panasza) mint egy véres rongyra.
Hogy más nem megy csak a lehúzás, hogy le sincs szarva a másik. Pl. nálunk a háztömbben a liftbe beszáll úgy a buzija, hogy cigizik. Bazd meg, az a lift a 10. emeletre felér 40 másodperc alatt. Tényleg nem lehet kibírni cigi nélkül azt a 40 másodpercet?? És mondom ezt dohányosként. Engem, aki cigizik úgy zavar a cigiszag a liftben, hogy az elmondhatatlan, akkor egy nem dohányost? És akkor ezek után a buzeráncsok után van megitélve ugye az összes dohányos. Ja, és amikor be akart mellém szállni égő cigivel és nem engedtem be, akkor mi volt a magyarázata a lebacásom után, hogy hát ő nem szokott csak most... Nem a tetves anyukádat nem, azért van folyamatos cigiszag a liftben. Tudom, ez csak apróság, de annyi ilyen van...
Tényleg bocs mindenkitől akit lehangoltam a bejegyzésemmel, és azon kevesektől is akiknek hiányozni fog a macskakaparás, de tényleg nincs kedvem hozzá. Ígérem, ha javulni fognak a dolgaink, akkor folytatom.
Nagyon bízom benne, hogy ez mihamarabb eljöhet. Most befejezem, mert egyrészt még jobban lehangoltam magam, másrészt meg csak hasonló dolgokat tudnék írni.

Úgyhogy puszmák mindenkinek!

Szilveszter

Lásd:
amanobaságok
és
Gyöngyösnapló