Remélem ennek már a végére jutok...

Merthogy több bejegyzés is van piszkozatként (befejezetlenül) elmentve, mert idő hiányában mindig elmaradt, aztán elévült és kezdhettem újat és ez így ment körbe-körbe...
Egyébként jól vagyok/vagyunk, csak az utóbbi két hónapban egy kicsit kivagyok, mert minden reggel olyan hátfájással ébredek, hogy sírni tudnék. Konkrétan perceket vesz igénybe, hogy egyáltalán meg tudjak mozdulni. Persze első körben a matracra gyanakodtunk, ami ugye még nem kéne, hogy rossz legyen, egyrészt mert rohadt drága volt, másrészt még csak nagyjából 3 éves, harmadrészt mert csak és kész :-)
Oké, próbáljuk meg, hogy a kihúzható kanapén hogy esik a fekvés. Nos, ott is fájt reggelre. Oké, főnököm mondta, hogy neki is volt ilyen és akkor az ágyrács volt a bűnös. Na Életkém fúrás, faragás közepette megcserélte minden módon az ágyrácsot. Az övét rakta hozzám és még úgy is megfordította, hogy ami eddig fejtől volt, az most lábtól legyen. Eredmény 0. Akkor nézzük meg, milyen a földön alvás. Ezt is abszolváltuk, ami szintén nem hozott hasznot, viszont így már Életkém is fáradtan ébredt, szóval öngól. Úgyhogy rájöttünk nem az ágy a hibás, hanem én. Ehhez már hozzászoktam. Annak idején drága édesapámnak mondtam is, hogy apu, azért nem kellett volna annyira sietni az aktussal, igazán befejezhettél volna rendesen :-))
Az, hogy hülye vagyok, azt minden ismerős tudja :-) Rendelkezem még gyárilag patkóvesével, ami szintén nem olyan sűrű, tehát hozzám ne jöjjön senki, ha vese kell neki, mert bár roppant szívesen adnék, de nem tudok. Akkor genetikailag ki van fordulva a térdkalácsom. Ez nem látszik, viszont az összes porcot szétnyomta már jó ideje a térdemben, ergo nincs. Ez 19 éves koromban derült ki, amikor már nagyon fájt és műtöttek. Na, azt mondta a doki, hogy ezzel nem szabad ám sportolni. Hát mondom köszi, asszem ez tipikus esete az eső után köpönyeg effektusnak. Addigra kb. 12 év aktív sportolás után voltam, de sose késő ellustulni :-D
Persze ezen kívül van még jó pár apróság, ami lehet nem lenne, ha nem épp egy coitus interruptus következménye vagyok (na, jó ez csak vicc ám) :-)))
Visszatérve a lényegre, ahogy elnézem nem marad más hátra, mint elvonszolni fájós hátamat az orvoshoz és várni a csodatevést. Ezzel más baj nincs, csak annyi, hogy kb. én már csak akkor megyek orvoshoz, amikor másnak már az utolsó kenetet adják fel... (egyszer már majdnem sikerült ezzel a hozzáállásommal távozni az élők sorából, de behúztam a pár outomat) :-)) Egy hátfájás meg nyilván nem súlyos betegség, viszont annál kellemetlenebb, szóval magamra is kíváncsi vagyok, hogy meddig halogatom még a dokihoz menést.
Ja, az irodában való ülés az meg egyszerűen mesés fájós háttal... Pedig tök jó kis főnöki fotelem van, de ennyi erővel egy hokedlin is csücsülhetnék egész nap.
Na, az orvosi dolgokról ennyit kb.
A PokerNews-os kirándulás naaaagyon jó volt. Most a következő túra mellett próbálok összehozni egy még jobb bulit. Remélem sikerül tető alá hozni.
Egyébként nem tudom miért nem játszom többet élőben?? Nagyon megy! A montesinoban is 3x voltam, ebből 3 ITM, ja és ebből 1 FT. A bosszantó csak az, ha be tudnám húzni a végén a kulcspartikat, amikben persze jobb vagyok az ellenfélnél, akkor már csak a Montesinos versenyekből bolondra kerestem volna magam. Most is sikerült egy 4-es allinbe legjobbként belemennem.
Az úgy volt, hogy volt előröl egy raise, azt a sokzsetonos gambler Török srác megadta, ami nem jelentett semmit, mert ezt nagyjából a lapok 50%-val megtette. Én csücsülök egy QQ-n, amivel más választásom nem révén allint mondok. Erre mögöttem egy csávó szintén allin megy!! WOW, mondom, ennek a fele sem tréfa már. Eredeti emelő srác nagyon húzza a száját, de természetesen ő is allin megy, amit a nagystackű Török hatalmas kínlódások árán lecallol. Itt úgy nagyjából el is temettem a dámáimat, mert biztos voltam a mögöttem lévőnél egy KK, AA lapba, mert mással nem mondtam volna én jelen helyzetben és szituációban allint. Nem, ő mutat egy 99-et, az eredeti emelő egy AJ-t a Török meg egy 55!!! lapokat. LOL, én vagyok a legjobb! Ez a legjobb érzés el is tartott egészen a flop kidobásáig, ahol máris a második helyre csúsztam, mert jött egy ász, majd a turnon a remek dámáim leestek egészen a harmadik helyre, mert érkezett egy 5-ös, csak hogy a hülye játék meghozza gyümölcsét. Persze riveren nem érkezett Q, így 11. helyen távoztam a versengésből.
Mindegy, nekem nagyon bejönnek a kinti versenyek. Általában úgy játszom az asztallal, ahogy akarok, és ez nagyon jó érzés. Hihetetlenül élvezem, hogy minden asztalt, ahova kerülök tudok uralni, és hiába vannak nagyobb stackek is az asztalnál esetleg, simán tudom kezelni és általában tartanak is tőlem és ez jó :-)
Volt még egy vicces parti ami még az elején volt. Nekem nem az a legfontosabb, hogy megnézzem a lapom az osztást követően. Én a játcipajtikat nézem, ahogy ők a lapjukat stírölik, és cselekednek ilyenkor ösztönszerűen. Most is így volt és én voltam a nagyvak. 10-es asztal volt 150-es vaknál, mire hozzám ért a parti volt bent, ha jól emlékszem 6!!! limp. Lenézek a lapjaimra és látok egy KK-t. Gondolkodtam, hogy mennyit emeljek, hogy ne jöjjön az egész asztal, de el se dobja mindenki. Két bent maradónak örültem volna. Hát jó, akkor 1125-ig. Erre call, call, short allin (még kb. 250-et kellett megadni), call, call, call!! Király :-))) Elég sok embert sikerült izolálnom :-D
A terv az volt, ha jön ász a flopra, akkor összecsomagolom a kártyámat és visszaadom az osztónak, hogy köszi nem kérem, mert ennyi emberből biztos van ászos lap kint és ők úgysem dobják még akkor se, ha kettes a kicker. Viszont, ha nem jön ász, akkor első beszélőként betolom a stackem, mert itt már tényleg nem akartam sok ellenfelet és gondolkodjanak ők. Nos a flop majdnem álomszerű volt, J magas, DE két pikk volt lent. Én be is toltam, amit egyből a mögöttem ülő meg is adott, a többiek szerencsére dobták. Mutat egy K7 pikket, amiben az a vicces, hogy ő volt az első aki megadta az 1125-ig való emelésem ezzel a salátával. Na mindegy, nem javult le, sőt még a main pot is hozzám vándorolt, mert a short sem tudott jobbat mutatni a királyoknál. Szóval elég kellemes stacket sikerült kiépítenem az elején.
Életkémmel nagyon sokat játszottunk egy asztalon, amit részben szeretek, mert jó, ha a közelemben van, viszont amiért nem szeretem az az, hogy -1 ember, akitől zsetont lehet nyerni. És általában az a játék, hogy nekem sok zsetonom van, neki szegényemnek általában kevés :-) és persze mindig akkor van lapom, ha Ő is talál valamit és tolja. Most is voltak kellemetlen dobásaim miatta, de nem baj, én biztos nem fogom kiejteni a versenyről még, ha AA-t is kell dobnom :-)
Ja persze odafelé a hármasunk kötött egy megállapodást, hogy akármelyikünk nyer, akkor is harmadolunk. Akkor már tudtam, hogy megint én fogok szívni :-DDD Mindig így van. A többiek kiesnek, én meg dolgozom a pénzért, aztán meg számolhatom le a kinyújtott markukba :-D
Az vicces volt, amikor Manó már cashezett, Életkém már sétálgatott én meg még játszottam és már fizu volt. Csabi mondja, hogy Manó bukóban van a cash asztalon. Mondtam neki, hogy üzenje meg, hogy már x összeg jár neki :-))) tehát csak tolja a szekeret a cashen. Valszeg ennek hatására megindult a gépezet neki is, mert ha jól emlékszem plusszal zárt. (persze ahhoz semmi közünk sem volt, a megállapodás arra nem terjedt ki) :-DDD
Na mindegy jó kis túra volt, és szervezem a következőt is.
Egyébként rengeteg dologról akartam még írni, de már elzsibbadt a kezem és már kimennék rágyújtani is, szóval most ennyi.

Puszmák mindenkinek!