Macskakaparás game over

Legalábbis egy jó időre. Az ok? Az, hogy nincs kedvem írni. Nincs, mert nem vagyok olyan állapotban. Egyszerűen, cirka fél éve ami romolhat az romlik és ez értendő mindenre. Most kipanaszkodom magam, és legközelebb megfogadtam csak akkor írok, ha pozitív irányt vett az életünk. Ugye buktunk melót is, ami nem esett jól. Aztán folytatódik a folyamatos törlesztőrészlet emelkedéssel, ami már havonta a 150-160 ezer forintot éri el. (ezt anno 90 ezer forinttal kezdtük) a különbség nyilván nem mindegy, főleg ha azt is beleszámítjuk, hogy a fizetés meg csökken, hála annak, hogy pl. Csabi fizetéséből elvontak mindent, amit lehetett+ természetesen nem tartozunk azon szerencsések közé, akiknek a 16% adókulcs jót tett volna, vagyis nincs 300ezer forint felett a havi bruttó keresete. Szóval emiatt is kevesebb lett.
Érdeklődtünk a banknál, hogy mielött még gond lenne a részletfizetéssel találjunk ki valamit a könnyítésre. Ugye mindenhol azt hangoztatják, hogy a bankok segítő kezet nyújtanak, nekik is érdekük, hogy ne dőljenek be a hitelek stb... Na, ez a segítség abban merül ki, hogy lehet kérvényezni 3 hónap szüneteltetést, viszont 3 hónap után 4 hónapot EGYBEN be kell fizetni. Most komolyan, ez normális??? Ha gondunk van a havi törlesztéssel, akkor biztosan be fogunk tudni fizetni 3 hónap múlva kb. 600.000 forintot. Ez olyan életszerű nem?
A fő probléma az, hogy a hitelünk ilyen szintű emelkedésének köze sincs pl. a válságnak. Mert válság egyrészt már nincs sehol, csak nálunk Magyaroknál, bár az konstans. Másrészt a válság idején a törlesztőnk olyan 110ezer forintig ment fel. Az még a tűréshatáron belül volt. Ez a forint folyamatos gyengülésének köszönhető, mert az olyan. Mást nagyon nem tud, csak gyengülni. És a rémes az egészben az, hogy ha ésszerűen belegondolunk, és nem is teszünk mást, csak olvassuk a híreket, akkor körvonalazódik az, hogy ez csak romlani fog, javulni nem (de még csak stagnálni sem)
Persze, van rá ígéret, hogy a szegény devizahiteleseket nem teszik ki a lakásukból... És??? Kvára nem érdekel, nem nemfizetni akarjuk, hanem fizetni csak lehetetlen. Annak idején kb. 3 éve mikor felvettük a hitelt és megvettük a lakást józanul és megfontoltan gondoltuk át a lehetőségeket. 60ezer forint albérletre vagy 90ezer forint saját lakásra. Nyilván mindenki az utóbbit választotta volna. És nekem ne mondja azt senki sem, hogy ezt látni kellett volna, mert nem vagyunk se piaci elemzők, se bankárok, se jósok. Sőt, még úgy is kalkuláltunk akkor, hogy cirka ugyanannyi lesz a kiadásunk a lakás megvásárlása után, mert egyesítettük a hiteleket és a felvett hitelből kifizettük a Honda hátralévő tartozását, így csak ez az egy hitel maradt. Szóval cirka 3 éve vettünk egy felújításra váró lakást 10,5M forintért, amit most felújítva nagyon szerencsés esetben el lehetne adni 8M forintért. Kira mi? Aztán ugye jött a következő hideg zuhany... Persze ezt lehetett tudni, csak nem szembesült az ember eddig még a számokkal. Megtudakoltuk a banktól, hogy jelenleg mennyi a tartozásunk. Tehát 15M forintot vettünk fel 3 éve, és most tartozunk több mint 24M forinttal... No comment!
Az igazság az, hogy ha erről a lakásról lenne csak szó, már rég hagytuk volna bedőlni a büdös francba az egészet. (bár a szívem szakadna meg érte, mert a szívünket, az álmainkat és a két kezünk munkáját raktuk bele a felújításba is. Mindent, az utolsó vakarástól, szögbeveréstől, festéstől mi csináltunk a két kezünkkel) de akkor is azt mondanám, hogy egyszerűen nem éri meg. De sajnos nem csak ez az egy ingatlan érintett a dologban. Csabi házán is van egy jelentős része a jelzálognak, amit ha a csillagok leesnek is az égről, akkor sem hagyunk hogy elvesszen. Nem, mert nincs olyan lehetőség. Több okból sem, de ezt most nem részletezem.
Mentünk már külföldre, bár azt nagyon megszívtuk, de ismét megyünk.
Most Németország a cél és ebben nagyobb bizodalmam is van. Meg szerencsére van segítségünk is. Kint élnek Csabi gyerekkori barátai, akiknek a született gyereküknek Életke a keresztapja és várnak minket. Kértük őket, hogy nézzék meg milyenek a munkalehetőségek és egyöntetűen azt mondták, hogy van munka dögivel. Ezt alátámasztja a német munkaügyi központ honlapja is, ahol 5 percenként frissítik az ajánlatokat és tengernyi meló van, ráadásul olyanok, ami ténylegesen munka és pont kezdésnek nekünk való. (értem ez alatt az ilyen kisegítő munkákat)
Kérdeztük, hogy mennyi zsét vigyünk ki magunkkal, (mert egy 3 havi megélhetést azért bele kell kalkulálni) amire a válasz az volt, hogy nem kell gondolkodni ezen, lakni van hol, kaja van, ha cigi kell nekünk azt vigyünk, mert az kint drága. Szóval rég esett már jól ilyen hozzáállás. Ráadásul jönnek velünk, ha kell majd állásinterjúra stb... hogy sikeresebben menjen a munkakeresés.
Úgyhogy már csak a mikor a kérdés. Csabi most jár angolra, én meg jövő hét hétfőn kezdem a 100 órás tanfolyamot (hogy miért angol? hát mert amikor befizettük a tanfolyamot pár hónapja, akkor még az angolra volt szükség ugye, mert Életkének a katona állás miatt kell a nyelvvizsga) tehát március 13-án lesz vége az én tanfolyamomnak, Csabiénak előtte két héttel. A kérdés már csak az, hogy hogyan megyünk ki.
Két eset lehetséges.
1. Én kimegyek előbb, Csabi marad addig a munkahelyén és marad itthon a Törpével a tanév végéig, majd jönnek ki utánam.
2. Csabi is meg én is kimegyünk március végén, április elején, Törpe meg megy a "nagyihoz" (Csabi anyukájához) és onnan jár be a suliba és tanév végén visszük ki.

Ez még elválik. Addig kell kihúzni valahogy. Próbálunk trükközni, megoldásokat találni, talán sikerülni fog.

Ami nagyon érdekes volt, hétvégén beszélgettünk Életke anyukájával. Ő hatalmas nagy fideszes (aktivistáskodott is a választások idején) szegényem most nem szólt egy szót sem, csak annyit, hogy gyerekek el kell menni ebből az országból. Azt hiszem nem kell komment.
Félreértés ne essék, nem a jelenlegi kormányt hibáztatom mindenért (bár vérlázító amit csinálnak) a kialakult helyzetről minden eddigi kormány ugyanúgy felelős és az igazat megvallva az embert az sem boldogítja jelen helyzetben, ha hirtelen nevesítve lennének a felelősök. Attól a helyzet nem változna.
Én csak annyit kérdeznék a tisztel vezetőktől, hogy normális az, hogy minden épeszű ember, aki csak teheti menekül ebből a kva. országból? És megmondom őszintén abból is elegem van, hogy trükközzek. Lehet azért mert öregszem. De nem akarok trükközni ahhoz, hogy megéljünk. Dolgozni akarok, fizetést érte, amiből ha kifizettem mindent és megéltem tisztességesen, ne okozzon gondot az, ha teszem azt hó végén elromlik a tévé, akkor megcsináltassam.
Az már csak a hab a tortán, hogy hányni tudok az emberektől ebben az országban. És ez nem egyenesen arányos azzal, hogy jelenleg gondjaink vannak és ezért látom így. Nem. Valahogy ebben az országban kialakult az, hogy a szolgáltató az úr, a vásárló csak egy szükséges rossz, egy zavaró tényező. Elegem van abból, hogy ha bemegyek egy boltba basznak köszönni, de még visszaköszönni is. Hogy úgy néznek rám (és nem csak rám, mert olvasgatok sok felé és mindenkinek ez a panasza) mint egy véres rongyra.
Hogy más nem megy csak a lehúzás, hogy le sincs szarva a másik. Pl. nálunk a háztömbben a liftbe beszáll úgy a buzija, hogy cigizik. Bazd meg, az a lift a 10. emeletre felér 40 másodperc alatt. Tényleg nem lehet kibírni cigi nélkül azt a 40 másodpercet?? És mondom ezt dohányosként. Engem, aki cigizik úgy zavar a cigiszag a liftben, hogy az elmondhatatlan, akkor egy nem dohányost? És akkor ezek után a buzeráncsok után van megitélve ugye az összes dohányos. Ja, és amikor be akart mellém szállni égő cigivel és nem engedtem be, akkor mi volt a magyarázata a lebacásom után, hogy hát ő nem szokott csak most... Nem a tetves anyukádat nem, azért van folyamatos cigiszag a liftben. Tudom, ez csak apróság, de annyi ilyen van...
Tényleg bocs mindenkitől akit lehangoltam a bejegyzésemmel, és azon kevesektől is akiknek hiányozni fog a macskakaparás, de tényleg nincs kedvem hozzá. Ígérem, ha javulni fognak a dolgaink, akkor folytatom.
Nagyon bízom benne, hogy ez mihamarabb eljöhet. Most befejezem, mert egyrészt még jobban lehangoltam magam, másrészt meg csak hasonló dolgokat tudnék írni.

Úgyhogy puszmák mindenkinek!

Szilveszter

Lásd:
amanobaságok
és
Gyöngyösnapló