TV2, avagy ennél nincs lejjebb

Vagy akár az is lehetne a bejegyzés címe, hogy Tollasodjunk Együtt a Gyerekeken. A hivatalos címe az adásnak egyébként Tegyünk Együtt a Gyerekekért volt, de ez a műsort megnézve halszálnyit csúsztatás volt.

A cél az lett volna, hogy közszereplők fellépésével leadnak egy élő műsort, mely során bemutatnak 9 egészségügyi központot, ahol daganatos gyerekek kezelése, illetve utókezelése zajlik, és bemutattak pár szerencsétlen sorsú kisgyereket és családod, akik ezt a betegséget sajnos közelről is megtapasztalhatták. Az elgondolás persze nem rossz, és örülni kell minden megmozdulásnak, ami a beteg gyerekekért jön létre, de ez a műsor joggal indulhat a szégyenletes, überciki és még más legkevésbé sem pozitív címért.


Nem szeretném hosszúra nyújtani a dolgot, ezért csak a tények. Az egy órás műsor alatt nem lehetett felhívni az adományvonalat... Biztos nem az volt a funkciója. Persze a két műsorvezető folyamatosan adakozásra buzdította a kedves nézőket, de ez technikailag kivitelezhetetlen volt. A műsorvezetőkről csak egy szót. Kovács Áronnal semmi gond, de a Gombos Edina... Annyira idegesítő volt az a csaj, hogy az embert inkább a csatornáról való elkapcsolásra buzdított inkább. Úgy sikongatott, örömködött (amikor fél óra műsoridő után elérte a 300.000ft-ot a felajánlott összeg, ami megjegyzem a bemutatott 9 intézmény között oszlik majd szét LOL!!!) mint akinek legalábbis sorozatos orgazmusa van.
Szóval nagyjából 50x próbáltuk három telefonról hívni a számot, mert szerettünk volna összeget felajánlani, aztán persze utána már azért is, mert egyszerűen nem hittük el, hogy nem lehet egy adományvonalat felhívni. Vicc volt az egész.
Aztán a műsoridő vége felé benyögték, hogy húúú hát akkora nagy hívásdömping van, hogy nem is tudják ezt már kezelni, de mostantól van egy számlaszám is, amire lehet utalni. Jippíííí! Miért csak most?? Ja a számlaszámot kedvesen megmutatták kétszer. Először annyi időre, hogy az ember elment a 3 méterre lévő papírért és tollért, és visszatérve már nem volt ott, majd másodszorra annyi időre, hogy a 2x 8 számjegyű számlaszámból az első 8-at bírtuk felírni. Nem volt publikus. És, hogy miért nem? Hát, mert a bankszámlára történő felajánlásokat nem tudják azonnal összegszerűen követni, és Edinácska nem tud sikongatni a legújabb "hatalmas" összeg láttán. Mert az fontosabb nyilván, mint hogy ténylegesen gyűljön a pénz a kicsiknek.
Persze a műsor végén gond nélkül lefutott a képernyő alján a stáblista felsorolása, mert az is nyilván fontosabb volt, mint a számlaszám.
Azt hiszem a műsor végére összegyűlt cirka 1,5 millió forint, ami 9 intézményre lebontva úgy gondolom elég gyengécske összeg. Hangsúlyozom, nem az embereken múlt, hogy nem lett több...
És akkor nézzük, hogy hogyan lehetett volna ez az összeg komolyabb. A TV2 létrehoz több telefonszámot, mondjuk olyan emeltdíjas számokat, amin az árvízkárosultak számára is létrehoztak (nem ők) lehetett volna egy szám, aminek hívásdíja 500 ft, egy aminek díja 1000 ft, és egy aminek mondjuk 5000 ft. A magasabb felajánlásokat meg fogadják a kollégák. Legyen egy számlaszám, ami FOLYAMATOSAN látszik a képernyőn, mert NEM AZ A FONTOS, hogy live tudjon örömködni a két műsorvezető az összegyűlt ciki összegen, hanem hogy tényleg komoly összeg gyűljön össze.
Aztán, a TV2 az egy órás műsor alatt lenyomott három!!! reklámblokkot. Persze egy forintot nem ajánlott fel a törpék és a kórházak számára. Aki tisztában van vele, hogy mennyibe kerül főműsoridőben másodperce a reklámoknak, az könnyedén kiszámolhatja, hogy 3x nagyjából 5 perces reklámblokk alatt mennyit keresett a csatorna a műsorral. (persze tudom, ebből lejön a stúdió és a dolgozók bére, de nagyjából ennyire saccolom a kiadást, mert a fellépők gondolom karitatíve jöttek)
És egy büdös buznyákot nem bírtak beletolni a kalapba.
Nem szólt ez az egész másról, mint arról az egyszerű tényről, hogy tévés berkekben kutyával és gyerekekkel mindent el lehet adni. Beteg gyerekekkel meg sajnos ez hatványozottan érvényes. Szóval megúsztak olcsón, sőt plusszosan egy főműsoridős blokkot, és gondolom egy cseppet sem zavarja őket, hogy az embert a hányinger kerülgeti tőlük.
Nagyon el tudnám küldeni a p...ba a TV2 igazgatóságát, műsorkészítőit és mindenkit, aki benne volt ebben az undormányban.

Na, puszmák mindenkinek!

Folytatás

Szóval ott tartottam, hogy Luxor elmaradt. Annyira azért nem bánkódtunk miatta, mert valahogy sikerült vigasztalódnunk a tengerparton :-) Tehát a 27-e és a 28-a lazulással telt. Ja igen, az arabok olyan süteményeket csinálnak, hogy nem lehet abbahagyni az evését :-)) Mindennek olyan íze van, de olyan.... Pedig egyikünk sem nagy süti evő, de itt az étkezéseink túlnyomó részét az tette ki. Jajj, el is felejtettem az előző posztban, pedig az még 27-e előtt volt. Egyik este elkapott minket egy ember, hogy nem akarunk-e Hurghadába bemenni. Dehogynem. Mohamed mondta, hogy taxival be lehet menni simán. 100 egyiptomi font (tobábbiakban LE, mi csak lóerőnek hívtuk az ottani fizetőeszközt :-)) az induló ára a taxisoknak, de le lehet alkudni olyan 70 LE-re, úgyhogy tervben volt, hogy bemegyünk oda is. Szóval a csóka aszondja, hogy nem akarunk-e Hurghadába menni? Légkondis, zsír új kisbusszal volt a szállítás és 40LE volt fejenként oda-vissza az út, hoppácska, akkor legyen ez inkább, mert az csak 80LE oda vissza kettőnknek, a taxi meg 70LE jó esetben és csak egy útra. Ez volt este negyed 8-kor. A kisbusz indul 8-kor. Mondjuk neki, hogy még nem voltunk vacsizni se, úgyhogy majd inkább holnap megyünk, ez ugyis van minden nap. De mr. Hurghada (ezek után már csak úgy hívtuk, mivel minden nap ott cirkulált egész nap a szállodában, meg a parton és csak szedte-szedte össze az embereket a kisbuszokra) szóval mr. Hurghada olyan ellenállhatatlan volt és olyan jó fej, hogy simán rávett minket, hogy akkor vacsizzunk meg gyorsba és készülődjünk el. Hát jó, legyen Neked karácsony :-) Háromnegyed 8-kor épp a vacsink végén, már ott mosolygott ránk az étkezőben, finoman jelezve, hogy nehogy elkényelmesedjünk, mert 8-kor indulás van :-D Hihetetlen figura volt.
Szóval irány Hurghada. A busz lerakott minket egy a bevásárló utcáról nyíló kis utcában egy bazár bejáratánál. Na, a bazaras srácok egyből letámadták a kisbuszból kiszálló oktondi túristákat, minket is. Az volt a trükkjük, hogy adtak egy kis névjegykártya szerűséget aminek a hátoldalán volt egy pici térkép, melyen bejelölték a boltjukat, rajta volt a nevük, a duma persze az volt, hogy ha elkeverednél Hurghadában, akkor ezt megmutatod és útba igazítanak a buszhoz, mert ugye innen is indult vissza a busz. Minket Foxx (továbbiakban Foxi) nézett ki magának :-) Kis fiatal arab srác, lehetett cirka 25-27 éves talán, de hihetetlen jó fej volt. Persze alapól el akarta adni az egész bazárt, mi meg már mentünk volna szétnézni a városban. Mondtuk neki, hogy most elmegyünk nézelődni, de majd nála fogunk vásárolni. Azt mondja, hogy mindenki ezt mondja, aztán csak jönnek vissza a hatalmas táskákkal és nála nem vesznek semmit, de oké elhiszi nekünk és ad is útravaló ajit (valami kis kerámia bizbaszt a kezünkbe nyomott) és megígérte, hogy akkor sem fog megharagudni, ha mégis máshol vásárolunk, de ha visszajövünk és nála költjük el a pénzünket, akkor lesz nekünk big-big discount :-)
Na, elszabadulva Foxitól, mehettünk városnézni. Anyám... még ennyi autót, ennyi bazárt, embert, dudálást, és csak beszélnek és beszélnek és.... Az anyukájukat eladnák szerintem, ha sikeresen megalkudsz rá :-) Szerintem az arabok úgy jönnek a világra, hogy az első szavuk (vagyis mondatuk) a Hello, how are you? Where are you from? :-)) Ha benyögöd neki, hogy magyar vagy, akkor nagyon örül és megcsillogtatja a magyar nyelvtudását :-) Ez általában a szia, szeretlek, szervusz vizibusz és hasonló állatságok, amit a poénos magyar túristák megtanítottak nekik :-)
Egyébként az arabok hihetetlenek. Olyan nyelvérzékük van, hogy minden náció megirigyelhetné. Bár az oktatásban a nyelv a legfontosabb számukra. A kis óvodások már tanulnak egy nyelvet, majd az általános iskolában még egyet, közép suli szintén plusz egy vagy két nyelv és így tovább a felsőoktatásig. Angolul mindegyik beszél, viszont nagyon jól eltársalognak németül, szlovákul, lengyelül, némelyik franciául is. Úgy nagyjából a 10. bazár után belejöttünk Életkével és tök jól tudtuk kezelni őket. Minket mondjuk szerettek mindenhol, mert mi tényleg nevetgéltünk velük, meghallgattuk őket stb... Sok túrista egyébként nem. Elég sokan olyan kis bunkócskák voltak, na azokat az arabok sem szeretik. Persze az a jó nekik, ha vásárolsz náluk, de ha csak meghallgatja őket az ember, esetleg kedvesen mosolyog, belemegy a viccelődésbe, akkor már imádnak.
Nagyon furi volt egyébként mekit, burger kinget, kfc-t látni itt. Ne kérdezzétek meg, hogy miért volt fura... valahogy azt nem érzi az ember annyira odaillőnek. A burger king elött hihetetlen mennyiségű macska tanyázott egyébként. Van ezeknek eszük. Ja és hatalmas lelkesedéssel rágcsálták a sült krumplit, pedig az általában nem tartalmaz húst még nyomokban sem :-)
Vannak olyan árusok, akik kis asztalkával kitelepülnek és csinálnak ilyen üveg díszeket. Ez úgy néz ki, hogy van mindenféle szép formájú üvegcse és van színezett homokjuk (több színben) és a munkaeszközük egy tölcsér vékony kiömlő résszel. Na az üvegcsébe ebből csorgatják bele a homokot, mindenféle szép motívumokat rajzolva az üvegbe. Általában teve, sivatag, naplemente kombót csinálnak, de bármit belerajzolnak. Nagyon jó még nézni is a munkafolyamatot. Ajándéknak meg remek. Vettünk is belőle jópárat. Ráadásul tök olcsó, mert a legkissebb, ami kb. 6-7 centi magas üvegcse, az 5LE. Nem vicc! Cirka 150 forint...
Szóval nézegelődtünk ezerrel, majd a busz indulása előtt fél órával visszamentünk foxihoz, mert be akartuk tartani neki az ígéretünket. Leplezetlenül örült is nekünk, annak meg még jobban, hogy szemmel láthatóan nem voltunk tele csomagokkal. :-)
Amit mindenképp akartunk venni az egy arafat kendő, mert Mohamed mondta, hogy a szafarira vigyünk mindenképp ha kvadozni akarunk. Meg akartam egy ilyen jópofa tevés pólót a többi képlékeny volt. Foxi terve az volt, hogy válogassuk össze ami érdekel minket, aztán majd indul a biznisz :-) Na, vettünk arafat kendőt, tevés pólót, egy tök szuper kézzel készített függődíszt a lakásba (az a baj, hogy ezt nem tudom leírni, hogy néz ki, de ilyet nem láttunk más bazárba csak itt) egy 95cmx65cm-es papíruszt és két elég nagy üvegcse parfümöt (isteni illatuk van)
Leültünk az alkudozásra elkerített kis részbe kényelmesen és akkor foxi előállt a farmával, hogy ezekkel a cuccokkal milyen jól járunk csak itt és csak nála, mert ez máshol ennyi meg annyi lenne, de nekünk most olyan szerencsénk van, hogy ő ezt most mindet odaadja 1700 LE-ért. LOL! Hihi, kicsit sokalltuk, nekiálltunk alkudozni, vagyis inkább én alkudtam, mert olyan jól belejöttem, hogy foxit kikészítettem teljesen :-) A lényeg az, hogy az egész cuccost az 1700-as induló összegről lealkudtuk 650-re, de már a végén voltam mindenféle maffiózó :-) Nagyon jól szórakoztam egyébként és tökre élveztem. Isteni volt a vásárlás ilyen formája. Ráadásul foxi hihetetlen szimpi is volt. A mai napig nem tudom egyébként, hogy az alku a részünkről sikeres volt-e, vagy még így is sokat fizettünk-e. Majd Tuzsi megmondja :-)) Ha azt veszem, hogy azt mondák, hogy ha az eredeti ár feléért el tudod hozni, az jó, akkor nagyon jól alkudtunk, mert jóval a fele alá alkudtuk le, de ezeknél soha nem lehet tudni :-)
Na mindegy szóval az e napi vásárlás ennyi volt, a busz is indult velünk vissza a szállodába. Volt Csabival egy kis rituálénk. Minden estét a medence partján fejeztünk be éjjel. Egy kis pia levezetésnek a hosszú nap után :-) Ilyenkor már tök jó volt késő éjjel, mert elcsendesedett minden, és sokszor csak tényleg mi voltunk az egész medence partján. Jókat lehetett iszogatni, dumálni, csillagokat nézni...
Szóval vissza a 28-a körüli dátumokhoz. 29-én indultunk a discovery szafarira. Ezt már nagyon vártuk, főképp két dolog miatt. Az egyik a tevegelés (imádom a tevéket) a másik meg a kvadozás. Erre 28-án Életkémre rájött a hasmars... Hihetetlen, Luxor elött én, szafari elött Csabi. Ráadásul még én sem voltam teljesen jól, így 28-án elég nagy megterhelést róttunk a csatorna rendszerre :-)) Konkrétan volt pár óra, amikor egymás kezéből szedtük ki a kilincset. De viccesen fogtuk fel, majd megszakadtunk a röhögéstől. Szerencsére Csabit csak lightosan kapta el a dolog, értem ez alatt, hogy "csak" hasmenése volt és semmi komolyabb, így nem maradtunk le a másnapi szafariról.
De. 11-re jött értünk a busz és mentünk be Hurghada mellé, ugyanis ott volt ez a szafari center. Itt összevártuk a többi magyart is, mindenfelől. Volt magyar idegenvezető is, aki tök jópofa volt, bár sokszor nem volt a helyzet magaslatán, ráadásul elég nagy volt a csoport is, amitől mi ketten már alapból herótot kaptunk, mert egyikünk sem bírja az ilyen osztálykirándulás érzetet. Annak idején többször is sikerült idegen városokban elkeverednem, mert az osztályban a kemény mag mindig lemaradt (a bánat se fog megnézni még 6 templomot, ugyis egyforma mind)
Szóval nem vagyunk ennek hívei, de hát ez van, ezt ettük meg. Első körben bezsuppoltak minket dzsipekbe, itt mindenki tolongott a kocsik felé, mi nem, ennek köszönhetően mi és még két pár kocsi nélkül maradtunk. A többi autóban 12-en ültek, de mivel látták hogy van még 6 ember, ezért kellett még egy kocsi. Semmi gond. Lett is és ebben csak 6-an voltunk. Hehehe, kellett a többieknek furakodni :-))
Elmentünk első körben valami sziklákhoz, amiben csak az volt az élmény igazából, hogy sivatagan van. A sofőrök egyébként nem semmi ahogy mennek a sivatagban... Ha lett volna vesekövem az út végére simán összeaprítom, kipisilhető állapotra.
Aztán elérkeztünk a beduin faluhoz, ami igazából egy olyan beduin falú ami a turizmusból él. Mert ugye a beduin falvak vagy fegyvercsempészetből, vagy tevetenyésztésből élnek. Vagy turizmusból... Amire megérkeztünk már készen is álltak a tevék és már mehetett is a turista. Hát nagyon élveztem, bár rövidnek ítéltem meg az időt, amit a pupun lehetett tölteni. A leszállás azért okozott meglepetést, mert azt hittem simán előre borulok amikor a teve letérdelt a mellső lábával, ráadásul ezt a pozíciót az én érzékszerveimnek túlságosan sokáig ítélte a teve kényelmesnek. Azért lassan csak sikerült neki a hátsóját is letenni. Csabi is nagyon élvezte a tevegelést én meg annak örültem, hogy tetszik neki :-)
Egyébként nem mondom azt, hgoy meleg volt a beduin faluban... Ott a hegyek között a sivatagban az egy katlan volt. És nem meleg, hanem forrrróóóóóó!!! Nesze neked hülye turista aki július-augusztusban mész Egyiptomba.
Szóval a nézelődéssel sokat nem foglalkoztunk, csak gyorsba mindent, majd bevettük magunkat a beduin kávézóba. Na ez azért nem olyan, mint a leroy pl. :-) Egy árnyas rész, ami szőnyegekkel van leborítva. Kaptunk hibiszkusz teát (az valami isteni egyébként, hoztunk is haza) kaját, vizet, és lehetett vizipipázni. Ez a pihenő elég jól esett, főképp mivel mentünk vissza a centerbe és rá kellett készülni a belsőszerv mixelős visszaútra. Aztán a centerben következett a második program, a szöcskézés. Ezek ilyen 4 személyes homokfutó autók. Egy másik párocskával slattyogtunk a helyszínre, persze megint nem maradt autó addigra, de gyorsan tettek egyre kereket és már volt is :-) Ja igen, magyar csávó rohan mint a barom, hogy lestoppolja az egyik kocsit, bevetődik, önelégült mosollyal az arcán, hogy hehehe, lemaradtatok. Mi az autó másik oldalán álltunk és láttuk amit ő nem, hogy a jobb első kerék hiányzik, az autó emelőn áll. Aszondja a másik párocska fiú tagja, hogy figyi, nem probléma, hogy nincs kereke a kocsidnak? :-D Kész, hát ez akkor akkorát ütött, hogy szakadtunk meg a röhögéstől.
Egyébként ez a szöcskézés egy elég gagyi progi. Nekiindulsz a sivatagnak konvojban. 3 helyen megálló, ugye, hogy lehessen cserélgetni a sofőröket. De olyan lassan mentünk, hogy az adrenalin szintem inkább minuszba fordult. Ez elég csalódás volt mindenkinek. Majd visszatéréskor mondta az idegenvezető srác, hogy van lehetőség lovaglásra is, tehát a kvadozás elött be lehet iktatni ezt, ha valakit érdekel. Na minket Csabival a pacózás annyira nem izgatott fel, így mi maradtunk a pihenő részen kávézni. Nagyba dumálgatunk, már több mint egy órája, amikor feltünik, hogy csak vissza kellett volna már érnie a csapatnak... Hát kiderült, hogy a pihenő részből még lovacskázni indultak, de mire kiértek a helyszínhez változott a progi és inkább kvadozni mentek. Hát azt hittem ott végez velem a gutaütés. Húúú amit kapott tőlem az idegenvezető, amikor visszaértek. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem-e kellett volna visszajönnie szólni, hogy változott a progi és nem ló, hanem kvad van a műsoron... Hát megszeppent picit, de szó se róla se perc alatt elintézte, hogy vigyen el valaki minket. Na, hát ez volt a nap csúcspontja. A többiek ugye itt is szépen komótosan mentek, mindig be kellett várni valakit stb...
Minket meg elvitt egy arab srác, mindegyikünk egyszemélyes kvaddal ment, és ami a csövön kifért. Pluszba eddigre már szép naplemente is volt, szóval isteni élmény volt. Egyikünk sem ült még sose ilyen szerkentyűn, még motort se vezetünk, de nagyon hamar belejöttünk és azt, ha gyorsan megy valami mindketten imádjuk, úgyhogy az arab srácnak is hamar lejött, hogy akkor itt lehet haladni, ezek tudnak jönni utánam :-) Hát ez egy hihetetlen jó élmény volt. Száguldozni a sivatagi naplementében... :-)
Amikor visszaértünk, már vacsoraidő is volt. Kaptunk fincsi husikákat, sokféle köretet, édességet, és egy remek műsort is mellé. Láttam hullócsillagot is, természetesen kívántam is valamit, de azt nem mondom meg mit :-)
Kicsit elfáradva visszaértünk a szállodába, és összességében egy jó napot zárhattunk.

A következő részben várható a hajókirándulásunk, Hassan és még ez és az.

Puszmák :-)

Beszámoló :-)

Na szóval, akkor belekezdek, bár már előre aggódok, hogy milyen sok betűt kéne bekalimpálnom ide :-)

Szóval aztán előre örültünk, mert mégiscsak megszívtuk az indulással, ugyanis nem a nyaralás napján hajnalba sikerült már indulnunk, hanem csak délután, szóval egy nap ugrott ott is, mivel éjfél után pár percel értünk a szállodába, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval aggódással telve vártuk az indulás óráját. Ezt némileg csökkentettük pár feles hazai pálesz megkóstolgatásával :) Ez remek hatással is volt, mivel a reptérre való kibuszozás alatt cseppet sem voltunk idegesek, viszont a reptéren már annál is inkább :-) Ott még benyomtunk egy-egy kupicával, utána viszont a ronda biztonságis ember a becsekkolásnál elvette a bátorító itókánkat. (biztos érezte az illatát rajtunk és úgy gondolta, ezt ő inkább hasznosítaná saját célra majd az otthonában, hogy akadjon a torkán, ha így van :) )
Sikerült egy fél óra késést is abszolválnia a repcsinek, mert kereket kellett cserélni a gépen. Jippííí, két amúgy is stresszes, repülést utáló embernek az ilyen hírek még tovább növelik a bátorságát nyilván...
No mindegy, repcsi felszáll, mi ismét megfogadjuk, hogy soha többet nem repülünk, haza is majd inkább úszva jövünk. No mindegy, cirka 3 és fél óra szerencsére eseménytelen utazás után megérkeztünk Hurghada repterére. Ekkor ha jól emlékszem nagyjából fél 10 volt helyi idő szerint, mégis mikor kiszálltunk a géppől olyan meleg csapott homlokon minket, amit itt lehet a harmadfokú hőségriadó alkalmával érezni. Mindez este, naplemente után. Na, oké, fázni nem fogunk az tuti :-) Ja igen. Még jó, hogy válság van és munkanélküliség. A 200 személyes repcsi tele volt és ez csak egy járat és ez csak Hurghadába...
Na, kicsekk, buszunk megkeres, bevárunk mindenkit, szétszortíroznak minket, hogy ki hova megy és már indulunk is a szálloda felé. Mi még egy órát utaztunk a buszon, mivel Safaga 60 km-re van Hurghadától. Szerencsésen meg is érkeztünk, bár az arabok vezetési stílusát tekintve ezt akkor még tényleg szerencsének fogtuk fel :-) (erről majd késöbb kicsit hosszabban is írok) Megkaptuk a szobánkat, amit azzal a lendülettel cserélni is szerettünk volna. Aznap éjjel ez már nem volt megoldható, de másnapra ígérték a megoldást, ami tényleg meg is valósult. Szóval szoba elfoglal és akkor nézzünk körül a szállodában még éjjel és menjünk le a partra. Na, szóval éjszaka is elakadt párszor a szavunk, annyira szép volt minden. A tenger még éjjel is kellemesen langyos volt. A szállodának hatalmas kertje van, ami levezet egész a partig és olyan csodásan rendbe van tartva, hogy csak pislogtunk. Gyönyörű fák, pálmák, virágok, bokrok stb...
Másnapra ígérkezett a kartago tours munkatársa, akitől minden felvilágosítást megkapunk. Meg is érkezett délután kettőkor. Itt erőinket kétfelé kellett osztani, ugyanis a szobacsere is erre az időre volt aktivizálva, szóval Életke cuccolt egyik szobából a másikba én meg dumcsiztam Mohameddel, aki egy hihetetlen jó fej arab srác, (ő a kartago kinti képviselője) 20 évet élt európában, nagyon jól beszél magyarul is, ja és magyar a felesége is (az egyik gondolom :-)) bár épp most válnak.
Szóval előfizettünk nála két progira. 27-én Luxor és 29-én Discovery szafari.
Ez volt 24-én. Szobacsere is lezajlott szerencsére, persze azért pár dolcsi baksis bánta a dolgot, de anélkül nem megy. Volt egy magyar család, akik mivel nem akartak baksist adni, nem is tudtak szobát cserélni. Valahogy sose nem volt szabad szoba :-D
A 24-e és 25-e strandolással, sétával, pihivel telt. Igaz azt a meleget csak úgy lehetett elviselni, hogy medencétől a tengerpartig, tengerpartól a bárig körforgással foglaltuk el magunkat :-) Ja igen, a tenger... Hát basszus döbbenet. Én eddig csak az adrián voltam, így bennem az az élmény volt, mint tenger. Hát ez valami döbbenet volt ahhoz. A víz olyan tiszta, mint a kristály, és olyan langyos, hogy élvezet belemenni. A part olyan sekély, hogy 60 méter után is térdig ér a víz. Ezért is szeretik azt a helyet a kisgyerekesek annyira. Ráadásul az apály idejekor kb. 20 méterre a vízben mindig előtűnik egy kis földnyelv, ami teljesen szárazra kerül. Na, ott aztán igazán élvezetes napozni :-) ja, és homokvárat építeni is. Egyik nap kimentünk a földnyelvre apálykor, és nekiálltunk homokvárat építeni, na egy bolond százat csinál alapon az egész földnyelven homokvárat épített mindenki :-))
A kaja. Mi all inclusive ellátásban voltunk tehát minden volt. Svédasztalos kaja volt reggel, délben és este is. Ez a szálloda a shams safaga arról híres, hogy kva jó a kajájuk és a többi szállodához képest hatalmas a választék. És tényleg... asszem 5 fényképbe tudtam megörökíteni az összes tálalót, ami mind ételt tartalmazott. Na, hát az első két nap zabáltunk :-) Még ennyi finom sütit... Húúú nagyon jó volt!
Aztán eljött a 26.-a hajnal... 5 órakor arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok. Aztán nem keveset hánytam is, meg jött késöbb a hasmenés is. Oké, akkor gyorsan antinal. Erre azt mondják, hogy minden túristát pár óra alatt rendbetesz. Hát engem nem. Én csak egyre szarabbul lettem. Csabi felhívta Mohamedet, hogy egyrészt ez normális-e, másrészt, hogy lemondja a másnapi Luxori utat, mert sejtettük, hogy abból nem lesz semmi :-(
Mohamed azt mondta, hogy ez nem normális dolog és küldi az autót értem és irány a klinika. Hát jó. 1 óra múlva megérkezett a kocsi, és irány Hurghada (legalább láttuk az utat nappal is :-)) Ja, igen. Az autó (pedig nem lepukkant kocsi volt) minden 5 percben megadta magát, mivel folyamatosan felforrt a hűtővize. Az első alkalommal arab srác kinyitja a motorháztetőt és néz tanácstalanul... Csabi kiszáll a kocsiból, mondván hátha tud segíteni. Na ugye kiderítették, hogy a hűtő szar. Kéne bele víz, hogy legalább pici darabokba tudjunk haladni. Srác szerez vizet, és akarja önteni az ablakmosó tartályba :-DD Életkém megmutogatta neki, hogy az autó üzemképes működéséhez esetleg jobban jár, ha a hűtővíz tartályba önti a vizet :-)
Na, ezek után 5 perces megállókkal, klíma nélkül a déli hőségben mentünk a klinika felé. Ha azt mondom, hogy nem élveztem elég árnyaltan fogalmazok.
A klinika egyébként elég korrektül nézett ki, egy arab orvossal (aki olyan bunkó volt, hogy magától hasadt) és egy tök aranyos asszisztens csajszival (szintén arab) ja és egy-két kisegítő személyzettel, mint sofőr és még ki tudja mi :-)
Szóval vizsgálat, aztán szobába fel, infúzió és gyógyszerek. Infúzió lecsepegett, asszisztens csajszi elment haza, doki meg mondta, hogy 3 óra múlva visszajön és megnéz. Na ez alatt a 3 óra alatt sikerült olyan szinten belázasodnom, hogy azt hittem kiég a szemem. Jött egy segítő csávó fel a szobába, mondjuk neki, hogy szerintünk lázas vagyok. Hoz egy lázmérőt, megmérem, 39,2 C. Srác nézi, aszondja ez normális!!! Mondjuk neki, hogy mivan??? Ez nem normális! Aszondja dehogynem, kint melegebb van!! :-DDD LOL!
Na mindegy elmondtuk neki, hogy a normális az a 36,5 C, és mivel kicsit elbizonytalanítottuk így felhívta a dokit és megmondta neki a szitut, aki hamarosan berobogott, ő is lázmérőzött, ő már nem mondta, hogy a 39 feletti láz normális :-) Adott egy rakat lázcsillapító injekciót, gyógyit, meg még mit tudom én mit, és azt mondta, hogy mire visszajön jobban leszek és mehetek vissza a szállodába. Hát már mást sem akartam... Egy kicsit elegem volt ebből a klinikából, így a lázcsillapítók mellett Életkém még ezerrel vizesruházott is, így szépen le is ment a lázam. Szóval hazatérő állapotban voltam. Szereztünk is egy sofőrt, köszöntük az ellátást és már mentünk is vissza a szállodába. Az egészben az volt a legszarabb, hogy tényleg nem tudtam elmenni Luxorba másnap, szóval bármennyire is szerettük volna erről lemaradtunk.

Folyt. köv.

Egy kis előzetes

Sziasztok,

Jön majd a szöveges beszámoló is, de addig is egy kis diavetítés azoknak akiket érdekel :-) Sajna le kell tölteni, de remélem nem okoz gondot.

Nyaralás

Puszmák mindenkinek!