Folytatás

Szóval ott tartottam, hogy Luxor elmaradt. Annyira azért nem bánkódtunk miatta, mert valahogy sikerült vigasztalódnunk a tengerparton :-) Tehát a 27-e és a 28-a lazulással telt. Ja igen, az arabok olyan süteményeket csinálnak, hogy nem lehet abbahagyni az evését :-)) Mindennek olyan íze van, de olyan.... Pedig egyikünk sem nagy süti evő, de itt az étkezéseink túlnyomó részét az tette ki. Jajj, el is felejtettem az előző posztban, pedig az még 27-e előtt volt. Egyik este elkapott minket egy ember, hogy nem akarunk-e Hurghadába bemenni. Dehogynem. Mohamed mondta, hogy taxival be lehet menni simán. 100 egyiptomi font (tobábbiakban LE, mi csak lóerőnek hívtuk az ottani fizetőeszközt :-)) az induló ára a taxisoknak, de le lehet alkudni olyan 70 LE-re, úgyhogy tervben volt, hogy bemegyünk oda is. Szóval a csóka aszondja, hogy nem akarunk-e Hurghadába menni? Légkondis, zsír új kisbusszal volt a szállítás és 40LE volt fejenként oda-vissza az út, hoppácska, akkor legyen ez inkább, mert az csak 80LE oda vissza kettőnknek, a taxi meg 70LE jó esetben és csak egy útra. Ez volt este negyed 8-kor. A kisbusz indul 8-kor. Mondjuk neki, hogy még nem voltunk vacsizni se, úgyhogy majd inkább holnap megyünk, ez ugyis van minden nap. De mr. Hurghada (ezek után már csak úgy hívtuk, mivel minden nap ott cirkulált egész nap a szállodában, meg a parton és csak szedte-szedte össze az embereket a kisbuszokra) szóval mr. Hurghada olyan ellenállhatatlan volt és olyan jó fej, hogy simán rávett minket, hogy akkor vacsizzunk meg gyorsba és készülődjünk el. Hát jó, legyen Neked karácsony :-) Háromnegyed 8-kor épp a vacsink végén, már ott mosolygott ránk az étkezőben, finoman jelezve, hogy nehogy elkényelmesedjünk, mert 8-kor indulás van :-D Hihetetlen figura volt.
Szóval irány Hurghada. A busz lerakott minket egy a bevásárló utcáról nyíló kis utcában egy bazár bejáratánál. Na, a bazaras srácok egyből letámadták a kisbuszból kiszálló oktondi túristákat, minket is. Az volt a trükkjük, hogy adtak egy kis névjegykártya szerűséget aminek a hátoldalán volt egy pici térkép, melyen bejelölték a boltjukat, rajta volt a nevük, a duma persze az volt, hogy ha elkeverednél Hurghadában, akkor ezt megmutatod és útba igazítanak a buszhoz, mert ugye innen is indult vissza a busz. Minket Foxx (továbbiakban Foxi) nézett ki magának :-) Kis fiatal arab srác, lehetett cirka 25-27 éves talán, de hihetetlen jó fej volt. Persze alapól el akarta adni az egész bazárt, mi meg már mentünk volna szétnézni a városban. Mondtuk neki, hogy most elmegyünk nézelődni, de majd nála fogunk vásárolni. Azt mondja, hogy mindenki ezt mondja, aztán csak jönnek vissza a hatalmas táskákkal és nála nem vesznek semmit, de oké elhiszi nekünk és ad is útravaló ajit (valami kis kerámia bizbaszt a kezünkbe nyomott) és megígérte, hogy akkor sem fog megharagudni, ha mégis máshol vásárolunk, de ha visszajövünk és nála költjük el a pénzünket, akkor lesz nekünk big-big discount :-)
Na, elszabadulva Foxitól, mehettünk városnézni. Anyám... még ennyi autót, ennyi bazárt, embert, dudálást, és csak beszélnek és beszélnek és.... Az anyukájukat eladnák szerintem, ha sikeresen megalkudsz rá :-) Szerintem az arabok úgy jönnek a világra, hogy az első szavuk (vagyis mondatuk) a Hello, how are you? Where are you from? :-)) Ha benyögöd neki, hogy magyar vagy, akkor nagyon örül és megcsillogtatja a magyar nyelvtudását :-) Ez általában a szia, szeretlek, szervusz vizibusz és hasonló állatságok, amit a poénos magyar túristák megtanítottak nekik :-)
Egyébként az arabok hihetetlenek. Olyan nyelvérzékük van, hogy minden náció megirigyelhetné. Bár az oktatásban a nyelv a legfontosabb számukra. A kis óvodások már tanulnak egy nyelvet, majd az általános iskolában még egyet, közép suli szintén plusz egy vagy két nyelv és így tovább a felsőoktatásig. Angolul mindegyik beszél, viszont nagyon jól eltársalognak németül, szlovákul, lengyelül, némelyik franciául is. Úgy nagyjából a 10. bazár után belejöttünk Életkével és tök jól tudtuk kezelni őket. Minket mondjuk szerettek mindenhol, mert mi tényleg nevetgéltünk velük, meghallgattuk őket stb... Sok túrista egyébként nem. Elég sokan olyan kis bunkócskák voltak, na azokat az arabok sem szeretik. Persze az a jó nekik, ha vásárolsz náluk, de ha csak meghallgatja őket az ember, esetleg kedvesen mosolyog, belemegy a viccelődésbe, akkor már imádnak.
Nagyon furi volt egyébként mekit, burger kinget, kfc-t látni itt. Ne kérdezzétek meg, hogy miért volt fura... valahogy azt nem érzi az ember annyira odaillőnek. A burger king elött hihetetlen mennyiségű macska tanyázott egyébként. Van ezeknek eszük. Ja és hatalmas lelkesedéssel rágcsálták a sült krumplit, pedig az általában nem tartalmaz húst még nyomokban sem :-)
Vannak olyan árusok, akik kis asztalkával kitelepülnek és csinálnak ilyen üveg díszeket. Ez úgy néz ki, hogy van mindenféle szép formájú üvegcse és van színezett homokjuk (több színben) és a munkaeszközük egy tölcsér vékony kiömlő résszel. Na az üvegcsébe ebből csorgatják bele a homokot, mindenféle szép motívumokat rajzolva az üvegbe. Általában teve, sivatag, naplemente kombót csinálnak, de bármit belerajzolnak. Nagyon jó még nézni is a munkafolyamatot. Ajándéknak meg remek. Vettünk is belőle jópárat. Ráadásul tök olcsó, mert a legkissebb, ami kb. 6-7 centi magas üvegcse, az 5LE. Nem vicc! Cirka 150 forint...
Szóval nézegelődtünk ezerrel, majd a busz indulása előtt fél órával visszamentünk foxihoz, mert be akartuk tartani neki az ígéretünket. Leplezetlenül örült is nekünk, annak meg még jobban, hogy szemmel láthatóan nem voltunk tele csomagokkal. :-)
Amit mindenképp akartunk venni az egy arafat kendő, mert Mohamed mondta, hogy a szafarira vigyünk mindenképp ha kvadozni akarunk. Meg akartam egy ilyen jópofa tevés pólót a többi képlékeny volt. Foxi terve az volt, hogy válogassuk össze ami érdekel minket, aztán majd indul a biznisz :-) Na, vettünk arafat kendőt, tevés pólót, egy tök szuper kézzel készített függődíszt a lakásba (az a baj, hogy ezt nem tudom leírni, hogy néz ki, de ilyet nem láttunk más bazárba csak itt) egy 95cmx65cm-es papíruszt és két elég nagy üvegcse parfümöt (isteni illatuk van)
Leültünk az alkudozásra elkerített kis részbe kényelmesen és akkor foxi előállt a farmával, hogy ezekkel a cuccokkal milyen jól járunk csak itt és csak nála, mert ez máshol ennyi meg annyi lenne, de nekünk most olyan szerencsénk van, hogy ő ezt most mindet odaadja 1700 LE-ért. LOL! Hihi, kicsit sokalltuk, nekiálltunk alkudozni, vagyis inkább én alkudtam, mert olyan jól belejöttem, hogy foxit kikészítettem teljesen :-) A lényeg az, hogy az egész cuccost az 1700-as induló összegről lealkudtuk 650-re, de már a végén voltam mindenféle maffiózó :-) Nagyon jól szórakoztam egyébként és tökre élveztem. Isteni volt a vásárlás ilyen formája. Ráadásul foxi hihetetlen szimpi is volt. A mai napig nem tudom egyébként, hogy az alku a részünkről sikeres volt-e, vagy még így is sokat fizettünk-e. Majd Tuzsi megmondja :-)) Ha azt veszem, hogy azt mondák, hogy ha az eredeti ár feléért el tudod hozni, az jó, akkor nagyon jól alkudtunk, mert jóval a fele alá alkudtuk le, de ezeknél soha nem lehet tudni :-)
Na mindegy szóval az e napi vásárlás ennyi volt, a busz is indult velünk vissza a szállodába. Volt Csabival egy kis rituálénk. Minden estét a medence partján fejeztünk be éjjel. Egy kis pia levezetésnek a hosszú nap után :-) Ilyenkor már tök jó volt késő éjjel, mert elcsendesedett minden, és sokszor csak tényleg mi voltunk az egész medence partján. Jókat lehetett iszogatni, dumálni, csillagokat nézni...
Szóval vissza a 28-a körüli dátumokhoz. 29-én indultunk a discovery szafarira. Ezt már nagyon vártuk, főképp két dolog miatt. Az egyik a tevegelés (imádom a tevéket) a másik meg a kvadozás. Erre 28-án Életkémre rájött a hasmars... Hihetetlen, Luxor elött én, szafari elött Csabi. Ráadásul még én sem voltam teljesen jól, így 28-án elég nagy megterhelést róttunk a csatorna rendszerre :-)) Konkrétan volt pár óra, amikor egymás kezéből szedtük ki a kilincset. De viccesen fogtuk fel, majd megszakadtunk a röhögéstől. Szerencsére Csabit csak lightosan kapta el a dolog, értem ez alatt, hogy "csak" hasmenése volt és semmi komolyabb, így nem maradtunk le a másnapi szafariról.
De. 11-re jött értünk a busz és mentünk be Hurghada mellé, ugyanis ott volt ez a szafari center. Itt összevártuk a többi magyart is, mindenfelől. Volt magyar idegenvezető is, aki tök jópofa volt, bár sokszor nem volt a helyzet magaslatán, ráadásul elég nagy volt a csoport is, amitől mi ketten már alapból herótot kaptunk, mert egyikünk sem bírja az ilyen osztálykirándulás érzetet. Annak idején többször is sikerült idegen városokban elkeverednem, mert az osztályban a kemény mag mindig lemaradt (a bánat se fog megnézni még 6 templomot, ugyis egyforma mind)
Szóval nem vagyunk ennek hívei, de hát ez van, ezt ettük meg. Első körben bezsuppoltak minket dzsipekbe, itt mindenki tolongott a kocsik felé, mi nem, ennek köszönhetően mi és még két pár kocsi nélkül maradtunk. A többi autóban 12-en ültek, de mivel látták hogy van még 6 ember, ezért kellett még egy kocsi. Semmi gond. Lett is és ebben csak 6-an voltunk. Hehehe, kellett a többieknek furakodni :-))
Elmentünk első körben valami sziklákhoz, amiben csak az volt az élmény igazából, hogy sivatagan van. A sofőrök egyébként nem semmi ahogy mennek a sivatagban... Ha lett volna vesekövem az út végére simán összeaprítom, kipisilhető állapotra.
Aztán elérkeztünk a beduin faluhoz, ami igazából egy olyan beduin falú ami a turizmusból él. Mert ugye a beduin falvak vagy fegyvercsempészetből, vagy tevetenyésztésből élnek. Vagy turizmusból... Amire megérkeztünk már készen is álltak a tevék és már mehetett is a turista. Hát nagyon élveztem, bár rövidnek ítéltem meg az időt, amit a pupun lehetett tölteni. A leszállás azért okozott meglepetést, mert azt hittem simán előre borulok amikor a teve letérdelt a mellső lábával, ráadásul ezt a pozíciót az én érzékszerveimnek túlságosan sokáig ítélte a teve kényelmesnek. Azért lassan csak sikerült neki a hátsóját is letenni. Csabi is nagyon élvezte a tevegelést én meg annak örültem, hogy tetszik neki :-)
Egyébként nem mondom azt, hgoy meleg volt a beduin faluban... Ott a hegyek között a sivatagban az egy katlan volt. És nem meleg, hanem forrrróóóóóó!!! Nesze neked hülye turista aki július-augusztusban mész Egyiptomba.
Szóval a nézelődéssel sokat nem foglalkoztunk, csak gyorsba mindent, majd bevettük magunkat a beduin kávézóba. Na ez azért nem olyan, mint a leroy pl. :-) Egy árnyas rész, ami szőnyegekkel van leborítva. Kaptunk hibiszkusz teát (az valami isteni egyébként, hoztunk is haza) kaját, vizet, és lehetett vizipipázni. Ez a pihenő elég jól esett, főképp mivel mentünk vissza a centerbe és rá kellett készülni a belsőszerv mixelős visszaútra. Aztán a centerben következett a második program, a szöcskézés. Ezek ilyen 4 személyes homokfutó autók. Egy másik párocskával slattyogtunk a helyszínre, persze megint nem maradt autó addigra, de gyorsan tettek egyre kereket és már volt is :-) Ja igen, magyar csávó rohan mint a barom, hogy lestoppolja az egyik kocsit, bevetődik, önelégült mosollyal az arcán, hogy hehehe, lemaradtatok. Mi az autó másik oldalán álltunk és láttuk amit ő nem, hogy a jobb első kerék hiányzik, az autó emelőn áll. Aszondja a másik párocska fiú tagja, hogy figyi, nem probléma, hogy nincs kereke a kocsidnak? :-D Kész, hát ez akkor akkorát ütött, hogy szakadtunk meg a röhögéstől.
Egyébként ez a szöcskézés egy elég gagyi progi. Nekiindulsz a sivatagnak konvojban. 3 helyen megálló, ugye, hogy lehessen cserélgetni a sofőröket. De olyan lassan mentünk, hogy az adrenalin szintem inkább minuszba fordult. Ez elég csalódás volt mindenkinek. Majd visszatéréskor mondta az idegenvezető srác, hogy van lehetőség lovaglásra is, tehát a kvadozás elött be lehet iktatni ezt, ha valakit érdekel. Na minket Csabival a pacózás annyira nem izgatott fel, így mi maradtunk a pihenő részen kávézni. Nagyba dumálgatunk, már több mint egy órája, amikor feltünik, hogy csak vissza kellett volna már érnie a csapatnak... Hát kiderült, hogy a pihenő részből még lovacskázni indultak, de mire kiértek a helyszínhez változott a progi és inkább kvadozni mentek. Hát azt hittem ott végez velem a gutaütés. Húúú amit kapott tőlem az idegenvezető, amikor visszaértek. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem-e kellett volna visszajönnie szólni, hogy változott a progi és nem ló, hanem kvad van a műsoron... Hát megszeppent picit, de szó se róla se perc alatt elintézte, hogy vigyen el valaki minket. Na, hát ez volt a nap csúcspontja. A többiek ugye itt is szépen komótosan mentek, mindig be kellett várni valakit stb...
Minket meg elvitt egy arab srác, mindegyikünk egyszemélyes kvaddal ment, és ami a csövön kifért. Pluszba eddigre már szép naplemente is volt, szóval isteni élmény volt. Egyikünk sem ült még sose ilyen szerkentyűn, még motort se vezetünk, de nagyon hamar belejöttünk és azt, ha gyorsan megy valami mindketten imádjuk, úgyhogy az arab srácnak is hamar lejött, hogy akkor itt lehet haladni, ezek tudnak jönni utánam :-) Hát ez egy hihetetlen jó élmény volt. Száguldozni a sivatagi naplementében... :-)
Amikor visszaértünk, már vacsoraidő is volt. Kaptunk fincsi husikákat, sokféle köretet, édességet, és egy remek műsort is mellé. Láttam hullócsillagot is, természetesen kívántam is valamit, de azt nem mondom meg mit :-)
Kicsit elfáradva visszaértünk a szállodába, és összességében egy jó napot zárhattunk.

A következő részben várható a hajókirándulásunk, Hassan és még ez és az.

Puszmák :-)