Frankfurt 1.0

Rövid helyzetjelentés az életünkről. (Azért írom, mert többen vannak Csabi régi kollégái és barátai közül, akik csak rajtam keresztül értesülnek a Csabival történtekről, mert ő bacik facebookozni :-D ) Szóval a 3. hetünket nyomatjuk Frankfurtban. A város mindent összevetve nagyon szép, persze fele annyira sem, mint Budapest. Nem metropolisz a maga 700.000 lakosával, viszont a vonzáskörzete még plussz 2 millió. És az mind bejár a városba dolgozni!!! Olyan úthálózat van, hogy ha egy pók ránéz a gps-re, megemeli a kalapját... Apropó navi. Nyilván mindig akkor zavarodik meg illetve keres valaki, vagy ír rám viberen, amikor cirka 6-7 út fut össze, én meg a kiutat keresem :-D Csabi és a munka című fejezet jön: Hát mást nem tudok mondani, mint hogy ügyes :-) Nyilván, milyen lenne? Büszke vagyok rá, fantasztikusan helyt áll, és minden oké. Nagyon élvezi, hogy végre ahogy ő fogalmaz "otthon van". Én félig mókássan csak annyit szoktam mondani neki, hogy még 5 évet adok neki, hogy ő legyen a Deutsche Banknál az informatikai igazgató. Ennyi. Más elvárás nincs :-D Napjaink úgy telnek, hogy Csabi ötig dolgozik (ha éppen nem kell korábban elmennünk egy termin miatt), addig én lakást keresek, időpontokat beszélek le, stb... Majd cirka 17 órára elmegyek Csabiért és megyünk a lebeszélt időpontokra. Ott általában idegösszeomlást kapunk, mert van a drága lakás pl. Augsburgban és van a kva drága lakás Frankfurtban. Ráadásul beszéltem több emberrel és senki nem érti miért, de mintha mindenki most akarna Frankfurtba költözni. Nyilván. Mikor máskor? Szóval cseppet sem egyszerű lesz. Tegnap már egy egyszobás szuterén lakást is megnéztünk, mert tök mindegy, hogy elsőre milyen csak legyen valami, ahonnan ráérünk nézegetni, mert ez a hotelozás kezd egy kicsit az agyunkra menni. Részben azért, mert drága, mármint a szállást fizeti a cég, de nyilván drágább az élet, ha mindig valahol kell kajálni, ilyenek. Másrészt mert kva szar, hogy péntek délután Augsuburgba vissza, aztán vasárnap meg újra Frankfurt. Van egy szombatunk, ami meg semmire nem elég. Meg hát hétvégén lenne időnk felfedezni a várost, de akkor meg ugye Augsburgban vagyunk. De nem panaszkodunk, mert nyilván ezt akartuk, ezért jöttünk ki, hogy a Csabi idekint tudjon a szakmájában dolgozni, szóval nincs zokszó, csak apró sóhajtások :-) Szóval nagyvonalakban és röviden ennyi, ha lesz még valami érdekes, akkor írok.