A porsche-k és a rágcsák földjén

Na belekezdek, mert nem tudom mikor lesz megint időm rá. Hogy meddig jutok az majd elválik, mert fél óra múlva skype beszélgetés lesz az otthoniakkal. Szóval egy hete szombaton nekiindultunk. Már a kezdésnél kiütközött a macsek faktor, mert a táskámat benne az összes irattal, pénzzel, bankkártyával otthon hagytuk. Na nem volt vészes, mert már a következő saroknál észrevettük, de mire visszamentünk addigra Csabi anyukája és a gyermekem leizzadtak, mert persze észrevették. Próbáltak hívni minket, de a telók is abban a tasiban voltak. Az utunk nagyon jó volt, mert tökéletes idő volt. Sütött a napcsi ezerrel szóval panaszra nem volt okunk. Ausztriában már majdnem a Német határnál megállított minket a rendőr persze. Vagyis nem megállított, hanem megyünk a pályán, előttünk egy fekete BMW megy. Egyszer csak a hátsó ablakában ilyen fényreklámon kiírja, hogy Politzei meg, hogy kövessük. Még jó, hogy Csabi vezetett, mert nekem ugyan diszkózhatott volna a hátsó ablakból én ugyan észre nem vettem :-D Na mindegy, követtük. Leterelt minket a pályáról, papírok nézegetése, laptopon megnézte nem vagyunk-e körözve. Meglepetésre nem voltunk :-) Aztán csomagtartó :-DD Na, itt már felhúzta a szemhéját, mert a kocsi ugye agyig megpakolva. Mondtuk neki, hogy nyugi van, hosszú szabadságra megyünk és amúgy se a Ti országotokba, úgyhogy lazíthatsz :-) Na, nem talált semmit amibe beleköthetett volna, így elengedett minket. A Müncheni elkerülőn ugyan szívtunk egyet, mert vagy egy órán keresztül csak 10-el bírtunk menni, hogy miért volt a torlódás az nem derült ki, mert egy idő után egyszer csak elindultunk és már normálisan lehetett menni. Szóval megérkeztünk estére Aystettenbe, ahol Csabi gyerekkori barátai laknak (Dani ő német, de beszél magyarul, Erika a felesége, ő magyar, de már beszél németül :-D), és akiknek a gyerekének ő a keresztapukája. Mivel már késő volt így nem kezdtünk el átcuccolni a végleges helyünkre, így az éjszakát náluk töltöttük. Nem mellékesen így reggel még a forma 1-et is meg tudtuk nézni. Ja, igen! Otthon szidtam a kereskedelmi tévéket mint a bokrot a sok reklám miatt, hát soha többet nem teszem. Ezek itt bolondok. Otthon a forma 1-et kétszer szakítják meg reklámmal, azt is úgy, hogy mellette megy a futam. Na itt kajakra 15 percenként reklám van és úgy, hogy még a versenyt se látod közben. Grrrrrrrrrrrr. Sok mínusz pont! :-) Na, olyan ebéd körül átjöttünk Neusaess-be, ami Aystettentől 3 kilométer, Augsburgtól pedig kb. 5 kilométer. Itt lakik Petra Dani anyukája, aki egy bűbájos nőci. Imádom, de majd később kifejtem. Aztán itt lakik Zsanett Petra lánya, értelemszerűen Dani tesója, az ő férje Peti és a gyerekek Leia, Vincent és Lena. Egy böszme nagy 3 szintes házban vagyunk, ahol az első szinten Zsanették laknak, a második szinten Petra, és mi meg a földszinten. Csináltak nekünk egy szobát, de persze mindent használhatunk. Szóval Petra olyan nőci, hogy nem lehet nem szeretni. Bizton állíthatom, hogy első látásra szeretjük egymást nagyon. Csabit ugye már régóta ismeri és szereti. Zsanettot és a férjét Petit is ismeri Csabi régről, őket is nagyon kedvelem. Jönnek velünk mindenhova, intéznek mindent, segítenek mindenben, szóval egy szavunk nem lehet. Teljesen úgy viselkednek velünk, mint egy kedves családtaggal. Petra már mondta, hogy ő azt szeretné a legjobban, hogy maradjunk itt, de sajna nem lehet, mert kicsi lenne ez itt nekünk, meg Balunak is kéne egy külön szoba, de megígértem neki, hogy itt keresünk a környéken valamit, hogy sűrűn lássuk egymást. A három gyerkőc meg imádni való. Leia a legnagyobb, ő 12 éves, Vincent 5, Lena meg 3-4 éves. Mindegyikük beszél, magyarul, ha muszáj, de ők 99%-ban németül nyomják. És olyan kibacott aranyosak, hogy még. Nem vagyok egy nagy gyerekimádó, de amióta velük vagyunk azóta akarok megint gyereket :-D Szóval a legviccesebb, amikor tőlük tanulunk. Csabit Vincent úgy megszivatta, hogy becartok :-D Írt valamit Csabi és Vincent közbe büfögött és mondja, hogy Ich habe geröbst (böfögtem) Csabi persze leírja. Csabi olvassa vissza Petrának, hogy jókat írt-e, és persze felolvassa a Ich habe geröbstöt is. Na a kis mocsok Vincent persze alig várta és majd megfulladt a nevetéstől :-D Szóval kis mocskok, de imádjuk őket. Szóval vasárnap bepakoltunk meg ilyenek. Hétfőtől ügyintézés. Első körben be kellett jelentkeznünk a lakcímre, így kapjuk meg az adószámot is. Aztán bankszámla nyitás, TB intézés, meg még tudja a tököm mi. Remélhetőleg a héten minden szám, kártya stb... megérkezik, mert a munkába álláshoz kell. Pénteken megyünk az Amazonba direktionstagra, ahol részt veszünk mindenféle munkavédelmi oktatáson, megkapjuk a szekrényeket, ruhát meg még az Isten tudja mit. Akkor írjuk alá a szerződést is. Ez ugye két teljes állás, ami 1500 brutto fejenként, ebből 1200 jön kézbe mindkettőnknek. Persze szerzünk még mellé ilyen 400-as állásokat is, amik ilyen kis részmunkaidős állások és max. 400 eurot lehet vele keresni egy hónapban. De teljesen jók. Általában 4 órásak ezek. Szóval valszeg bele fogunk pistulni a melóba, de muszáj lesz. Jajj, annyi minden van még, de most be kell fejeznem. Jaa, és miért a cím? Basszus a földön annyi porsche nincs mint itt, az tuti, az összes vén fasznak az van. Szerintem ezt használják viagra helyett. A rágcsák meg ugye hát elcsábítják az embert. Már jó lesz, ha megyünk melózni és égnek a kalóriák, mert húúú ezt is kostóljuk meg, meg jajj ilyet is vegyünk, mert otthon ezt sem ettük még és így tovább. Szóval átmentünk Gombóc Artúrba :-DD Na, ígérem, hogy ahogy lesz időm folytatom a beszámolót, mert az ahogy átestünk a 2 és fél órás állásinterjún, na az sem volt semmi :-D Puszmák!