Folytatás

Szóval ott tartottam, hogy Luxor elmaradt. Annyira azért nem bánkódtunk miatta, mert valahogy sikerült vigasztalódnunk a tengerparton :-) Tehát a 27-e és a 28-a lazulással telt. Ja igen, az arabok olyan süteményeket csinálnak, hogy nem lehet abbahagyni az evését :-)) Mindennek olyan íze van, de olyan.... Pedig egyikünk sem nagy süti evő, de itt az étkezéseink túlnyomó részét az tette ki. Jajj, el is felejtettem az előző posztban, pedig az még 27-e előtt volt. Egyik este elkapott minket egy ember, hogy nem akarunk-e Hurghadába bemenni. Dehogynem. Mohamed mondta, hogy taxival be lehet menni simán. 100 egyiptomi font (tobábbiakban LE, mi csak lóerőnek hívtuk az ottani fizetőeszközt :-)) az induló ára a taxisoknak, de le lehet alkudni olyan 70 LE-re, úgyhogy tervben volt, hogy bemegyünk oda is. Szóval a csóka aszondja, hogy nem akarunk-e Hurghadába menni? Légkondis, zsír új kisbusszal volt a szállítás és 40LE volt fejenként oda-vissza az út, hoppácska, akkor legyen ez inkább, mert az csak 80LE oda vissza kettőnknek, a taxi meg 70LE jó esetben és csak egy útra. Ez volt este negyed 8-kor. A kisbusz indul 8-kor. Mondjuk neki, hogy még nem voltunk vacsizni se, úgyhogy majd inkább holnap megyünk, ez ugyis van minden nap. De mr. Hurghada (ezek után már csak úgy hívtuk, mivel minden nap ott cirkulált egész nap a szállodában, meg a parton és csak szedte-szedte össze az embereket a kisbuszokra) szóval mr. Hurghada olyan ellenállhatatlan volt és olyan jó fej, hogy simán rávett minket, hogy akkor vacsizzunk meg gyorsba és készülődjünk el. Hát jó, legyen Neked karácsony :-) Háromnegyed 8-kor épp a vacsink végén, már ott mosolygott ránk az étkezőben, finoman jelezve, hogy nehogy elkényelmesedjünk, mert 8-kor indulás van :-D Hihetetlen figura volt.
Szóval irány Hurghada. A busz lerakott minket egy a bevásárló utcáról nyíló kis utcában egy bazár bejáratánál. Na, a bazaras srácok egyből letámadták a kisbuszból kiszálló oktondi túristákat, minket is. Az volt a trükkjük, hogy adtak egy kis névjegykártya szerűséget aminek a hátoldalán volt egy pici térkép, melyen bejelölték a boltjukat, rajta volt a nevük, a duma persze az volt, hogy ha elkeverednél Hurghadában, akkor ezt megmutatod és útba igazítanak a buszhoz, mert ugye innen is indult vissza a busz. Minket Foxx (továbbiakban Foxi) nézett ki magának :-) Kis fiatal arab srác, lehetett cirka 25-27 éves talán, de hihetetlen jó fej volt. Persze alapól el akarta adni az egész bazárt, mi meg már mentünk volna szétnézni a városban. Mondtuk neki, hogy most elmegyünk nézelődni, de majd nála fogunk vásárolni. Azt mondja, hogy mindenki ezt mondja, aztán csak jönnek vissza a hatalmas táskákkal és nála nem vesznek semmit, de oké elhiszi nekünk és ad is útravaló ajit (valami kis kerámia bizbaszt a kezünkbe nyomott) és megígérte, hogy akkor sem fog megharagudni, ha mégis máshol vásárolunk, de ha visszajövünk és nála költjük el a pénzünket, akkor lesz nekünk big-big discount :-)
Na, elszabadulva Foxitól, mehettünk városnézni. Anyám... még ennyi autót, ennyi bazárt, embert, dudálást, és csak beszélnek és beszélnek és.... Az anyukájukat eladnák szerintem, ha sikeresen megalkudsz rá :-) Szerintem az arabok úgy jönnek a világra, hogy az első szavuk (vagyis mondatuk) a Hello, how are you? Where are you from? :-)) Ha benyögöd neki, hogy magyar vagy, akkor nagyon örül és megcsillogtatja a magyar nyelvtudását :-) Ez általában a szia, szeretlek, szervusz vizibusz és hasonló állatságok, amit a poénos magyar túristák megtanítottak nekik :-)
Egyébként az arabok hihetetlenek. Olyan nyelvérzékük van, hogy minden náció megirigyelhetné. Bár az oktatásban a nyelv a legfontosabb számukra. A kis óvodások már tanulnak egy nyelvet, majd az általános iskolában még egyet, közép suli szintén plusz egy vagy két nyelv és így tovább a felsőoktatásig. Angolul mindegyik beszél, viszont nagyon jól eltársalognak németül, szlovákul, lengyelül, némelyik franciául is. Úgy nagyjából a 10. bazár után belejöttünk Életkével és tök jól tudtuk kezelni őket. Minket mondjuk szerettek mindenhol, mert mi tényleg nevetgéltünk velük, meghallgattuk őket stb... Sok túrista egyébként nem. Elég sokan olyan kis bunkócskák voltak, na azokat az arabok sem szeretik. Persze az a jó nekik, ha vásárolsz náluk, de ha csak meghallgatja őket az ember, esetleg kedvesen mosolyog, belemegy a viccelődésbe, akkor már imádnak.
Nagyon furi volt egyébként mekit, burger kinget, kfc-t látni itt. Ne kérdezzétek meg, hogy miért volt fura... valahogy azt nem érzi az ember annyira odaillőnek. A burger king elött hihetetlen mennyiségű macska tanyázott egyébként. Van ezeknek eszük. Ja és hatalmas lelkesedéssel rágcsálták a sült krumplit, pedig az általában nem tartalmaz húst még nyomokban sem :-)
Vannak olyan árusok, akik kis asztalkával kitelepülnek és csinálnak ilyen üveg díszeket. Ez úgy néz ki, hogy van mindenféle szép formájú üvegcse és van színezett homokjuk (több színben) és a munkaeszközük egy tölcsér vékony kiömlő résszel. Na az üvegcsébe ebből csorgatják bele a homokot, mindenféle szép motívumokat rajzolva az üvegbe. Általában teve, sivatag, naplemente kombót csinálnak, de bármit belerajzolnak. Nagyon jó még nézni is a munkafolyamatot. Ajándéknak meg remek. Vettünk is belőle jópárat. Ráadásul tök olcsó, mert a legkissebb, ami kb. 6-7 centi magas üvegcse, az 5LE. Nem vicc! Cirka 150 forint...
Szóval nézegelődtünk ezerrel, majd a busz indulása előtt fél órával visszamentünk foxihoz, mert be akartuk tartani neki az ígéretünket. Leplezetlenül örült is nekünk, annak meg még jobban, hogy szemmel láthatóan nem voltunk tele csomagokkal. :-)
Amit mindenképp akartunk venni az egy arafat kendő, mert Mohamed mondta, hogy a szafarira vigyünk mindenképp ha kvadozni akarunk. Meg akartam egy ilyen jópofa tevés pólót a többi képlékeny volt. Foxi terve az volt, hogy válogassuk össze ami érdekel minket, aztán majd indul a biznisz :-) Na, vettünk arafat kendőt, tevés pólót, egy tök szuper kézzel készített függődíszt a lakásba (az a baj, hogy ezt nem tudom leírni, hogy néz ki, de ilyet nem láttunk más bazárba csak itt) egy 95cmx65cm-es papíruszt és két elég nagy üvegcse parfümöt (isteni illatuk van)
Leültünk az alkudozásra elkerített kis részbe kényelmesen és akkor foxi előállt a farmával, hogy ezekkel a cuccokkal milyen jól járunk csak itt és csak nála, mert ez máshol ennyi meg annyi lenne, de nekünk most olyan szerencsénk van, hogy ő ezt most mindet odaadja 1700 LE-ért. LOL! Hihi, kicsit sokalltuk, nekiálltunk alkudozni, vagyis inkább én alkudtam, mert olyan jól belejöttem, hogy foxit kikészítettem teljesen :-) A lényeg az, hogy az egész cuccost az 1700-as induló összegről lealkudtuk 650-re, de már a végén voltam mindenféle maffiózó :-) Nagyon jól szórakoztam egyébként és tökre élveztem. Isteni volt a vásárlás ilyen formája. Ráadásul foxi hihetetlen szimpi is volt. A mai napig nem tudom egyébként, hogy az alku a részünkről sikeres volt-e, vagy még így is sokat fizettünk-e. Majd Tuzsi megmondja :-)) Ha azt veszem, hogy azt mondák, hogy ha az eredeti ár feléért el tudod hozni, az jó, akkor nagyon jól alkudtunk, mert jóval a fele alá alkudtuk le, de ezeknél soha nem lehet tudni :-)
Na mindegy szóval az e napi vásárlás ennyi volt, a busz is indult velünk vissza a szállodába. Volt Csabival egy kis rituálénk. Minden estét a medence partján fejeztünk be éjjel. Egy kis pia levezetésnek a hosszú nap után :-) Ilyenkor már tök jó volt késő éjjel, mert elcsendesedett minden, és sokszor csak tényleg mi voltunk az egész medence partján. Jókat lehetett iszogatni, dumálni, csillagokat nézni...
Szóval vissza a 28-a körüli dátumokhoz. 29-én indultunk a discovery szafarira. Ezt már nagyon vártuk, főképp két dolog miatt. Az egyik a tevegelés (imádom a tevéket) a másik meg a kvadozás. Erre 28-án Életkémre rájött a hasmars... Hihetetlen, Luxor elött én, szafari elött Csabi. Ráadásul még én sem voltam teljesen jól, így 28-án elég nagy megterhelést róttunk a csatorna rendszerre :-)) Konkrétan volt pár óra, amikor egymás kezéből szedtük ki a kilincset. De viccesen fogtuk fel, majd megszakadtunk a röhögéstől. Szerencsére Csabit csak lightosan kapta el a dolog, értem ez alatt, hogy "csak" hasmenése volt és semmi komolyabb, így nem maradtunk le a másnapi szafariról.
De. 11-re jött értünk a busz és mentünk be Hurghada mellé, ugyanis ott volt ez a szafari center. Itt összevártuk a többi magyart is, mindenfelől. Volt magyar idegenvezető is, aki tök jópofa volt, bár sokszor nem volt a helyzet magaslatán, ráadásul elég nagy volt a csoport is, amitől mi ketten már alapból herótot kaptunk, mert egyikünk sem bírja az ilyen osztálykirándulás érzetet. Annak idején többször is sikerült idegen városokban elkeverednem, mert az osztályban a kemény mag mindig lemaradt (a bánat se fog megnézni még 6 templomot, ugyis egyforma mind)
Szóval nem vagyunk ennek hívei, de hát ez van, ezt ettük meg. Első körben bezsuppoltak minket dzsipekbe, itt mindenki tolongott a kocsik felé, mi nem, ennek köszönhetően mi és még két pár kocsi nélkül maradtunk. A többi autóban 12-en ültek, de mivel látták hogy van még 6 ember, ezért kellett még egy kocsi. Semmi gond. Lett is és ebben csak 6-an voltunk. Hehehe, kellett a többieknek furakodni :-))
Elmentünk első körben valami sziklákhoz, amiben csak az volt az élmény igazából, hogy sivatagan van. A sofőrök egyébként nem semmi ahogy mennek a sivatagban... Ha lett volna vesekövem az út végére simán összeaprítom, kipisilhető állapotra.
Aztán elérkeztünk a beduin faluhoz, ami igazából egy olyan beduin falú ami a turizmusból él. Mert ugye a beduin falvak vagy fegyvercsempészetből, vagy tevetenyésztésből élnek. Vagy turizmusból... Amire megérkeztünk már készen is álltak a tevék és már mehetett is a turista. Hát nagyon élveztem, bár rövidnek ítéltem meg az időt, amit a pupun lehetett tölteni. A leszállás azért okozott meglepetést, mert azt hittem simán előre borulok amikor a teve letérdelt a mellső lábával, ráadásul ezt a pozíciót az én érzékszerveimnek túlságosan sokáig ítélte a teve kényelmesnek. Azért lassan csak sikerült neki a hátsóját is letenni. Csabi is nagyon élvezte a tevegelést én meg annak örültem, hogy tetszik neki :-)
Egyébként nem mondom azt, hgoy meleg volt a beduin faluban... Ott a hegyek között a sivatagban az egy katlan volt. És nem meleg, hanem forrrróóóóóó!!! Nesze neked hülye turista aki július-augusztusban mész Egyiptomba.
Szóval a nézelődéssel sokat nem foglalkoztunk, csak gyorsba mindent, majd bevettük magunkat a beduin kávézóba. Na ez azért nem olyan, mint a leroy pl. :-) Egy árnyas rész, ami szőnyegekkel van leborítva. Kaptunk hibiszkusz teát (az valami isteni egyébként, hoztunk is haza) kaját, vizet, és lehetett vizipipázni. Ez a pihenő elég jól esett, főképp mivel mentünk vissza a centerbe és rá kellett készülni a belsőszerv mixelős visszaútra. Aztán a centerben következett a második program, a szöcskézés. Ezek ilyen 4 személyes homokfutó autók. Egy másik párocskával slattyogtunk a helyszínre, persze megint nem maradt autó addigra, de gyorsan tettek egyre kereket és már volt is :-) Ja igen, magyar csávó rohan mint a barom, hogy lestoppolja az egyik kocsit, bevetődik, önelégült mosollyal az arcán, hogy hehehe, lemaradtatok. Mi az autó másik oldalán álltunk és láttuk amit ő nem, hogy a jobb első kerék hiányzik, az autó emelőn áll. Aszondja a másik párocska fiú tagja, hogy figyi, nem probléma, hogy nincs kereke a kocsidnak? :-D Kész, hát ez akkor akkorát ütött, hogy szakadtunk meg a röhögéstől.
Egyébként ez a szöcskézés egy elég gagyi progi. Nekiindulsz a sivatagnak konvojban. 3 helyen megálló, ugye, hogy lehessen cserélgetni a sofőröket. De olyan lassan mentünk, hogy az adrenalin szintem inkább minuszba fordult. Ez elég csalódás volt mindenkinek. Majd visszatéréskor mondta az idegenvezető srác, hogy van lehetőség lovaglásra is, tehát a kvadozás elött be lehet iktatni ezt, ha valakit érdekel. Na minket Csabival a pacózás annyira nem izgatott fel, így mi maradtunk a pihenő részen kávézni. Nagyba dumálgatunk, már több mint egy órája, amikor feltünik, hogy csak vissza kellett volna már érnie a csapatnak... Hát kiderült, hogy a pihenő részből még lovacskázni indultak, de mire kiértek a helyszínhez változott a progi és inkább kvadozni mentek. Hát azt hittem ott végez velem a gutaütés. Húúú amit kapott tőlem az idegenvezető, amikor visszaértek. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem-e kellett volna visszajönnie szólni, hogy változott a progi és nem ló, hanem kvad van a műsoron... Hát megszeppent picit, de szó se róla se perc alatt elintézte, hogy vigyen el valaki minket. Na, hát ez volt a nap csúcspontja. A többiek ugye itt is szépen komótosan mentek, mindig be kellett várni valakit stb...
Minket meg elvitt egy arab srác, mindegyikünk egyszemélyes kvaddal ment, és ami a csövön kifért. Pluszba eddigre már szép naplemente is volt, szóval isteni élmény volt. Egyikünk sem ült még sose ilyen szerkentyűn, még motort se vezetünk, de nagyon hamar belejöttünk és azt, ha gyorsan megy valami mindketten imádjuk, úgyhogy az arab srácnak is hamar lejött, hogy akkor itt lehet haladni, ezek tudnak jönni utánam :-) Hát ez egy hihetetlen jó élmény volt. Száguldozni a sivatagi naplementében... :-)
Amikor visszaértünk, már vacsoraidő is volt. Kaptunk fincsi husikákat, sokféle köretet, édességet, és egy remek műsort is mellé. Láttam hullócsillagot is, természetesen kívántam is valamit, de azt nem mondom meg mit :-)
Kicsit elfáradva visszaértünk a szállodába, és összességében egy jó napot zárhattunk.

A következő részben várható a hajókirándulásunk, Hassan és még ez és az.

Puszmák :-)

Beszámoló :-)

Na szóval, akkor belekezdek, bár már előre aggódok, hogy milyen sok betűt kéne bekalimpálnom ide :-)

Szóval aztán előre örültünk, mert mégiscsak megszívtuk az indulással, ugyanis nem a nyaralás napján hajnalba sikerült már indulnunk, hanem csak délután, szóval egy nap ugrott ott is, mivel éjfél után pár percel értünk a szállodába, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval aggódással telve vártuk az indulás óráját. Ezt némileg csökkentettük pár feles hazai pálesz megkóstolgatásával :) Ez remek hatással is volt, mivel a reptérre való kibuszozás alatt cseppet sem voltunk idegesek, viszont a reptéren már annál is inkább :-) Ott még benyomtunk egy-egy kupicával, utána viszont a ronda biztonságis ember a becsekkolásnál elvette a bátorító itókánkat. (biztos érezte az illatát rajtunk és úgy gondolta, ezt ő inkább hasznosítaná saját célra majd az otthonában, hogy akadjon a torkán, ha így van :) )
Sikerült egy fél óra késést is abszolválnia a repcsinek, mert kereket kellett cserélni a gépen. Jippííí, két amúgy is stresszes, repülést utáló embernek az ilyen hírek még tovább növelik a bátorságát nyilván...
No mindegy, repcsi felszáll, mi ismét megfogadjuk, hogy soha többet nem repülünk, haza is majd inkább úszva jövünk. No mindegy, cirka 3 és fél óra szerencsére eseménytelen utazás után megérkeztünk Hurghada repterére. Ekkor ha jól emlékszem nagyjából fél 10 volt helyi idő szerint, mégis mikor kiszálltunk a géppől olyan meleg csapott homlokon minket, amit itt lehet a harmadfokú hőségriadó alkalmával érezni. Mindez este, naplemente után. Na, oké, fázni nem fogunk az tuti :-) Ja igen. Még jó, hogy válság van és munkanélküliség. A 200 személyes repcsi tele volt és ez csak egy járat és ez csak Hurghadába...
Na, kicsekk, buszunk megkeres, bevárunk mindenkit, szétszortíroznak minket, hogy ki hova megy és már indulunk is a szálloda felé. Mi még egy órát utaztunk a buszon, mivel Safaga 60 km-re van Hurghadától. Szerencsésen meg is érkeztünk, bár az arabok vezetési stílusát tekintve ezt akkor még tényleg szerencsének fogtuk fel :-) (erről majd késöbb kicsit hosszabban is írok) Megkaptuk a szobánkat, amit azzal a lendülettel cserélni is szerettünk volna. Aznap éjjel ez már nem volt megoldható, de másnapra ígérték a megoldást, ami tényleg meg is valósult. Szóval szoba elfoglal és akkor nézzünk körül a szállodában még éjjel és menjünk le a partra. Na, szóval éjszaka is elakadt párszor a szavunk, annyira szép volt minden. A tenger még éjjel is kellemesen langyos volt. A szállodának hatalmas kertje van, ami levezet egész a partig és olyan csodásan rendbe van tartva, hogy csak pislogtunk. Gyönyörű fák, pálmák, virágok, bokrok stb...
Másnapra ígérkezett a kartago tours munkatársa, akitől minden felvilágosítást megkapunk. Meg is érkezett délután kettőkor. Itt erőinket kétfelé kellett osztani, ugyanis a szobacsere is erre az időre volt aktivizálva, szóval Életke cuccolt egyik szobából a másikba én meg dumcsiztam Mohameddel, aki egy hihetetlen jó fej arab srác, (ő a kartago kinti képviselője) 20 évet élt európában, nagyon jól beszél magyarul is, ja és magyar a felesége is (az egyik gondolom :-)) bár épp most válnak.
Szóval előfizettünk nála két progira. 27-én Luxor és 29-én Discovery szafari.
Ez volt 24-én. Szobacsere is lezajlott szerencsére, persze azért pár dolcsi baksis bánta a dolgot, de anélkül nem megy. Volt egy magyar család, akik mivel nem akartak baksist adni, nem is tudtak szobát cserélni. Valahogy sose nem volt szabad szoba :-D
A 24-e és 25-e strandolással, sétával, pihivel telt. Igaz azt a meleget csak úgy lehetett elviselni, hogy medencétől a tengerpartig, tengerpartól a bárig körforgással foglaltuk el magunkat :-) Ja igen, a tenger... Hát basszus döbbenet. Én eddig csak az adrián voltam, így bennem az az élmény volt, mint tenger. Hát ez valami döbbenet volt ahhoz. A víz olyan tiszta, mint a kristály, és olyan langyos, hogy élvezet belemenni. A part olyan sekély, hogy 60 méter után is térdig ér a víz. Ezért is szeretik azt a helyet a kisgyerekesek annyira. Ráadásul az apály idejekor kb. 20 méterre a vízben mindig előtűnik egy kis földnyelv, ami teljesen szárazra kerül. Na, ott aztán igazán élvezetes napozni :-) ja, és homokvárat építeni is. Egyik nap kimentünk a földnyelvre apálykor, és nekiálltunk homokvárat építeni, na egy bolond százat csinál alapon az egész földnyelven homokvárat épített mindenki :-))
A kaja. Mi all inclusive ellátásban voltunk tehát minden volt. Svédasztalos kaja volt reggel, délben és este is. Ez a szálloda a shams safaga arról híres, hogy kva jó a kajájuk és a többi szállodához képest hatalmas a választék. És tényleg... asszem 5 fényképbe tudtam megörökíteni az összes tálalót, ami mind ételt tartalmazott. Na, hát az első két nap zabáltunk :-) Még ennyi finom sütit... Húúú nagyon jó volt!
Aztán eljött a 26.-a hajnal... 5 órakor arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok. Aztán nem keveset hánytam is, meg jött késöbb a hasmenés is. Oké, akkor gyorsan antinal. Erre azt mondják, hogy minden túristát pár óra alatt rendbetesz. Hát engem nem. Én csak egyre szarabbul lettem. Csabi felhívta Mohamedet, hogy egyrészt ez normális-e, másrészt, hogy lemondja a másnapi Luxori utat, mert sejtettük, hogy abból nem lesz semmi :-(
Mohamed azt mondta, hogy ez nem normális dolog és küldi az autót értem és irány a klinika. Hát jó. 1 óra múlva megérkezett a kocsi, és irány Hurghada (legalább láttuk az utat nappal is :-)) Ja, igen. Az autó (pedig nem lepukkant kocsi volt) minden 5 percben megadta magát, mivel folyamatosan felforrt a hűtővize. Az első alkalommal arab srác kinyitja a motorháztetőt és néz tanácstalanul... Csabi kiszáll a kocsiból, mondván hátha tud segíteni. Na ugye kiderítették, hogy a hűtő szar. Kéne bele víz, hogy legalább pici darabokba tudjunk haladni. Srác szerez vizet, és akarja önteni az ablakmosó tartályba :-DD Életkém megmutogatta neki, hogy az autó üzemképes működéséhez esetleg jobban jár, ha a hűtővíz tartályba önti a vizet :-)
Na, ezek után 5 perces megállókkal, klíma nélkül a déli hőségben mentünk a klinika felé. Ha azt mondom, hogy nem élveztem elég árnyaltan fogalmazok.
A klinika egyébként elég korrektül nézett ki, egy arab orvossal (aki olyan bunkó volt, hogy magától hasadt) és egy tök aranyos asszisztens csajszival (szintén arab) ja és egy-két kisegítő személyzettel, mint sofőr és még ki tudja mi :-)
Szóval vizsgálat, aztán szobába fel, infúzió és gyógyszerek. Infúzió lecsepegett, asszisztens csajszi elment haza, doki meg mondta, hogy 3 óra múlva visszajön és megnéz. Na ez alatt a 3 óra alatt sikerült olyan szinten belázasodnom, hogy azt hittem kiég a szemem. Jött egy segítő csávó fel a szobába, mondjuk neki, hogy szerintünk lázas vagyok. Hoz egy lázmérőt, megmérem, 39,2 C. Srác nézi, aszondja ez normális!!! Mondjuk neki, hogy mivan??? Ez nem normális! Aszondja dehogynem, kint melegebb van!! :-DDD LOL!
Na mindegy elmondtuk neki, hogy a normális az a 36,5 C, és mivel kicsit elbizonytalanítottuk így felhívta a dokit és megmondta neki a szitut, aki hamarosan berobogott, ő is lázmérőzött, ő már nem mondta, hogy a 39 feletti láz normális :-) Adott egy rakat lázcsillapító injekciót, gyógyit, meg még mit tudom én mit, és azt mondta, hogy mire visszajön jobban leszek és mehetek vissza a szállodába. Hát már mást sem akartam... Egy kicsit elegem volt ebből a klinikából, így a lázcsillapítók mellett Életkém még ezerrel vizesruházott is, így szépen le is ment a lázam. Szóval hazatérő állapotban voltam. Szereztünk is egy sofőrt, köszöntük az ellátást és már mentünk is vissza a szállodába. Az egészben az volt a legszarabb, hogy tényleg nem tudtam elmenni Luxorba másnap, szóval bármennyire is szerettük volna erről lemaradtunk.

Folyt. köv.

Egy kis előzetes

Sziasztok,

Jön majd a szöveges beszámoló is, de addig is egy kis diavetítés azoknak akiket érdekel :-) Sajna le kell tölteni, de remélem nem okoz gondot.

Nyaralás

Puszmák mindenkinek!

Besózva

Már nagyon!! Megkaptuk a repcsi indulásának időpontját is. Szóval 23-án hajnali 1 órakor fogunk startolni, ami annyiból gáz, hogy nagyjából délelőttre már a safagában leszünk viszont a szobát csak 14 órától lehet elfoglalni, viszont pont lecarom, mert így sokkal jobban járunk, mint azon sokak, akiknek a nyaralásuk napján mondjuk csak délután indul a repcsijük és így az első napjuk nagyjából kuka. Simán el fogjuk foglalni magunkat a szobába becsekkolásig. Ami jobban aggaszt az az, hogy a repülő út az 3 óra 45 perc!!! Nagyon nem bírom a repülőt és nagyon pánikba vagyok és még sorolhatnám a nagyon negatív dolgokat ezzel kapcsolatban. Egyszerűen nem bírom elképzelni a pillanatot, hogy megint beszálljak saját akaratomból egy ilyen dobozba. Tudom, hogy be fogok, csak rettegek. Kva szar érzés :-( Ráadásul 12 napon belül kétszer is... Na mindegy, panaszból ennyi.
Már megvettünk mindent, csak még dolcsit kell váltanunk. Csabinak vettünk olyan kalapot, hogy becartok, ha meglátjátok a fényképeken :-)))
Sütinek találtunk fasza kis panziót. Tárnokon van, de legalább normális áron dolgoznak és szuper a hely, a csávó tök szimpi aki üzemelteti. Merthogy lecsekkoltuk szombaton a kótert :-) Itt csak 1000 forint/nap teljes ellátással, viszont találtam olyat is, amitől ledobta a láncot az agyam. A linket be se teszem, mert a tököm se reklámoz ilyeneket :-)

VIP kennel
6 000 Ft / éjszaka/kutya (1 hónapos előrejegyzés szükséges) másnap délelőtt 10-ig)
Eilte lakosztály (benti)
4 500 Ft / éjszaka/kutya (másnap délelőtt 10-ig)
4 000 Ft / éjszaka több kutyának ugyanabban a lakosztályban(másnap délelőtt 10-ig)
Deluxe lakosztály (benti) kifutóval
4 900 Ft / éjszaka/kutya (másnap délelőtt 10-ig)
4 500 Ft / éjszaka több kutyának ugyanabban a lakosztályban(másnap délelőtt 10-ig)

Vip meg deluxe lakosztály baze!!! Tudom, hogy pesten mindent el lehet adni, meg hogy rengeteg sznob köcsög van, akinek VIP kennel kell a kutyájának, mert ha nem VIP akkor azzal hogy dicsekszünk el a többi sznob hülyének? Mert a kutyának sztem tök mindegy, hogy egy 1000 ft/éjszakás helyen szeretgetik, vagy egy vip kennelben mutatják azt a gazdinak, hogy kinyalják a kutya seggét is.

Akartam még pár dologról írni, de dolog van, úgyhogy ez elmarad. Szerintem legközelebb már csak a nyaralás után jelentkezem, így addig is puszmák mindenkinek!
Ja képek (ha minden igaz videók) is készülnek majd, szóval ha valakit érdekel a nyaralás után majd képes élménybeszámolunk.

Soha többet Retz

2010, Magyarország.

Hogy miért kezdem így? Mert az ilyen is csak ebben az országban fordulhat elő.
2 évvel ez előtt ugye vásároltunk egy lakást, amit fel is kellett újítanunk és be is kellett bútoroznunk. Annak idején a konyhabútorunkat a Retz-ből szereztük be. Mostanra kicsit kinőttük és szerettünk volna hozzá egy elemet rendelni. Ez meg is történt ez év március elején. Már a rendeléskor is meglepődtünk, mert 1 hónapra vállalták egy 120x60x30-as szekrényke legyártását. Ok, ezen túltettük magunkat. Előleg kifizetve, telefonszám meghagyva, várjuk az értesítést a bútor elkészültéről.
Aztán éltük szekrénykementes mindennapjainkat tovább, a napok teltével egyre kevésbé gondolva az új családtagra. Majd egy napon ránézve a naptárra, mely már április végét mutatott csak erőt vett rajtunk a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet konyhabútor családunk legkisebb sarjával? Meg is eresztettem egy telefont Retzékhez, nekik is a Gyáli úti üzletükbe, ugyanis ott vásároltuk a cuccot. Kedves hölgy a bűbájos érdeklődésemre tudatta velem, hogy jajj, nagyon el vannak havazva a gyárban, és minden vásárlójuk hasonló cipőben jár, mint mi. Mondom, ez remek, de mégis mikorra várható a szekrény? Hát Ő azt nem tudja, de most is úton van egy kamion, persze azt nem tudja megmondani, hogy a mi rendelésünk rajta van-e. A kérdésemre, hogy Ön szerint ez normális-e (értve ez alatt az akkor 2 hónapos várakozást) a válasz legalább őszinte volt, és megkönnyebbülten hallhattam, hogy szerinte sem normális dolog ez és kínjában felajánlotta, hogy ilyen esetben egy ingyenes házhoz szállítást tudnak felajánlani. LOL! Lapra szerelve egy jobban megtermett gyúródeszka nagyságú dobozról beszélünk :-D Nem hatódtam meg.
Megígérte, hogy ahogy bejön a cuccos, azonnal értesítenek. És akkor most jön egy hosszabb szünet... Mármint a naptárban. Július 10-én (igen, nem írtam el a dátumot) a Gyáli út felé jártunk, hoppá szaladjunk már be Retzékhez, hátha ideért már a kamion. Bemegyünk, mondom mi a gondom, a kis hölgy arca láthatóan nem vált örömtől telivé, gondolom már megszokta. Gépbe belenézve felkiált, hogy dehát ez itt van!!
Jippi, szóval megérkezett cirka 4-5 hónap alatt.
Hát nem értesítettek ki minket? Hát telefonon tuti nem, de se dísztáviratot, se füstjeleket nem kaptunk ez ügyben.
Pedig Ő azt látja, hogy ez az árú már március 30-án megérkezett. Mondom, az remek, mert áprilisban a hölgy még abban sem volt biztos, hogy rajta van-e a kamionon.
Szóval a szekrénykénk vagy ott dekkolt március vége óta a raktárban, csak bactak kiértesíteni vagy a másik változat, hogy nem volt szekrényke március végén, hanem csak sokkal később és visszadátumozták a papírt. Egyik sem túl szimpi húzás.
A kiszolgáló csajszi látván, hogy tökre nem vagyok nyugodt, azt a variációt választotta a szimpátiánk elnyeréséhez, hogy bizalmasan megsúgott még pár cifra esetet a bútorbolt történetéből, amitől mi ugyan nyugodtabbak nem lettünk, azt viszont magamba azért megjegyeztem, hogy ha az én cégemről lenne szó, úgy rúgnám ki ezt a lánykát, hogy a lába nem éri a földet, mert lehet elnézést kérni a vásárlótól, de a céget, ahol dolgozom nem fikázom a vásárló előtt, még ha ezt is gondolom akkor sem.
Komolyan azon gondolkodtam, hogy otthagyom a szekrénykét és kész. Visszakérem az előleget és nem is láttuk egymást. Aztán rájöttem, hogy azzal csesznék ki velük a legkevésbé. Fogják, kirakják a diszkont áruházukba és lehet még drágábban is adják el, mint ahogy én venném meg, ráadásul magunknak szerzek még pár fölösleges utat, mire máshonnan beszerzem. Úgyhogy kialkudtam egy nevetséges 10%-os kedvezményt az üzletvezetőtől, (nagyon nem a pénz volt a lényeg, hanem hogy azt érezzem valamivel legalább kompenzálva vagyok) és ki akartuk fizetni a bútort. Persze a hab a tortán, hogy a kártyaleolvasójuk nem működik, készpénz meg nem volt annyi nálunk. Hát itt már hangosan röhögtem. Szóval el is mentünk a legközelebbi automatához, pénz le, Retzbe vissza, szekrény kifizet és ismét egy roppant kellemes élménnyel gazdagodtunk a honi szolgáltatásokat illetően.
Ja, csak annyi abból amit a lány elmondott, hogy a központ kötelezte őket, hogy 3 hétre vegyék fel a megrendeléseket, amikor tudva tudták, hogy legjobb esetben is 6 hétig tart, mire azt teljesíteni tudják. Na a sok panasz hatására módosították 4 hétre a vállalást, persze a tényleges teljesítés határideje ettől még nem lett annyi. Szóval tök tudatosan baccák át az ott vásárlókat. Nekünk persze mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, mert nem egy teljes konyhabútorról volt szó és nem kellett a felfordulást kerülgetni 5 hónapig egy hiányzó teljes konyhabútor hiánya miatt, viszont így is roppant bosszantó volt.
Tanulság? Minimum annyi, hogy a Retzből soha többet semmit, de még az ismerőseimet is lebeszélem róla.

Na puszmák mindenkinek!

Apró kis lebacás

Mert úgy éreztem némileg nekem is szólt Manó blogjában az erre vonatkozó rész. Annyiszor van egyébként, hogy elkezdem a blogot, aztán pár sor írása után abbahagyom, hogy ehh, úgysem érdekel senkit. Ezért nincs mostanában macskakaparás sűrűn.
Pedig van egy téma, amiről szívesen írnék és többször is akartam már, csak valahogy elvetem mindig, mert meggyőzöm magam arról, hogy felesleges, nincs értelme, miért tenném, ha a másikat sem érdekli stb...
De most megteszem, mert addig úgysem hagy nyugodni a dolog.
A történet kezdődött ott, hogy találkozott egy csipet-csapat egy fórumon. A társaság nagyon kemény magja állt az alábbi emberekből:
Manó, Gyöngyi, Tuzsi, Andika, Arius, Zozó, Csabi és én. Ezen kívül a csapatnak voltak hasonlóan fontos és kedvelt tagjai, akik a földrajzi távolság miatt ugyan kevesebbet voltak velünk, de attól még a mai napig nagy szeretettel gondolok rájuk.
Ők név szerint Dari, Dariné (Andi), Vacy, Vacyné (ez tök ciki, de nem jut eszembe a keresztneve a párjának) Zed, Luca, James, Jamesné (Bea)
Remélem nem hagytam ki senkit sem.
Szóval összeismerkedtünk és kerestük egymás társaságát. Nem kicsit, inkább nagyon. Esténként összegyűltünk a cseten és ömlött mindenkiből a hülyeség. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek meg azok a cset beszélgetések, mert szerintem még ma is folyna a könnyünk a nevetéstől. Dari volt a főhüle (a szó legjobb értelmében) már ha csak megszólalt az ember fetrengett a nevetéstől. Arius a szarkazmusával és a rá jellemző bunkózásával a csetre feltévedt nagyon hülyékkel... szintén felejthetetlen volt. Ahogy a Darival vívott szópárbajuk is. Aztán ott volt Vacy, az ő hihetetlen higgadtságával és nem mellesleg nagyon összebarátkoztak Darival. Tuzsi az örök méltatlankodó és a kici japán túriszta :-D Nem is jelenik meg másképp az emlékeimben, mint hogy folyton fényképez :-) Aztán James, akit hihetetlen módon kedveltem (és kedvelek a mai napig is, bár annyira eltűnt, hogy rossz nézni) Nem mellesleg, amíg élek hálás leszek neki, Ő tudja miért :-), de szerintem a többiek is. Aztán Zozo. Megfogadtam, hogy olyan őszinte leszek ebben a blogban, mint soha, tehát nem kendőzök semmit. Szóval Zozó. Imádtam. Nagyon jó barátom volt egy időben. Aztán elkezdődtek neki a problémái. Az itt felsoroltak úgyis tudják milyen jellegű. Nyugodtan a szívemre tehetem a kezem és kijelenthetem, hogy próbáltam segíteni neki. Viszont van egy hibám, nem tudom elviselni az ilyen jellegű problémákkal küzdőket. Egyszerűen zsigerből utálom. Ettől függetlenül bármikor nagyon szívesen taliztam és dumáltam vele. Az utóbbi időben már nem, de elötte hívogatott többször, hogy menjünk le a kocsmába ahol dolgozik, amit párszor meg is tettünk, de megmondom őszintén meló után semmi kedvem se volt már, hétvégén meg ezer más dolog volt. Viszont többször mondtam Zozónak, hogy itthon vagyunk gyere fel Te :-) Na, azóta nem keresett :-P
Na és akkor ott vannak még Zedék. Hát őket is csak imádni lehet. Szlovákiában élnek és két nagyon tiszta szívű emberről van szó. És imádtuk ahogy beszélnek, azzal a gyönyörű ízességgel.
És a végére hagytam Manóékat. Ők még szerencsére megmaradtak nekünk, akiknek élvezhetjük a barátságát (és ha ritkábban is mint szeretném, a társaságát)
Róluk is csak felsőfokban tudok beszélni. Manó az egyik legjobb ember akit ismerek. Ő az, aki soha senkinek rosszat nem tenne vagy mondana, még akkor sem, ha megérdemelné. Télleg csak szeretni lehet. Gyöngyöm meg a vidámság maga. Még akkor is, ha sok a gond.
És hát persze ott van Csabi, az Életem, akiről nem fogok jelzőket írni, csak azt, hogy imádom :-)
Szóval ez VOLT a mi kis csipet-csapatunk.
Biztos nem csak én éreztem így, de ez a társaság nagyon ott volt. Én imádtam minden együtt töltött időt. Aztán szétesett...
El nem tudom képzelni hol ment szét. Kicsit mérges is vagyok érte, mert ilyet nem talál az ember minden bokorba szerintem.
Emlékeztek a győri bulira? Azt hiszem leírhatatlan. Vagy a mikulás partikra? Emlékezzetek rá és nézzen mindenki magába és válaszolja meg őszintén, hogy nem hiányzik neki? Tudom mindenkinek sok a gondja, kevés a pénz és még ezer dolog, de pont azért kellene a jó dolgokat megőrizni.
Akiket felsoroltam, hogy a távolság sajnos oka lehetett annak, hogy kevesebbet találkozzunk, őket persze megértem tényleg, de egy évben egyszer talán az is összejöhetne vagy össze jöhetett volna.
Két ember van, aki nagy szívfájdalom nekem. És egyszerűen nem is értem.
Vagyis három, mert az egyik egy pár.
Ők Arius és Tuzsiék. Ariusnak elég elviselhetetlen természete van, de ettől függetlenűl kedveltük. Sőt szerettük. Mint mondtam tök őszinte leszek, mert már rontani úgysem fog semmin. Annak ellenére szerettük, hogy egy zsugori, akaratos, önfejű ember. De még egyszer mondom én szerettem. Aztán egyszer csak gondolt egyet és csinált egy fórumot ahova meghívásos alapon lehet bekerülni. Én még örültem is neki, mert hátha megint összejön a régi csapat. Felmentem a csetre, gratuláltam neki és sok sikert kívántam az oldalhoz. Ja és megtetszett a cset program, amit használt. Csabi megnézte melyik az és mivel ez egy mindenki által használható ingyenes progi volt letöltötte és felrakta a hawaii-ra. Na a sokk akkor ért, amikor ez miatt ki lettem tiltva én is és Csabi is Arius fórumáról. Annyira mérges lettem, hogy el nem lehet mondani. Persze elküldtem a fenébe ariust és megszakítottam vele minden kapcsolatot. De azóta is bánt a dolog. Az bánt, hogy akit a barátomnak hittem, hogy lehet ilyen? Nem megloptam vagy ilyesmi. Sőt, ha az én oldalamon talált volna valamit ami neki tetszik azt még akkor is odaadtam volna, ha én fejlesztettem volna ki. Ez a barátság nem? Rá kellett döbbennem, hogy akkor ez csak egyoldalú barátság volt a részemről valószínüleg. Nem és nem értem, hogy valaki hogy engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen hülyeséggel elmarja maga körül azokat akik a barátjuknak tekintik. Vagy olyan jó egyedül lenni? Nem hiszem.
Ettől függetlenül hajlandó lennék még ma is fátylat borítani a dologra és folytatni mindent ott ahol abba maradt akkor, ha megkapnám ariustól azt, hogy bocsi, hülye voltam és fontos a barátságod.
Aztán Tuzsiék. Na, ők lettek volna az utolsók akikről pár éve felmerült volna bennem, hogy elmaradnak mellőlünk. Velük volt a legnaprakészebb és a legbarátibb a viszonyunk. Annyira kedveltük őket, hogy az hihetetlen. És többes számban beszélek. Mert szerintem Andikának lehet az volt a baja, hogy ha telefonáltam, akkor Tuzsit hívtam és vele beszéltem. De ez azért lett így, mert még a kezdeti időkből Tuzsi száma volt meg és ez valahogy belém rögzült. Nem azért, mert Andikát kevésbé tartottam vagy tartottuk volna a csipet-csapathoz tartozónak. Tuzsiék emlékeztek az ophu-s talira? Vagy Andika emlékszel amikor vissza kellett menni a lakásba valamiért és Te hátulról megtréfáltad Tuzsit? :-D
Ennek a barátságnak a meglazulását Csödére teszem. Kibéreltünk egy nagy házat és lementünk egy hétre páran a társaságból. Manóék, Tuzsiék, Zedék, Arius és mi.
Hoznotok kellett Ádikát is, aminek persze egy pihenésre és bulizásra vágyó társaság nyilván nem örült 100%-ig, de megbírkóztunk a helyzettel. Nyilván biztos voltak olyan helyzetek, amit nem reagáltunk le jól, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a gyerekes párnak is nagyobb toleranciával kell lennie a többiekre. Én úgy gondolom, hogy itt rágtatok be valamin és ez görgött tovább. Többször rákérdeztem ez után is, hogy van e valami baj? Mert éreztem, hogy nem olyan már a dolog, mint rég. Mindig az volt a válasz, hogy neeem semmi sincs, minden oké. De ugye tudjuk mindannyian, hogy nem. Miért nem lehet megbeszélni? Én mondtam azt is, hgoy ha megbántottalak valamivel benneteket, akkor elnézést kérek. Tudom én sem vagyok tökéletes. Meggondolatlan és hirtelen haragú tudok lenni és sokszor elöbb jár a szám, mint átgondolnám, hogy mit akarok mondani. De itt is csak azt tudom mondani, hogy én szeretlek mindkettőtöket (és Ádikát is) és bánt ez a helyzet, még akkor is, ha rajtatok azt látom, hogy titeket nem zavar. Aztán egyre ritkultak a talik és a beszélgetések is. Többször voltatok úgy fent pesten, hogy még csak azt se mondtátok, hogy itt vagyunk, gyertek fussunk össze egy kávéra. Ilyen annak elötte elképzelhetetlen lett volna. Aztán csináltam egy próbát. Kinézetem egy versenyt dunaújvárosban, amire sejtettem, hogy Te is jönni fogsz Tuzsi. Le is mentünk. Télen, hóesésben, nyári gumival (mert nem volt meg az a kva kerékőr, hogy le lehessen cserélni a kereket :-)) ) Az egész este egy nyüglődés volt, egyfolytában azt éreztük, hogy nem vagyunk annyira kívánatosak. A verseny végén pedig éjjel hazajöttünk. Még csak ajánlat sem volt, hogy hát basszus nem mentek sehová hóesésben éjjel, nyári gumival. Ilyen sem volt régen. És akkor még jött az utolsó eset, amit nem fogok itt részletezni, de roppant kellemetlen helyzetbe hoztál.
Én viszont ezek ellenére is leírom, hogy hiányoztok. Az a régi barátság hiányzik, ami nem tudom hova lett. Nekünk is vannak hibáink, de nektek is, de ezekkel együtt szerettük egymást régen.
Félve a választól, de megkérdezem, Nektek nem hiányzik?
Ezt a bejegyzést nem fogom visszaolvasni, mert félek, hogy kitörölném, mert hidjétek el nem egyszerű ilyen dolgokról írni. Úgy érzed megalázkodsz a régi barátaid elött azzal, hogy beismered, igen, nekem hiányoztok. Mindenki. Én is voltam az életben hülye és csináltam hülyeséget, amire ráment egy barátság. Azóta is bánom, de azt már nem lehet helyrehozni. De bízok benne, hogy a csipet-csapatot igen. Csak nézzen mindenki magába és vallja meg hasonló őszinteséggel, hogy Ő mit rontott el, vagy mire nem kellett volna úgy reagálnia, vagy csak azt, hogy basszus, nekem is hiányoznak a többiek. Ilyen társaságot, mint amilyen ez volt nem minden nap hord össze a szél és ennek életünk végéig el kellett volna kísérni minket, nem pedig így feloldódnia. Szóval, ha úgy érzitek, hogy megérintett benneteket ez a bejegyzés, akkor gondolkodjatok el rajta, hogy kivel kapcsolatban maradt bennetek tüske, beszéljétek meg, ha szükséges kérjünk bocsánatot és folytassuk ott, amikor még jó volt. Ez az utolsó próbálkozásom ennek a dolognak a helyrehozására, ha nem talál fogadó felekre, akkor tudomásul veszem, hogy csak én látom így a dolgokat és megköszönöm azt a jópár szép emléket, amit az a pár év adott, míg együtt volt a társaság.

Puszmák mindenkinek!

Gondolkodós

Mindenek előtt le a kalappal Luigi előtt, hogy megszerezte az ország 3. WSOP karkötőjét. Mindezek mellett a Chocolate Poker is igen tehetséges pro játékosokkal büszkélkedhet :-)) Kis ország, kis terem, sok karkötős és a miénk :-)

Szóval, most jön a gondolkodósabb része. Az egész kezdődött ott, hogy Bigluiék itthagyták az országot és remélhetőleg egy szép életet találnak Angliában, DE!
Luinak szerintem esze ágában sem lett volna külföldre távozni, ha meg tudnak élni 2 fizetésből. Na, ez nem megy. Pedig nincs luxus az ember életében, él egy panel lukban és uram bocsá van egy alsó, vagy alsó-közép kategóriás autója.
Na, itt jön az én aggodalmam is. 2 fizetésből esélytelenek lennénk megélni, ezért van több munkahely, de ezekből némely ugye bizonytalan. Bár a kormányváltás óta Csabi közalkalmazotti munkája sem áll túl stabil lábakon, mert akármikor lehet bármi.
Szóval ugye bátorkodtunk 30-as éveink elején belevágni egy lakás vásárlásába. Roppant nagy felelőtlenséggel választottunk magunknak egy luxus lakást (LOL) kőbányán (igaz nem a panelrengeteg közepén), de mégiscsak egy 10. emeleti panellakás. Ahol talán vétkeztünk az az, hogy 3 főre egy 3 szobás lakást vettünk (mea culpa) Uram bocsá, még azt is megengedtük magunknak, hogy felújítsuk és berendezzük. Kifizettük a Hondát, szóval így egyben felvettünk minderre 15millát.
Végülis a naiv elgondolás az volt, hogy albérletre fizetünk 60 ezret, ennek meg a törlesztése 25 évre havi 90 ezer (VOLT!!!!) Erre a volt-ra még visszatérek.
Tényleg nagy felelőtlenség úgy gondolni, hogy hát keresünk ketten, 30 ezer forinttal ugyan többet fizetünk havonta, de hogy a közhelyes kifejezéssel éljek, a sajátunkat fizetjük. Valahogy nem perspektíva az, hogy albérletet fizessen az ember. És majd a nyugdíjból hogy fogjuk? Ha egyáltalán lesz nyugdíj. Szerintem nem.
Szóval a törlesztő részlet. 90 ezerrel indultunk, majd a válság hatására lett 120 ezer az persze stagnált is, mert bár a válság már állítólag elmúlott, meg a bankok is rekord bevételt könyvelhettek el 2009-ben mégsem csökkent vissza. Jó, ez van, rohadjanak meg a bankok!
Aztán jött az új kormányunk, aki majd megoldja a devizahiteles lakástulajdonosok problémáját. Hát megoldotta. Ha valamelyikünk elveszti a munkáját se perc alatt fogunk az utcára kerülni, ugyanis a kormányra kerülésük első hónapjában (hála az okos és megfontolt nyilatkozataiknak, a hírnevüknek) olyan mélységbe zuhant a forint, hogy a törlesztőrészletünk több mint 150 ezer!!!! forint lett. És nem látom esélyét, hogy a helyzet javulni fog. El vagyok keseredve. Több mint 30 évesen, úgy hogy gyerek korom óta dolgozom, a páromnak jó szakmája van, diplomával, nincs egy nyugodt hónapom. Minden hónapban az jár a fejembe, hogy vajon a jövő hónap is rendbe lesz? Tudom, kicsit vicces ez a bejegyzés az után, hogy az előző postom arról szól, hogy megyünk Egyiptomba nyaralni, de az a pénz nagyrészt a pókerből jött. Tudom, tegyük félre szűkösebb időkre. Nem teszem. Ha jönnek a szűkösebb idők az a pénz mivel segít ki? Nem sokkal. Ráadásul a rohadt életbe fiatalok vagyunk és szeretnénk élni is kicsit. Csabi 33 éves és még sose volt nyaralni, csak max. ilyen hosszú hétvégére. Soha nem fürdött még tengerbe. Én se voltam még soha külföldön nyaralni. Ez a szar. Magyarázkodnom kell még magam elött is, hogy miért fizettünk ki ennyi pénzt a nyaralásra. Tegnap mikor befizettük többször is megkérdeztem Csabitól, hogy biztos? Tényleg kifizessük? Röhej!!!
Csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha ne adj Isten a jövő évben üt be a balszerencse? Még külföldre se mehetünk ki, mert a Törpének az utolsó éve a suliban, nem fogom megbolygatni... Szóval esküszöm nem tudom. Kva szar ez a bizonytalanság. Tudom, vannak sokkal rosszabb helyzetben lévők is, mert sokan már most sem tudják miből fizetik a számláikat. Annyira szeretnék úgy élni, ahogy ez rengeteg embernek kijár normális országokban, hogy dolgozol és élsz! Nem pedig dolgozol, nyomorogsz, idegbajt kapsz stb... Ez miért nem adatik meg ebben a kva országban?? Persze, erre is van válasz. Nekem is van rá, de az hosszadalmas és a kifejtésétől sem fog változni semmi. Marad sajnos ez a hónapról hónapra történő aggódás.
Sikerült elég jól elrontani a saját kedvemet is, remélem azért a Tiéteket nem.

Vidámabb téma:
Mindentől függetlenül nagyon várom a nyaralást már. Olyan valószínütlen, hogy nem is tudom elképzelni a pillanatot, amikor megérkezünk. Tegnap még kiválasztottunk 3 fakultatív programot, úgyhogy most arra megy a pénzkeresés pókeren :-) Van benne egy ilyen tevegelős, kvadozós túra, aztán van benne egy Kairó+nílus és egy mini tengeralattjáróval merülés. Ez a fix. amire befizetünk majd, aztán meglátjuk mennyi jön össze zsugán. Ha sok, akkor még van 2 program ami érdekelne minket.

Na egyelőre ennyi.

Puszmák mindenkinek