Képek

A ház ahol lakunk:

A kert:

Az utca:

A patak a kert végében:

Csabi és a kerti munka: :-D

A két nagyon dagadt mops, Izi és Malvine:

Zsanett:

Petra:

És a nagy kedvencünk Lena:

Imádni való a kiscsaj. Itt épp a gépemen játszik valamit. Annyira okos csajszi, hogy ilyet még nem is láttam. Bármit csinálsz, figyel és se perc alatt megtanulja. Hihetetlen és gyönyörű. Asszem el fogom lopni :-) Na, puszmák :-)

A porsche-k és a rágcsák földjén

Na belekezdek, mert nem tudom mikor lesz megint időm rá. Hogy meddig jutok az majd elválik, mert fél óra múlva skype beszélgetés lesz az otthoniakkal. Szóval egy hete szombaton nekiindultunk. Már a kezdésnél kiütközött a macsek faktor, mert a táskámat benne az összes irattal, pénzzel, bankkártyával otthon hagytuk. Na nem volt vészes, mert már a következő saroknál észrevettük, de mire visszamentünk addigra Csabi anyukája és a gyermekem leizzadtak, mert persze észrevették. Próbáltak hívni minket, de a telók is abban a tasiban voltak. Az utunk nagyon jó volt, mert tökéletes idő volt. Sütött a napcsi ezerrel szóval panaszra nem volt okunk. Ausztriában már majdnem a Német határnál megállított minket a rendőr persze. Vagyis nem megállított, hanem megyünk a pályán, előttünk egy fekete BMW megy. Egyszer csak a hátsó ablakában ilyen fényreklámon kiírja, hogy Politzei meg, hogy kövessük. Még jó, hogy Csabi vezetett, mert nekem ugyan diszkózhatott volna a hátsó ablakból én ugyan észre nem vettem :-D Na mindegy, követtük. Leterelt minket a pályáról, papírok nézegetése, laptopon megnézte nem vagyunk-e körözve. Meglepetésre nem voltunk :-) Aztán csomagtartó :-DD Na, itt már felhúzta a szemhéját, mert a kocsi ugye agyig megpakolva. Mondtuk neki, hogy nyugi van, hosszú szabadságra megyünk és amúgy se a Ti országotokba, úgyhogy lazíthatsz :-) Na, nem talált semmit amibe beleköthetett volna, így elengedett minket. A Müncheni elkerülőn ugyan szívtunk egyet, mert vagy egy órán keresztül csak 10-el bírtunk menni, hogy miért volt a torlódás az nem derült ki, mert egy idő után egyszer csak elindultunk és már normálisan lehetett menni. Szóval megérkeztünk estére Aystettenbe, ahol Csabi gyerekkori barátai laknak (Dani ő német, de beszél magyarul, Erika a felesége, ő magyar, de már beszél németül :-D), és akiknek a gyerekének ő a keresztapukája. Mivel már késő volt így nem kezdtünk el átcuccolni a végleges helyünkre, így az éjszakát náluk töltöttük. Nem mellékesen így reggel még a forma 1-et is meg tudtuk nézni. Ja, igen! Otthon szidtam a kereskedelmi tévéket mint a bokrot a sok reklám miatt, hát soha többet nem teszem. Ezek itt bolondok. Otthon a forma 1-et kétszer szakítják meg reklámmal, azt is úgy, hogy mellette megy a futam. Na itt kajakra 15 percenként reklám van és úgy, hogy még a versenyt se látod közben. Grrrrrrrrrrrr. Sok mínusz pont! :-) Na, olyan ebéd körül átjöttünk Neusaess-be, ami Aystettentől 3 kilométer, Augsburgtól pedig kb. 5 kilométer. Itt lakik Petra Dani anyukája, aki egy bűbájos nőci. Imádom, de majd később kifejtem. Aztán itt lakik Zsanett Petra lánya, értelemszerűen Dani tesója, az ő férje Peti és a gyerekek Leia, Vincent és Lena. Egy böszme nagy 3 szintes házban vagyunk, ahol az első szinten Zsanették laknak, a második szinten Petra, és mi meg a földszinten. Csináltak nekünk egy szobát, de persze mindent használhatunk. Szóval Petra olyan nőci, hogy nem lehet nem szeretni. Bizton állíthatom, hogy első látásra szeretjük egymást nagyon. Csabit ugye már régóta ismeri és szereti. Zsanettot és a férjét Petit is ismeri Csabi régről, őket is nagyon kedvelem. Jönnek velünk mindenhova, intéznek mindent, segítenek mindenben, szóval egy szavunk nem lehet. Teljesen úgy viselkednek velünk, mint egy kedves családtaggal. Petra már mondta, hogy ő azt szeretné a legjobban, hogy maradjunk itt, de sajna nem lehet, mert kicsi lenne ez itt nekünk, meg Balunak is kéne egy külön szoba, de megígértem neki, hogy itt keresünk a környéken valamit, hogy sűrűn lássuk egymást. A három gyerkőc meg imádni való. Leia a legnagyobb, ő 12 éves, Vincent 5, Lena meg 3-4 éves. Mindegyikük beszél, magyarul, ha muszáj, de ők 99%-ban németül nyomják. És olyan kibacott aranyosak, hogy még. Nem vagyok egy nagy gyerekimádó, de amióta velük vagyunk azóta akarok megint gyereket :-D Szóval a legviccesebb, amikor tőlük tanulunk. Csabit Vincent úgy megszivatta, hogy becartok :-D Írt valamit Csabi és Vincent közbe büfögött és mondja, hogy Ich habe geröbst (böfögtem) Csabi persze leírja. Csabi olvassa vissza Petrának, hogy jókat írt-e, és persze felolvassa a Ich habe geröbstöt is. Na a kis mocsok Vincent persze alig várta és majd megfulladt a nevetéstől :-D Szóval kis mocskok, de imádjuk őket. Szóval vasárnap bepakoltunk meg ilyenek. Hétfőtől ügyintézés. Első körben be kellett jelentkeznünk a lakcímre, így kapjuk meg az adószámot is. Aztán bankszámla nyitás, TB intézés, meg még tudja a tököm mi. Remélhetőleg a héten minden szám, kártya stb... megérkezik, mert a munkába álláshoz kell. Pénteken megyünk az Amazonba direktionstagra, ahol részt veszünk mindenféle munkavédelmi oktatáson, megkapjuk a szekrényeket, ruhát meg még az Isten tudja mit. Akkor írjuk alá a szerződést is. Ez ugye két teljes állás, ami 1500 brutto fejenként, ebből 1200 jön kézbe mindkettőnknek. Persze szerzünk még mellé ilyen 400-as állásokat is, amik ilyen kis részmunkaidős állások és max. 400 eurot lehet vele keresni egy hónapban. De teljesen jók. Általában 4 órásak ezek. Szóval valszeg bele fogunk pistulni a melóba, de muszáj lesz. Jajj, annyi minden van még, de most be kell fejeznem. Jaa, és miért a cím? Basszus a földön annyi porsche nincs mint itt, az tuti, az összes vén fasznak az van. Szerintem ezt használják viagra helyett. A rágcsák meg ugye hát elcsábítják az embert. Már jó lesz, ha megyünk melózni és égnek a kalóriák, mert húúú ezt is kostóljuk meg, meg jajj ilyet is vegyünk, mert otthon ezt sem ettük még és így tovább. Szóval átmentünk Gombóc Artúrba :-DD Na, ígérem, hogy ahogy lesz időm folytatom a beszámolót, mert az ahogy átestünk a 2 és fél órás állásinterjún, na az sem volt semmi :-D Puszmák!

Visszaszámlálás

Hát itt tartunk. Október első hétvégéje a becélzott indulási időpont, de lehet, hogy addigra nem intéződik el minden itthoni dolog, így akkor ez tolódhat, bár nem szeretném. Kicsit már kezdek a kétségbeesés fázisába jutni, mert Balut nem jó itthon hagyni, még ha csak 1 vagy 2 hónapról is van szó. Nem tudom miért van ez most így, pedig nem szokott ezzel problémám lenni, tök jól elvan nélkülünk is. Szóval emiatt egy kicsit mostanában feszültebb vagyok, de majd legyőzöm :-)

A nyár: Igazából nem történt semmi érdekes sem, mert nem nagyon voltunk sehol. Keret sem volt rá, meg ááá inkább csak keret nem volt rá. Még a 4 napos hosszú hétvégénket is lemondtuk, bár azt már nem tudom miért :-D A wsop közvetítés kva kemény volt arra emlékszem. 10 napon keresztül a dög melegbe éjszakánként 12-13 óra meló, nappal aludni nem lehet, meg ugye főzni is kell stb... szóval ott kicsit kikészültünk :-) A nyárról nagyjából ennyit is. Volt már ennél izgalmasabb is, de még lesz is ;-)

Hétvégén lent voltunk Győrbe és esküszöm feltöltődtem! Annyira imádom azt a várost, Keresztapámékat még jobban, szóval nagyon kellett már. Igazán jól éreztük magunkat, természetesen pupra lettünk etetve sok-sok finomsággal. Ja, igen szóval Győr. Csak azért hogy Tvrtko módra tök idegesítő legyek a városimádatommal (mert az amit Pécs kapcsán a médiában véghezvisz, az már szerintem túl van a kiakasztó fogalmán, és számomra inkább unszimpatikussá teszi Pécset. Ja és ezt egy pécsi kollégám is osztja) Szóval Győr. Mindig megdöbbenek, hogy mennyire tiszta, rendezett, hogy milyen ütemben fejlődik, szóval egyben van az egész. De most megint megdöbbentem :-) Vagyis nem csak én, mert Csabi sokkot kapott :-DD Új buszmegállóink vannak, mégpedig intelligensek. Na, nem úgy, mint a mosópor, hanem igaziból. Ledes kijelzője van, és beszél. Elmondja, hogy ez és ez a busz, most hagyta el x állomást és a várható érkezési ideje pl. 5 perc. Kva jó :-D Ja és ez még nem semmi, a megállókban (nem mindegyikben, de a forgalmasabbakban) bankkártyás fizetési lehetőséggel ellátott jegykiadó autómata! Na banyek, mit szóltok? :-D Sztem tök kircsi :-)
A sörfesztivál: Nos, az viszont nem volt sztem nagy durranás, bár lehet, hogy egy sörfesztiválnak ilyennek kell lennie. Igazából volt sokféle különleges sörital (ebből a kedvenc az a Delírium nevezetű meggyes búzasör volt, ami 8,6%-os erősséggel itatta magát. Aztán a zenekar rákezdett egy sramli zene maratonba és nekünk itt lett végünk, merthogy aztat mi nem bírjuk. Szóval beszélgetni nem lehetett, mert ahhoz hangos volt a zene, azt viszont élvezni nem lehetett, így a 22-es csapdája állt fent.

Szóval vissza a kimenetelre. Kint már várnak minket és ez jó érzés :-) Tök fasza helyen fogunk lakni, mégpedig itt a kék nyilacska alatt: Német macsek lak
Tartalékot azért viszünk ki jócskán, mert bár van helyünk dolgozóba azért mégiscsak. A kocsin jó pár dolgot meg kell csináltatni mielőtt kimegyünk, szóval az sem lesz két fillér, de legalább rendben lesz. A lakást szeptember 1-től kiadtuk, azóta Csabi anyujánál lakunk, aki tündéri csak ne akarna állandóan etetni :-D Mondjuk tökre élvezem, hogy hazamegyünk melóból és nem azzal kell kezdenem, hogy főzök, hanem leülök az asztalhoz és eszek :-)
Balu is tömve van, bár neki a fejlődő szervezetének nehéz annyi mennyiségű kaját kipakolni, amit ne bírna kettő másodperc alatt eltüntetni. Szokták mondani, hogy inkább ruháznám, mint etetném. Na nálunk egyik se igaz :-D Mert mindegyik kva sokba kerül, bár igazán szerencsénk van, mert mindig megérti ha nincs. Nem kaja :-D hanem mondjuk épp valami extára való.

Szóval várakozással teli vagyunk és már nagyon izgulunk. Igaz, hogy mindenben lesz kint segítségünk, de akkor is. Az idegesség főleg annak szól, hogy most nincs "B" terv. Nincs olyan, hogy max. hazajövünk, ha nem sikerül. Mindent felégettünk, hogy ne is legyen még csak lehetőség sem. Szóval sikerülni kell neki, mert más esély nincsen. Azt a pillanatot várom már nagyon, amikor a barátaimnak azt tudom mondani, hogy hé srácok, nincs kedvetek eltölteni nálunk egy hetet? Na, akkor szerintem már egyenesben leszünk.

Hirtelen ennyi és persze puszmák mindenkinek! :-)

Na most mit csinálnátok?

Szóval azt tudjátok, hogy szeretnénk előbb-utóbb valahol külföldön élni. Nem csak a lóvé miatt, hanem sajnos az ország élhetetlensége miatt. Azt terveztük, hogy jövő nyáron megpróbáljuk Hollandiát, mert az szimpi volt. Addig még lett volna időnk sok mindenre. Nos, ma hívta Csabit egy gyerekkori barátja, akik már ezer éve kint élnek Németországban (Csabi a gyerekük keresztapukája) és szólt, hogy lenne munka mindkettőnknek. Biztos meló. Viszont azért záros határidőn belül ki kéne menni. A német nekem már nem nagyon megy, mert ezer+1 éve nem használom, de nem gond, mert a leendő főnökünk beszél angolul és az elég. Szóval ez sem akadály. Augsburgba kéne menni. A problémám a következő. Szóval én a jelenlegi munkahelyemen elég jól keresek, ráadásul talán van kilátás ezzel kapcsolatosan egy szebb mellékjövedelemre is. De ugye ez olyan meló, mint a kutya vacsorája. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz jövő hónapban is :-) Viszont nem gondoltam volna, hogy magamtól felmondjak egy helyen, ahol ennyit keresek... :-) Csabi ugye szimplán nem keres jól, viszont valószínűleg jövő év januárjától megszűnik a munkahelye mert kiadják külső cégnek az üzemeltetést. Ami nem gáz, mert Csabit vinnék át, viszont akkor megkapná a végkielégítését, ami 13 év után ugye nem kevés. Ha felmond előtte, akkor azt ugye fújhatjuk. Aztán ott van Balu. Nyilván nem tudnánk kivinni magunkkal, mivel egy kukkot nem beszél németül, úgy meg nehéz lenne suliba járni. Szóval, ha mennénk, akkor vagy koleszt kéne keresni neki és hétvégén meg Csabi anyukájáéknál lenne, ahol tök jó helye lenne és szeretik is egymást szóval nem para, vagy nem is lenne kolesz, hanem átköltözne teljesen Csabi anyujáékhoz. Balunak mondtuk, hogy mi a pálya és ő azt mondta, hogy nem gáz, ha mennénk. Mivel ő (is) mindenképp el akar menni ebből az országból csak örülne neki, ha kiköltöznénk és a suli vége után jöhetne hozzánk. De basszus az még 4 év... Most addig csak skype-on meg iskolai szünetekben lássam? Szóval nehéz. Viszont, ha ezt visszamondom, akkor mikor lesz még egy ilyen, hogy gyertek, mert tuti meló van. Náluk is lakhatnánk a kezdő időben, segítenének mindenben.... Szóval most mi a tököt csináljunk? Tudom senki nem tudja megmondani, hogy mi mit tegyünk, de azt meg tudjátok talán, hogy mit tennétek a helyünkben és lehet az is segítene. Vagy mit tudom én :-) Na puszmák :-)

Na, ezt tuti nem gondoltátok volna!

Mármint azt, hogy macskakaparást olvashattok :-D Megjegyzem én se. Amúgy meg mi ez az új körmölős felület?? Majdnem visszafordultam mikor megláttam. De hogy miért írok? Nos, fogalmam sincs :-D Azt se tudom mi fog kikerekedni belőle, csak most valahogy elkapott a hév. Nem nyertem pókeren, úgyhogy ez sem az apropója. Nehéz is lenne, mert nem játszom :-) Nem voltunk fesztiválozni, úgyhogy ez sem az apropója, hiszen még az életbe eszembe nem jutott, hogy ilyen dzsemborira menjek, de Manó akkora élvezettel írt, és annyira beleéltem magam a történetbe, hogy igencsak ráizgultam a dologra és szerintem jövőre bizti kipróbáljuk mi is (vagyis inkább csak én, mert Csabi rendszeres Hegyaljázós volt régebben) Ja, és szalmaözvegyes-barátnőzős-bepálinkázós indíttatása sincs e bejegyzésnek, mert hogy ilyen se volt :-) Tetszik tudni:-) ennek egy oka van, hogy nem tettem szert igazán jó barátnőre itt Pesten. Igényem se volt rá, meg valahogy nehezen is barátkozom csajokkal. Viszont most valszeg ez a vonal is változni fog, ugyanis egy régi (Istenem, de nagyon régi) barátnőm újra felbukkant az életemben, akivel idestova 7 éve nem tartottuk a kapcsolatot. Tényleg hihetetlen jóba voltunk hosszú évekig csak aztán megszakadt. Viszont most úgy néz ki, hogy talán fel tudjuk venni ott a fonalat, ahol az elveszett. Úgyhogy ennek örülök :-) Amúgy tényleg nem történik semmi érdekes. Jó vagyunk, szeretjük egymást, a gyerek se bukott meg év végén :-DD Szóval happy van! Viszont amit nagyon várok már az az augusztus. Megint csinálunk egy ilyen Mátraházás, Egres, Egeres, Eger városás, hogy a pibe kell ezt írni?? Szóval megyünk megint Mátraházára és Egerbe. Mátraházára azért, hogy rápihenjünk az Egri napokra... Ha csak fele olyan jó lesz, mint tavaly, akkor már jó lesz, és ha csak fele annyit iszunk mint tavaly, már akkor is csacsi részegek leszünk... :-) De ez kell, egy évben egyszer. Még lehet, hogy megpróbálok még egy megállót belesuvasztani a túrába, de nem bizti, hogy fog menni, mert most van a WSOP és ilyenkor éjszaka van a közvetítés. Most lesz majd az 1 millás event ez 3 napos meg a ugye lesz a main event, ami 10 napos. Szóval Csabi szabit vesz ki arra ezekre a napokra úgy gondolta, mert az mégse buli, hogy én éjjel közvetítek, Ő alszik, nappal meg én alszom. Szóval talizni se nagyon taliznánk. Így meg itthon lesz, együtt leközvetítjük, reggel meg irány a 200 méterre lévő strand, befekszünk egy fa alá és alszunk :-) Ha felkelünk úszunk egyet, kajcsizunk, és durmolunk tovább, aztán éjszaka meló megint. Szóval ha már így alakult, akkor próbáljuk a legjobban megoldani. Majdnem olyan lesz, mint egy nyaralás, csak itthon leszünk és éjjel dolgozunk :-D Szóval tényleg csak majdnem :-) Ja, egyébként szigetelik be kívülről a házat, és már agyérgörcsöm van tőlük. Ma is már 3/4 7-től ütötték kalapáccsal a ház oldalát (ne kérdezzétek meg, hogy miért, azt se tudom tegnap miért fúrtak egész nap) és bár igaz, hogy 6:50-kor amúgy is kelnék, de nyilván nem arra, hogy ezek kalapálják a házat... Szóval remélem hamar végeznek, mert rájuk uszítom most már a Sütit! :-D Na, ennyit hirtelen és puszmák mindenkinek!

Jajj!!

Hát basszus a tegnapi nap aztán nem lett semmi... Olyan 11 órától este lefekvésig konkrétan azt hittem megbolondulok... Én még ilyet a büdös életben nem éreztem. Egyszerűen pattanásig volt feszülve az összes idegszálam, kiborultam mindenen, olyan gondolataim voltak, hogy inkább elmegyek világgá, ne lássa senki, hogy milyen elmeroggyant vagyok...
Mondjuk annyiból szerencsém volt, hogy volt két ember is akivel legálisan összeveszhettem és kiadhattam rajtuk a dühöm :-)
Az egyik a boltos nő volt, akik itt a melóhelyemnél a CBA-ba basszák beárazni a cuccokat, majd amikor megkérdezem a pénztárost, hogy akkor ez mennyi, mond rá egy árat, majd beállok a másik kasszához kicsit később, ott meg persze 20 forinttal többet üt be a gyökér. Nyilván kiakadok, nyilván beolvasok nekik, és nyilván nekik az a legnagyobb problémájuk, hogy az egyik bizonygatja a másiknak,hogy de baszki nekem van igazam, mert mancika nekem már szólt, hogy változott az ára, neked meg még nem. Na itt aztán végképp elgurult a gyógyim és megmondtam nekik a magamét, hogy kvára nem az a lényeg, hogy mancika kivel osztotta meg a tutit, hanem az, hogy miért nincs kint a terméken az ár??? Vaze ezért titeket nem kicsit büntetnek meg!! Szerintetek felfogták? Vajmi kevés reményt fűzök hozzá...

A másik szitunak van előzménye is. Az iroda a II. kerületben van. Az ingatlan árak itt az egekben. (CSAK AZT NEM TUDOM MIRE FEL)?? Banyek itt nagyobb a bűnözés, mint a X. kerületben.
Az előzmény. Ülünk az irodában, kollégámnak a Bálintnak a bicaja az ablak elé támasztva a kerítésen belüli birtokon. Egyszer csak azt látom, hogy füsti fecske besasol, aztán már viszi is a bicajt. Úgy egy tized másodpercig lefagytak a fogaskerekek, annyira szürreális volt ezen a környéken ez az eset. Na, mikor magamhoz tértem, akkor mondom a Bálintnak, aki velem szemben ül, hogy baszki viszik a bicajod :-D Na, az utánuk futott, és mivel a csávó nem tudott felülni a bicajra, mert annyi előnye nem volt csak futott vele, így mikor látta, hogy Bálint utol fogja érni, elhajította a bicajt. Szóval vicc volt. Aztán egyik reggel egy öreglány kocsiját törték itt fel. Na és akkor a tegnapi eset.
Kevesen voltunk tegnap bent az irodában, konkrétan csak hárman. Én egyedül voltam az én helyemen, ketten a belső irodában. Én innen rálátok a kapura, és ez a szoba az első. Na hallom hogy nyitódik a kapu, és két ismeretlen lábat látok :-) Tök csönd van nálunk, (ja és az iroda ajtó nyitva, mert szeretjük a levegőt) látom, hogy ott áll a gyökér a bejárati ajtónál és sasol befelé, engem nem lát. Na mondom megkérdem hogy mit szeretnél polgártárs? Hát abban a pillanatban, ahogy meglát, már persze kopogni is tud. Persze roma csávó, olyan harmincas. Na bennem felmegy a pumpa, se köszönés se semmi, mondom neki el lehet húzni. Csávó meglepődik, nem ilyen fogadtatásra várt :-D Aztán még ő reklamál, hogy miért így közeledek feléje, amikor ő csak kérdezni akart valamit. (na persze) 1. megvan az okom rá, 2. mi a f...szt keres kerítésen belül, 3. essünk túl rajta és játszuk el a kit keres játékot :-) Hát ő valami kovács ügyvédet keres. Mondom aha, nyilván, de mivel itt nincs olyan el lehet tiplizni a p..ba. Na, hát csávó teljesen kivolt, gondolom nem egy idegbetegre számított :-D
Szóval ennyit a biztonságos és rohadt drága II. kerületről. Aztán este mikor meséltem a Csabinak a történetet, még Ő mondta, hogy azért óvatosan kell az ilyenekkel, mert akár erőszakos is lehetett volna a csávó. Hát akkor nagyon rosszul járt volna tuti, amilyen idegállapotban voltam :-DDD
Szóval tegnap ők voltak, akik áldozatául estek a fokozott elmeállapotomnak. Meg persze sajnos szegény Életkém is, meg a Balu is, de sajnos ez ezzel jár. Azért próbálom moderálni magam, de mentségemre szolgáljon, hogy ez a legnagyobb függőség és egy olyan embernek, aki alapból is temperamentumos, annak ez fokozottan nehéz.

Na puszmák mindenkinek!

2. nap

Az is eltelt tegnap. Érdekes egyébként. Van amikor annyira nem hiányzik a cigi, hogy ha lehetne se gyújtanék rá. Van amikor meg sírni tudnék annyira hiányzik...
A legnagyobb baj, hogy én szeretek dohányozni! És így elég nehéz elképzelni, hogy soha többet nem fogok. A legnagyobb poén az az, hogy nem tudom magam elképzelni nemdohányosként. Annyira sok év telt el dohányosként, hogy a cigizés meg én az egy dologgá vált. Hiába kutatom, nincs meg az agyamba az a kép, hogy én és no cigi, de hát honnan is lenne...
Szóval még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá a dologhoz. Mert ha azt mondom, hogy soha többet nem gyújtok rá, az annyira megijeszt, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Ha meg azt mondom, hogy nyugi, csak ennyit meg annyit kell kibírni, akkor meg nem szoktam le. Nem igaz?
Ja, egyébként bocsi, hogy nincs más témám, de ezt a blogot azért írom, mert úgy gondolom, hogy erőt ad. Plusz, ha valami csoda folytán végigcsinálom (jó volna letisztázni magamba, hogy mit jelent a végig), akkor biztos jó lesz majd visszaolvasni.
Mikor a legnehezebb?
Egyértelműen a számítógép előtt! És mivel a napom legnagyobb része itt telik el, így hát szívok rendesen.
Mikor a legkönnyebb?
Amikor olyan helyen vagyok, ahol előtte nem dohányoztam. Pl. tökre nem hiányzik a hálóban. Utazás közben, még akkor sem ha eszembe jut.
Ja, egyébként itt bent a melóhelyen is nagyon rossz, mert megszokássá vált, ugye hogy óránként feláll az ember, és kimegy dohányozni.
Szegény Életkémen is látom azért, hogy egyre nehezebben bírja. Mondjuk rajta azért nehezebben venni észre a nehéz pillanatokat mert Ő nem az a kiakadós, közveszélyes típus :-D.
Ja, tegnap kimentünk megsasolni ezt az A-380-as gépet. Hát mit ne mondjak... döbbenetesen nagy, és bár utálok repülni, azért egyszer szeretném kipróbálni, hogy ezen milyen.

Na megyek dolgozni, puszmák mindenkinek!