2009. június 26., péntek

Nincs cím

Azért baromi jó érzés lehet egy WSOP karkötőt nyerni. Főképp annak akinek ez az álma. Valószínüleg ahhoz lehet hasonlítani, mintha egy sportoló nyerne az olimpián. Érdekes mondjuk, nekem soha nem volt ilyen ambicióm a pókerrel kapcsolatosan, hogy húúú de jó lenne wsop-ra menni.
Szóval gratula Bélabának! Tegnap olvasgattam az egyik pokeres oldalt, ahol egy szurkolói topik lett létrehozva. Persze gratuláció volt benne többségben, viszont itt is kiütközik azért a magyarságunk. Itt is volt azért okostojás, aki megmondja a tutit, hogy ő hogy csinálta volna.
Most az tök mellékes, hogy igaza van, nincs igaza. A lényeg azon van, hogy nyert egy Magyar srác. Az is mindegy, hogy szeretjük/nem szeretjü, ismerjük/nem ismerjük. Miért kell másról szólnia egy ilyen fórumnak, mint arról, hogy gratula, szép volt stb...
Amitől még a falnak megyek az az, hogy az első nap már az volt a téma egy-két helyen, hogy majd hol és mennyit fog belőle adózni...
Ki a faxt érdekel? És miért téma ez? Szerintem ez megint nem tartozik másra, mint az érintettre. Hogy miért szeretünk mi magyarok ennyire más zsebében turkálni??? Valszeg azért, mert akinek sok van, azt utálhatjuk, akinek meg kevesebb mint nekünk (már, ha van ilyen:-D) afelett meg fölényeskedhetünk. Biztos vagyok benne, hogy egy normális országban ezek a dolgok másképp működnek.

Más: Bár az utóbbi jó pár évben egy cseppet sem volt szimpatikus amilyen híreket lehetett olvasni az emberről, de mégis furcsa azt olvasni, hallani, hogy meghalt fiatalkorunk egyik meghatározó zenésze. Lehetett szeretni, nem szeretni, de az tény, hogy ritkán látott tehetség volt. Én pl. nagyon szerettem a zenéit.

Michael Jackson

Puszmák mindenkinek!

1 megjegyzés:

biglui333 írta...

Sajnos igazad van Macs!
Sajnos mi magyarok, nem tudunk önzetlenül, önfeledten örülni.
Jackson.
Korszakalkotó figura volt, bár nem az én zenémet játszotta.
Elismertem a munkásságát.