146.

Külső ráhatásra elkezdtem játszani ezen a Caken. Eddig kb. annyira élvezetes, mint egy vakbélgyulladás. Mondjuk mit is vártam, amikor ariustól jött az ötlet, akitől a fórum teljes népessége legutóbb infulenzát kapott Szóval sejthettem, hogy élvezeti faktorban kb. ott fog tartani, mint az elöbb említett két nyavaja Nem szeretném taglalni az itteni játékot, de tényleg.... Maradjunk annyiban, hogy szerintem mire itt kiszedem a bónuszt mehetek parókát venni, mert szeritnem simán kitépem a hajam addíg. Azt hittem, hogy az én mergén edzett lelkemnek már semmi nem tud meglepetést okozni, de hát mindíg tanul az ember Ugyhogy asszem emelett kacagva fogom csinálni valamelyik merge terem reloadját. (Esküszöm vágyok vissza oda)
Tegnap tök jó volt Elmentünk kirándulni. Voltunk Miskolcon, Lilafüreden, Egerben meg még itt-ott. Tök szép helyeket láttam, bár annak idején osztálykirándulás gyanánt elvittek minket oda, de most minden újnak tünt. Csabi meg ott nőt fel, ugyhogy remek idegenvezetőm volt Nyáron szeretnék még visszamenni, mert volt egy csomó tök jó hely, amihez egyrészt hideg volt, másrészt meg nyáron sokkal szebb. Szóval tök jó volt az egész, míg el nem jött a kajaidő
Életkém kitalálta jó előre, hogy hova szeretne elvinni, mert az tök jó hely. Na, hát gyönyörű is volt, csak március 15-ig zárva. No mindegy, majd fent a hegyen kajolunk, ott is vannak tök jó helyek. Leltünk is egyet. A hely csodaszép. Erdő, a levegőt harapni lehet, hát akkor most már ne csak a levegőt harapdáljuk, hanem valami tartalmasabbat is, ugyhogy hajrá. Na, hát amikor bementünk azért a lelkesedés már alább hagyott, mert a hely biztos trendi lehetett valamikor, úgy az 1960-as években kb. Na de mindegy, valszeg azóta frissíthették az árukészletet, meg már kajásak is voltunk, ugyhogy maradunk. Na, az étlapon egy oldalon elfért a kajaválaszték, de azért a flanc megvolt ám itt is, mert azt az egy oldalt felturbózták egy kissebb regény terjedelmüvé, mert hogy kb. csak héberűl nem volt lefordítva az a pár kaja. De mi kitartóak voltunk nagyon. Azért sikerűlt olyat választani, ami a neve alapján nagy csalódást talán nem okozhat. Sertéspöri galuskával ubisalival részemről, brassói kápisalival Életkém részéről A kicsit idegbajos pincérgyerek közreműködésével a kaja meg is érkezett. Itt már azért kezdtem morci lenni, mert ennyit kb. kostolónak van pofám odaadni bárkinek, de aztán az első falat után rájöttem, hogy még ez is sok lesz Szóval a nokli közepe nyers volt, a husinak meg még a széle is Na, ekkor látom, hogy Csabi közelebbi ismeretségbe kezd a kápisalijával. Lenyeli, de az arcára kiütközik valami megmagyarázhatatlan kifejezés. Aszondja, Életem, megkostiznád a kápisalimat. Hát hogy a bánatba ne! Szeressük a kápisalit. Egy jó kupacot felszúrtam a villára, és hamm! Na itt lett végem! Azt hittem leég a fejem a helyéről. Úgy nagyjából a nyelvemet tőből amputálhatták volna, azt se éreztem volna. Szerintem a szakács amikor eltette a salit, azt sósavba rakta el, vagy legalábbis 80%-os ecetbe Csabi persze abban a percben amikor meglátta a fejemet már az asztal alatt volt a röhögéstől Hát eltartott egy ideig amire újra beszélni tudtam. Aszondja szegényem, hogy azért kostoltatta meg velem, mert a brassóija olyan sós volt, hogy már az felért a nyelvének egy lidokain injekcióval, és azt hitte, hogy csak ő érzi rossznak! Ezért inkább megmérgezett engem is Ja, és még avas is volt. Szerintem ezt kb. olyan 20 évvel ezelött amikor egy nagyobb, mondjuk 10 fős társaságot várhattak, kikészítette a szakács, aztán gondolom volt lemondás és pár sali kint maradhatott a tálalón. Gondolom idegzsába pincérgyerek leporolta, és szeretetből nekünk adta. Ja, hogy miért idegzsába? Elkezdte teríteni az egyik asztalt, és tányérból kevesebbet hozott. Na abban a pillanatban nagyon csúnyán össszeveszett saját magával. Hiába no, fő a fegyelem!
Ugyhogy a kápisaliból csináltunk tányérdíszt, hogy úgy látszon mintha fogyott volna belőle, mert hát ha megkérdi, hogy mi volt a baj a salival, akkor sorolhattuk volna ugye estig. És akkor jött a kérdés...: Ízlett az étel? Na eddíg bírtuk kb.
Utólag már bántuk, hogy nem csomagoltattuk el a maradékot. A kövi floppos talin tarthattunk volna kostolót belőle. Jobban ugyse romlott volna meg már addíg Viszont azok az arcok kárpótoltak volna minket

Na puszmák

---