Visszaszámlálás

Hát itt tartunk. Október első hétvégéje a becélzott indulási időpont, de lehet, hogy addigra nem intéződik el minden itthoni dolog, így akkor ez tolódhat, bár nem szeretném. Kicsit már kezdek a kétségbeesés fázisába jutni, mert Balut nem jó itthon hagyni, még ha csak 1 vagy 2 hónapról is van szó. Nem tudom miért van ez most így, pedig nem szokott ezzel problémám lenni, tök jól elvan nélkülünk is. Szóval emiatt egy kicsit mostanában feszültebb vagyok, de majd legyőzöm :-)

A nyár: Igazából nem történt semmi érdekes sem, mert nem nagyon voltunk sehol. Keret sem volt rá, meg ááá inkább csak keret nem volt rá. Még a 4 napos hosszú hétvégénket is lemondtuk, bár azt már nem tudom miért :-D A wsop közvetítés kva kemény volt arra emlékszem. 10 napon keresztül a dög melegbe éjszakánként 12-13 óra meló, nappal aludni nem lehet, meg ugye főzni is kell stb... szóval ott kicsit kikészültünk :-) A nyárról nagyjából ennyit is. Volt már ennél izgalmasabb is, de még lesz is ;-)

Hétvégén lent voltunk Győrbe és esküszöm feltöltődtem! Annyira imádom azt a várost, Keresztapámékat még jobban, szóval nagyon kellett már. Igazán jól éreztük magunkat, természetesen pupra lettünk etetve sok-sok finomsággal. Ja, igen szóval Győr. Csak azért hogy Tvrtko módra tök idegesítő legyek a városimádatommal (mert az amit Pécs kapcsán a médiában véghezvisz, az már szerintem túl van a kiakasztó fogalmán, és számomra inkább unszimpatikussá teszi Pécset. Ja és ezt egy pécsi kollégám is osztja) Szóval Győr. Mindig megdöbbenek, hogy mennyire tiszta, rendezett, hogy milyen ütemben fejlődik, szóval egyben van az egész. De most megint megdöbbentem :-) Vagyis nem csak én, mert Csabi sokkot kapott :-DD Új buszmegállóink vannak, mégpedig intelligensek. Na, nem úgy, mint a mosópor, hanem igaziból. Ledes kijelzője van, és beszél. Elmondja, hogy ez és ez a busz, most hagyta el x állomást és a várható érkezési ideje pl. 5 perc. Kva jó :-D Ja és ez még nem semmi, a megállókban (nem mindegyikben, de a forgalmasabbakban) bankkártyás fizetési lehetőséggel ellátott jegykiadó autómata! Na banyek, mit szóltok? :-D Sztem tök kircsi :-)
A sörfesztivál: Nos, az viszont nem volt sztem nagy durranás, bár lehet, hogy egy sörfesztiválnak ilyennek kell lennie. Igazából volt sokféle különleges sörital (ebből a kedvenc az a Delírium nevezetű meggyes búzasör volt, ami 8,6%-os erősséggel itatta magát. Aztán a zenekar rákezdett egy sramli zene maratonba és nekünk itt lett végünk, merthogy aztat mi nem bírjuk. Szóval beszélgetni nem lehetett, mert ahhoz hangos volt a zene, azt viszont élvezni nem lehetett, így a 22-es csapdája állt fent.

Szóval vissza a kimenetelre. Kint már várnak minket és ez jó érzés :-) Tök fasza helyen fogunk lakni, mégpedig itt a kék nyilacska alatt: Német macsek lak
Tartalékot azért viszünk ki jócskán, mert bár van helyünk dolgozóba azért mégiscsak. A kocsin jó pár dolgot meg kell csináltatni mielőtt kimegyünk, szóval az sem lesz két fillér, de legalább rendben lesz. A lakást szeptember 1-től kiadtuk, azóta Csabi anyujánál lakunk, aki tündéri csak ne akarna állandóan etetni :-D Mondjuk tökre élvezem, hogy hazamegyünk melóból és nem azzal kell kezdenem, hogy főzök, hanem leülök az asztalhoz és eszek :-)
Balu is tömve van, bár neki a fejlődő szervezetének nehéz annyi mennyiségű kaját kipakolni, amit ne bírna kettő másodperc alatt eltüntetni. Szokták mondani, hogy inkább ruháznám, mint etetném. Na nálunk egyik se igaz :-D Mert mindegyik kva sokba kerül, bár igazán szerencsénk van, mert mindig megérti ha nincs. Nem kaja :-D hanem mondjuk épp valami extára való.

Szóval várakozással teli vagyunk és már nagyon izgulunk. Igaz, hogy mindenben lesz kint segítségünk, de akkor is. Az idegesség főleg annak szól, hogy most nincs "B" terv. Nincs olyan, hogy max. hazajövünk, ha nem sikerül. Mindent felégettünk, hogy ne is legyen még csak lehetőség sem. Szóval sikerülni kell neki, mert más esély nincsen. Azt a pillanatot várom már nagyon, amikor a barátaimnak azt tudom mondani, hogy hé srácok, nincs kedvetek eltölteni nálunk egy hetet? Na, akkor szerintem már egyenesben leszünk.

Hirtelen ennyi és persze puszmák mindenkinek! :-)

Na most mit csinálnátok?

Szóval azt tudjátok, hogy szeretnénk előbb-utóbb valahol külföldön élni. Nem csak a lóvé miatt, hanem sajnos az ország élhetetlensége miatt. Azt terveztük, hogy jövő nyáron megpróbáljuk Hollandiát, mert az szimpi volt. Addig még lett volna időnk sok mindenre. Nos, ma hívta Csabit egy gyerekkori barátja, akik már ezer éve kint élnek Németországban (Csabi a gyerekük keresztapukája) és szólt, hogy lenne munka mindkettőnknek. Biztos meló. Viszont azért záros határidőn belül ki kéne menni. A német nekem már nem nagyon megy, mert ezer+1 éve nem használom, de nem gond, mert a leendő főnökünk beszél angolul és az elég. Szóval ez sem akadály. Augsburgba kéne menni. A problémám a következő. Szóval én a jelenlegi munkahelyemen elég jól keresek, ráadásul talán van kilátás ezzel kapcsolatosan egy szebb mellékjövedelemre is. De ugye ez olyan meló, mint a kutya vacsorája. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz jövő hónapban is :-) Viszont nem gondoltam volna, hogy magamtól felmondjak egy helyen, ahol ennyit keresek... :-) Csabi ugye szimplán nem keres jól, viszont valószínűleg jövő év januárjától megszűnik a munkahelye mert kiadják külső cégnek az üzemeltetést. Ami nem gáz, mert Csabit vinnék át, viszont akkor megkapná a végkielégítését, ami 13 év után ugye nem kevés. Ha felmond előtte, akkor azt ugye fújhatjuk. Aztán ott van Balu. Nyilván nem tudnánk kivinni magunkkal, mivel egy kukkot nem beszél németül, úgy meg nehéz lenne suliba járni. Szóval, ha mennénk, akkor vagy koleszt kéne keresni neki és hétvégén meg Csabi anyukájáéknál lenne, ahol tök jó helye lenne és szeretik is egymást szóval nem para, vagy nem is lenne kolesz, hanem átköltözne teljesen Csabi anyujáékhoz. Balunak mondtuk, hogy mi a pálya és ő azt mondta, hogy nem gáz, ha mennénk. Mivel ő (is) mindenképp el akar menni ebből az országból csak örülne neki, ha kiköltöznénk és a suli vége után jöhetne hozzánk. De basszus az még 4 év... Most addig csak skype-on meg iskolai szünetekben lássam? Szóval nehéz. Viszont, ha ezt visszamondom, akkor mikor lesz még egy ilyen, hogy gyertek, mert tuti meló van. Náluk is lakhatnánk a kezdő időben, segítenének mindenben.... Szóval most mi a tököt csináljunk? Tudom senki nem tudja megmondani, hogy mi mit tegyünk, de azt meg tudjátok talán, hogy mit tennétek a helyünkben és lehet az is segítene. Vagy mit tudom én :-) Na puszmák :-)

Na, ezt tuti nem gondoltátok volna!

Mármint azt, hogy macskakaparást olvashattok :-D Megjegyzem én se. Amúgy meg mi ez az új körmölős felület?? Majdnem visszafordultam mikor megláttam. De hogy miért írok? Nos, fogalmam sincs :-D Azt se tudom mi fog kikerekedni belőle, csak most valahogy elkapott a hév. Nem nyertem pókeren, úgyhogy ez sem az apropója. Nehéz is lenne, mert nem játszom :-) Nem voltunk fesztiválozni, úgyhogy ez sem az apropója, hiszen még az életbe eszembe nem jutott, hogy ilyen dzsemborira menjek, de Manó akkora élvezettel írt, és annyira beleéltem magam a történetbe, hogy igencsak ráizgultam a dologra és szerintem jövőre bizti kipróbáljuk mi is (vagyis inkább csak én, mert Csabi rendszeres Hegyaljázós volt régebben) Ja, és szalmaözvegyes-barátnőzős-bepálinkázós indíttatása sincs e bejegyzésnek, mert hogy ilyen se volt :-) Tetszik tudni:-) ennek egy oka van, hogy nem tettem szert igazán jó barátnőre itt Pesten. Igényem se volt rá, meg valahogy nehezen is barátkozom csajokkal. Viszont most valszeg ez a vonal is változni fog, ugyanis egy régi (Istenem, de nagyon régi) barátnőm újra felbukkant az életemben, akivel idestova 7 éve nem tartottuk a kapcsolatot. Tényleg hihetetlen jóba voltunk hosszú évekig csak aztán megszakadt. Viszont most úgy néz ki, hogy talán fel tudjuk venni ott a fonalat, ahol az elveszett. Úgyhogy ennek örülök :-) Amúgy tényleg nem történik semmi érdekes. Jó vagyunk, szeretjük egymást, a gyerek se bukott meg év végén :-DD Szóval happy van! Viszont amit nagyon várok már az az augusztus. Megint csinálunk egy ilyen Mátraházás, Egres, Egeres, Eger városás, hogy a pibe kell ezt írni?? Szóval megyünk megint Mátraházára és Egerbe. Mátraházára azért, hogy rápihenjünk az Egri napokra... Ha csak fele olyan jó lesz, mint tavaly, akkor már jó lesz, és ha csak fele annyit iszunk mint tavaly, már akkor is csacsi részegek leszünk... :-) De ez kell, egy évben egyszer. Még lehet, hogy megpróbálok még egy megállót belesuvasztani a túrába, de nem bizti, hogy fog menni, mert most van a WSOP és ilyenkor éjszaka van a közvetítés. Most lesz majd az 1 millás event ez 3 napos meg a ugye lesz a main event, ami 10 napos. Szóval Csabi szabit vesz ki arra ezekre a napokra úgy gondolta, mert az mégse buli, hogy én éjjel közvetítek, Ő alszik, nappal meg én alszom. Szóval talizni se nagyon taliznánk. Így meg itthon lesz, együtt leközvetítjük, reggel meg irány a 200 méterre lévő strand, befekszünk egy fa alá és alszunk :-) Ha felkelünk úszunk egyet, kajcsizunk, és durmolunk tovább, aztán éjszaka meló megint. Szóval ha már így alakult, akkor próbáljuk a legjobban megoldani. Majdnem olyan lesz, mint egy nyaralás, csak itthon leszünk és éjjel dolgozunk :-D Szóval tényleg csak majdnem :-) Ja, egyébként szigetelik be kívülről a házat, és már agyérgörcsöm van tőlük. Ma is már 3/4 7-től ütötték kalapáccsal a ház oldalát (ne kérdezzétek meg, hogy miért, azt se tudom tegnap miért fúrtak egész nap) és bár igaz, hogy 6:50-kor amúgy is kelnék, de nyilván nem arra, hogy ezek kalapálják a házat... Szóval remélem hamar végeznek, mert rájuk uszítom most már a Sütit! :-D Na, ennyit hirtelen és puszmák mindenkinek!

Jajj!!

Hát basszus a tegnapi nap aztán nem lett semmi... Olyan 11 órától este lefekvésig konkrétan azt hittem megbolondulok... Én még ilyet a büdös életben nem éreztem. Egyszerűen pattanásig volt feszülve az összes idegszálam, kiborultam mindenen, olyan gondolataim voltak, hogy inkább elmegyek világgá, ne lássa senki, hogy milyen elmeroggyant vagyok...
Mondjuk annyiból szerencsém volt, hogy volt két ember is akivel legálisan összeveszhettem és kiadhattam rajtuk a dühöm :-)
Az egyik a boltos nő volt, akik itt a melóhelyemnél a CBA-ba basszák beárazni a cuccokat, majd amikor megkérdezem a pénztárost, hogy akkor ez mennyi, mond rá egy árat, majd beállok a másik kasszához kicsit később, ott meg persze 20 forinttal többet üt be a gyökér. Nyilván kiakadok, nyilván beolvasok nekik, és nyilván nekik az a legnagyobb problémájuk, hogy az egyik bizonygatja a másiknak,hogy de baszki nekem van igazam, mert mancika nekem már szólt, hogy változott az ára, neked meg még nem. Na itt aztán végképp elgurult a gyógyim és megmondtam nekik a magamét, hogy kvára nem az a lényeg, hogy mancika kivel osztotta meg a tutit, hanem az, hogy miért nincs kint a terméken az ár??? Vaze ezért titeket nem kicsit büntetnek meg!! Szerintetek felfogták? Vajmi kevés reményt fűzök hozzá...

A másik szitunak van előzménye is. Az iroda a II. kerületben van. Az ingatlan árak itt az egekben. (CSAK AZT NEM TUDOM MIRE FEL)?? Banyek itt nagyobb a bűnözés, mint a X. kerületben.
Az előzmény. Ülünk az irodában, kollégámnak a Bálintnak a bicaja az ablak elé támasztva a kerítésen belüli birtokon. Egyszer csak azt látom, hogy füsti fecske besasol, aztán már viszi is a bicajt. Úgy egy tized másodpercig lefagytak a fogaskerekek, annyira szürreális volt ezen a környéken ez az eset. Na, mikor magamhoz tértem, akkor mondom a Bálintnak, aki velem szemben ül, hogy baszki viszik a bicajod :-D Na, az utánuk futott, és mivel a csávó nem tudott felülni a bicajra, mert annyi előnye nem volt csak futott vele, így mikor látta, hogy Bálint utol fogja érni, elhajította a bicajt. Szóval vicc volt. Aztán egyik reggel egy öreglány kocsiját törték itt fel. Na és akkor a tegnapi eset.
Kevesen voltunk tegnap bent az irodában, konkrétan csak hárman. Én egyedül voltam az én helyemen, ketten a belső irodában. Én innen rálátok a kapura, és ez a szoba az első. Na hallom hogy nyitódik a kapu, és két ismeretlen lábat látok :-) Tök csönd van nálunk, (ja és az iroda ajtó nyitva, mert szeretjük a levegőt) látom, hogy ott áll a gyökér a bejárati ajtónál és sasol befelé, engem nem lát. Na mondom megkérdem hogy mit szeretnél polgártárs? Hát abban a pillanatban, ahogy meglát, már persze kopogni is tud. Persze roma csávó, olyan harmincas. Na bennem felmegy a pumpa, se köszönés se semmi, mondom neki el lehet húzni. Csávó meglepődik, nem ilyen fogadtatásra várt :-D Aztán még ő reklamál, hogy miért így közeledek feléje, amikor ő csak kérdezni akart valamit. (na persze) 1. megvan az okom rá, 2. mi a f...szt keres kerítésen belül, 3. essünk túl rajta és játszuk el a kit keres játékot :-) Hát ő valami kovács ügyvédet keres. Mondom aha, nyilván, de mivel itt nincs olyan el lehet tiplizni a p..ba. Na, hát csávó teljesen kivolt, gondolom nem egy idegbetegre számított :-D
Szóval ennyit a biztonságos és rohadt drága II. kerületről. Aztán este mikor meséltem a Csabinak a történetet, még Ő mondta, hogy azért óvatosan kell az ilyenekkel, mert akár erőszakos is lehetett volna a csávó. Hát akkor nagyon rosszul járt volna tuti, amilyen idegállapotban voltam :-DDD
Szóval tegnap ők voltak, akik áldozatául estek a fokozott elmeállapotomnak. Meg persze sajnos szegény Életkém is, meg a Balu is, de sajnos ez ezzel jár. Azért próbálom moderálni magam, de mentségemre szolgáljon, hogy ez a legnagyobb függőség és egy olyan embernek, aki alapból is temperamentumos, annak ez fokozottan nehéz.

Na puszmák mindenkinek!

2. nap

Az is eltelt tegnap. Érdekes egyébként. Van amikor annyira nem hiányzik a cigi, hogy ha lehetne se gyújtanék rá. Van amikor meg sírni tudnék annyira hiányzik...
A legnagyobb baj, hogy én szeretek dohányozni! És így elég nehéz elképzelni, hogy soha többet nem fogok. A legnagyobb poén az az, hogy nem tudom magam elképzelni nemdohányosként. Annyira sok év telt el dohányosként, hogy a cigizés meg én az egy dologgá vált. Hiába kutatom, nincs meg az agyamba az a kép, hogy én és no cigi, de hát honnan is lenne...
Szóval még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá a dologhoz. Mert ha azt mondom, hogy soha többet nem gyújtok rá, az annyira megijeszt, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Ha meg azt mondom, hogy nyugi, csak ennyit meg annyit kell kibírni, akkor meg nem szoktam le. Nem igaz?
Ja, egyébként bocsi, hogy nincs más témám, de ezt a blogot azért írom, mert úgy gondolom, hogy erőt ad. Plusz, ha valami csoda folytán végigcsinálom (jó volna letisztázni magamba, hogy mit jelent a végig), akkor biztos jó lesz majd visszaolvasni.
Mikor a legnehezebb?
Egyértelműen a számítógép előtt! És mivel a napom legnagyobb része itt telik el, így hát szívok rendesen.
Mikor a legkönnyebb?
Amikor olyan helyen vagyok, ahol előtte nem dohányoztam. Pl. tökre nem hiányzik a hálóban. Utazás közben, még akkor sem ha eszembe jut.
Ja, egyébként itt bent a melóhelyen is nagyon rossz, mert megszokássá vált, ugye hogy óránként feláll az ember, és kimegy dohányozni.
Szegény Életkémen is látom azért, hogy egyre nehezebben bírja. Mondjuk rajta azért nehezebben venni észre a nehéz pillanatokat mert Ő nem az a kiakadós, közveszélyes típus :-D.
Ja, tegnap kimentünk megsasolni ezt az A-380-as gépet. Hát mit ne mondjak... döbbenetesen nagy, és bár utálok repülni, azért egyszer szeretném kipróbálni, hogy ezen milyen.

Na megyek dolgozni, puszmák mindenkinek!

Egy másik korszak

Amit el szeretnék kezdeni. Ehhez az első pici lépést a mai nap folyamán megtettem.
35 éves vagyok, és több évet cigarettáztam, mint amennyit nem az életemből. Ez igen durva. Ráadásul azt sem tudom, hogy milyen cigi nélkül élni, mert nagyjából nem is emlékszem rá. 13 éves voltam amikor rászoktam... Nem ma volt.
Hogy érzem magam az első napon? Hmm... Konkrétan néha megbolondulok :-))
Vegyük sorra, reggel még úgy ahogy elvoltam, pedig a reggeli kávé mellé annyira de annyira hiányzik a cigi!!! A problémák olyan 11 óra felé kezdődtek. Ott jött az első idegbaj. Ilyenkor se perc alatt átmegyek közveszélyes őrültbe és bárkibe belekötök se perc alatt, és konkrétan képes lennék embert ölni :-)) Nagyon messzire el tud gurulni a gyógyim. Csabitól már tegnap elnézést kértem ezért előre, mert tudom, hogy ilyen vagyok ilyenkor.
Ma volt még azt hiszem eddig 2 ilyen agymenésem, de remélem már ennyi volt :-)
Az, hogy tiszta szétszórt vagyok már meg se említem. Odaégettem a fasírtot, a muffint (soha nem csináltam még ilyet), lereszeltem az egyik ujjamat, de nem gyengén. Igazából egyfolytában aludnék, ennek biztosan ahhoz van köze, hogy a nikotin megvonás csökkenti a vérnyomást. Vagyis gondolom inkább fordítva, a dohányzás növeli a vérnyomást. Nos, nekem pont az emelésre lenne szükségem, mert alapból is alacsony a vérnyomásom. Most délután elmentünk futni, futás után 10 perccel mértünk egy vérnyomást és sikerült egy 104/68-as értéket produkálnom :-D Hát csoda, hogy aludnék legszívesebben folyamatosan?
Csabi sincs túl jól, mert persze Ő is bevállalta az életmód váltás projektet. Ő mondjuk egy tündér, mert még így sem idegbajos, ugyanolyan nyugodt mint általában. Hogy lehet valakinek ilyen jó természete???
Na, szóval így vagyunk az első nap. Nem tudom mikor lesz ez majd jobb, gyanítom még hetek kérdése lesz, mire nem fogom minden pillanatban azt érezni, hogy megőrülök... Megpróbálok elérni addig.

Na puszmák mindenkinek!

Na szóval nyaralás 2011 :-)

Mivel már több apróbb bacogatást is kaptam, hogy mikor lesz már beszámoló ezért rászántam magam. Bár a titkos terv az volt, hogy megvárom a jövő évi nyaralást, és majd egyben leblogolom a kettőt :-D Bár lehet, ha még iszom egy pohárral a hazahozott borocskából, akkor ide is képzelem a jövő évi halidéjt és megírom most :-)
Na, szóval az úgy volt, hogy hol volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, élt két szegény ember (nem vicc, tényleg) :-) és valami csoda folytán mégis megvalósult az idei nyaralás, bár pár hónapja még nem sok reményt fűztünk hozzá. Szóval eredetileg úgy terveztük, hogy szombaton indultunk volna és kövi hét vasárnapig maradunk, de sajna közbejött egy fogbegyulladás (megint...) és nem szívesen mentem ki az utcára úgy, mint aki épp egy teniszlabdát akar elmajszolni, és még a pofazacsijába puhítja a cuccost. Szóval hétfő lett az indulás napja. Ekkor még bementünk a céghez, mert az utunkat a Bomba energiaital szponzorálta (ez sem vicc), ugyanis történt, hogy meguntam, hogy lehetetlen kinyitni a 2 decis bombát egy nőnek mert az a kioldó szerű zár általában a húsomat szokta szétmarcangolni, mire kinyitom. Ezt csak mostanában vettem észre, mert régebben simán ment. Az uccsó csepp a pohárban az volt, amikor Életkémnek tök mélyen elvágta a kezét :-(( Szóval írtam nekik, hogy szépek vagytok, meg okosak, meg én tudom, hogy a brandhez hozzá tarozik ez a záró bigyó, de sokkal hasznosabb lenne, ha véráldozat nélkül hozzá lehetne jutni a piához. Levelemet pusztán építő szándékkal írtam bombáéknak, de legnagyobb meglepetésemre válaszoltak! Köszönték az észrevételt, és kérték hogy kiengesztelésül fogadjak el egy karton 6 decis bombát, mert ők engem úgy szeretnek. A cuccost ki is szállították a munkahelyemre, mert oda kértem. Na szóval hétfőn beugrottunk még ezért, aztán irány irány Tárnok a kutyabörtön :-D Ugyanis itt volt Süti előzetesben 7 napig, míg mi nyaraltunk. Volt már itt, mikor tavaly Egyiptomba voltunk, mondjuk akkor két hetet raboskodott itt, de jól érezte magát. Tudom ajánlani mindenkinek egyébként a helyet, mert olcsó, és jó.
Na, miután ez is megvolt útba vettük első úti célunkat, Abádszalókot. Itt is mint később a többi állomáson két éjszakát töltöttünk el. Csak ajánlani tudom a helyet (bár rendes neve nincs, csak így van nyilvántartva, hogy Apartmanok 63684) Tiszta, olcsó, csendes, közel van a vízhez is sétával, barátságosak, ja és tök olcsó is.
Első délután bejártuk a környéket, találtunk egy szálloda hajót is :-) A Tisza Hercegnője. Tök aranyos volt a hely. Főleg a már érkező naplementében nagyon nagy érzés volt a fedélzeten lenni és vacsizni. Tanakodtunk rajta, hogy milyen lehet egy ilyen hajón lakni, de aztán abban maradtunk, hogy mi túl antiszociálisak vagyunk ahhoz, hogy ennyi embert egy ilyen aránylag kis helyen elviseljünk, viszont kétségtelenül kellemes volt, bár el nem tudom képzelni, hogy fér el 37 szoba azon a hajón...
Aztán még sétálgattunk a parton, megnéztük a yacht kikötőt, bár itt azért felment a pumpa bennünk, mert egy csomó helyet a parton beépítettek az újgazdagék ilyen lakóhajókkal meg saját yacht vízre engedő hellyel, és persze még csak meg sem lehetett közelíteni ezeken a helyeken a vizet. Ettől a falnak megyek! Azért mert valakinek van egy rakat lóvéja, azért ne vehesse el a másik embertől a kilátást, az életteret, vagy a vízhez lejutás jogát (bár ez utóbbi jogban nem vagyok biztos, hogy létezik, de olyan volt mint az üvegtigrisben a büfés jog :-)))
Másnap bementünk Tiszafüredre, és ha már füred, akkor fürcsi is volt. Aztán elmentünk a Hortobágyra és meglátogattuk a 9 lyukú hidat is. Nagyon nincs hozzáfűzni valóm, egy híd 9 lyukkal, és biztos látta már mindenki :-) Viszont az alföldön a naplemente az valami csodaszép! Este a szállás udvarán kis szalonna sütés, minek köszönhetően nem kicsit sikerült belakmározni. Apropó láttatok Ti már falon mászkáló békát?? Én még sose (vagyis itt láttam először, és azt sem tudom, hogy bír föltapadni a falra?)
Másnap délelőtt elindultunk Egerbe. Ezt a részét nagyon vártam már a kirándulásunknak! Három éve, mikor először jártunk itt együtt Csabival, akkor is volt Szépasszony völgye látogatás (két nap is ;-)) csak sajnos akkor nem a közelben laktunk és Életkém nem tudott iszogatni, mivel kocsival voltunk. Na a mostani itt tartózkodásnál a fő szempont az volt, hogy olyan közel találni szállást a völgyhöz, amilyen közel csak lehet. :-) Ez sikerült is, cirka 5-600 méterre voltunk az objektumtól, bár ez az első este messzebbnek tűnt, de erről majd később... :-)
A szállás első látásra ok. volt, de másodikra nem, de ezt is majd kifejtem bővebben, mint ahogy azt is, hogy miért nem ajánlom senkinek, hogy itt vegyen ki szállást.
Szóval első nap lepakoltunk, majd bementünk kocsival a belvárosba, mondván, hogy valahol megebédelünk. Le is tettük a kocsit a pláza parkolójába, és betámadtuk a sétáló utcát. Találtunk is egy szimpi helyet, ahol kellemes ételek ígérkeztek és még jó áron is voltak. Szóval megkajcsiztunk és gondoltuk sétáljunk egy kicsit. Nem sokat, csak úgy módjával :-)) Na, ez olyan jól sikerült, hogy sztem egész Egert bejártuk aznap délután :-) Na, még csak ide menjünk el, na még csak oda, aztán meg ááá, akkor már menjünk fel a várba is. Szóval rongyosra jártuk a cipőnket a "kis" séta alatt. Aztán estefelé vissza a szállásra, egy kis felfrissülés, majd végre a tettek mezejére léptünk és célba vettük a Völgyet!
Arról hogy hogy sikerült ez a látogatás, és hogy teljesítettük-e az "igyuk körbe az összes pincét" projektet, hogy miért is nem szabad fehér nadrágba menni, ha inni mész, és sok egyéb történésről a következő részben fogok írni. :-))
Remélem sikerült felcsigáznom az érdeklődéseteket, bár még csak tippem sincs, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem :-)

Puszmák mindenkinek!