Soha többet Retz

2010, Magyarország.

Hogy miért kezdem így? Mert az ilyen is csak ebben az országban fordulhat elő.
2 évvel ez előtt ugye vásároltunk egy lakást, amit fel is kellett újítanunk és be is kellett bútoroznunk. Annak idején a konyhabútorunkat a Retz-ből szereztük be. Mostanra kicsit kinőttük és szerettünk volna hozzá egy elemet rendelni. Ez meg is történt ez év március elején. Már a rendeléskor is meglepődtünk, mert 1 hónapra vállalták egy 120x60x30-as szekrényke legyártását. Ok, ezen túltettük magunkat. Előleg kifizetve, telefonszám meghagyva, várjuk az értesítést a bútor elkészültéről.
Aztán éltük szekrénykementes mindennapjainkat tovább, a napok teltével egyre kevésbé gondolva az új családtagra. Majd egy napon ránézve a naptárra, mely már április végét mutatott csak erőt vett rajtunk a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet konyhabútor családunk legkisebb sarjával? Meg is eresztettem egy telefont Retzékhez, nekik is a Gyáli úti üzletükbe, ugyanis ott vásároltuk a cuccot. Kedves hölgy a bűbájos érdeklődésemre tudatta velem, hogy jajj, nagyon el vannak havazva a gyárban, és minden vásárlójuk hasonló cipőben jár, mint mi. Mondom, ez remek, de mégis mikorra várható a szekrény? Hát Ő azt nem tudja, de most is úton van egy kamion, persze azt nem tudja megmondani, hogy a mi rendelésünk rajta van-e. A kérdésemre, hogy Ön szerint ez normális-e (értve ez alatt az akkor 2 hónapos várakozást) a válasz legalább őszinte volt, és megkönnyebbülten hallhattam, hogy szerinte sem normális dolog ez és kínjában felajánlotta, hogy ilyen esetben egy ingyenes házhoz szállítást tudnak felajánlani. LOL! Lapra szerelve egy jobban megtermett gyúródeszka nagyságú dobozról beszélünk :-D Nem hatódtam meg.
Megígérte, hogy ahogy bejön a cuccos, azonnal értesítenek. És akkor most jön egy hosszabb szünet... Mármint a naptárban. Július 10-én (igen, nem írtam el a dátumot) a Gyáli út felé jártunk, hoppá szaladjunk már be Retzékhez, hátha ideért már a kamion. Bemegyünk, mondom mi a gondom, a kis hölgy arca láthatóan nem vált örömtől telivé, gondolom már megszokta. Gépbe belenézve felkiált, hogy dehát ez itt van!!
Jippi, szóval megérkezett cirka 4-5 hónap alatt.
Hát nem értesítettek ki minket? Hát telefonon tuti nem, de se dísztáviratot, se füstjeleket nem kaptunk ez ügyben.
Pedig Ő azt látja, hogy ez az árú már március 30-án megérkezett. Mondom, az remek, mert áprilisban a hölgy még abban sem volt biztos, hogy rajta van-e a kamionon.
Szóval a szekrénykénk vagy ott dekkolt március vége óta a raktárban, csak bactak kiértesíteni vagy a másik változat, hogy nem volt szekrényke március végén, hanem csak sokkal később és visszadátumozták a papírt. Egyik sem túl szimpi húzás.
A kiszolgáló csajszi látván, hogy tökre nem vagyok nyugodt, azt a variációt választotta a szimpátiánk elnyeréséhez, hogy bizalmasan megsúgott még pár cifra esetet a bútorbolt történetéből, amitől mi ugyan nyugodtabbak nem lettünk, azt viszont magamba azért megjegyeztem, hogy ha az én cégemről lenne szó, úgy rúgnám ki ezt a lánykát, hogy a lába nem éri a földet, mert lehet elnézést kérni a vásárlótól, de a céget, ahol dolgozom nem fikázom a vásárló előtt, még ha ezt is gondolom akkor sem.
Komolyan azon gondolkodtam, hogy otthagyom a szekrénykét és kész. Visszakérem az előleget és nem is láttuk egymást. Aztán rájöttem, hogy azzal csesznék ki velük a legkevésbé. Fogják, kirakják a diszkont áruházukba és lehet még drágábban is adják el, mint ahogy én venném meg, ráadásul magunknak szerzek még pár fölösleges utat, mire máshonnan beszerzem. Úgyhogy kialkudtam egy nevetséges 10%-os kedvezményt az üzletvezetőtől, (nagyon nem a pénz volt a lényeg, hanem hogy azt érezzem valamivel legalább kompenzálva vagyok) és ki akartuk fizetni a bútort. Persze a hab a tortán, hogy a kártyaleolvasójuk nem működik, készpénz meg nem volt annyi nálunk. Hát itt már hangosan röhögtem. Szóval el is mentünk a legközelebbi automatához, pénz le, Retzbe vissza, szekrény kifizet és ismét egy roppant kellemes élménnyel gazdagodtunk a honi szolgáltatásokat illetően.
Ja, csak annyi abból amit a lány elmondott, hogy a központ kötelezte őket, hogy 3 hétre vegyék fel a megrendeléseket, amikor tudva tudták, hogy legjobb esetben is 6 hétig tart, mire azt teljesíteni tudják. Na a sok panasz hatására módosították 4 hétre a vállalást, persze a tényleges teljesítés határideje ettől még nem lett annyi. Szóval tök tudatosan baccák át az ott vásárlókat. Nekünk persze mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, mert nem egy teljes konyhabútorról volt szó és nem kellett a felfordulást kerülgetni 5 hónapig egy hiányzó teljes konyhabútor hiánya miatt, viszont így is roppant bosszantó volt.
Tanulság? Minimum annyi, hogy a Retzből soha többet semmit, de még az ismerőseimet is lebeszélem róla.

Na puszmák mindenkinek!

Apró kis lebacás

Mert úgy éreztem némileg nekem is szólt Manó blogjában az erre vonatkozó rész. Annyiszor van egyébként, hogy elkezdem a blogot, aztán pár sor írása után abbahagyom, hogy ehh, úgysem érdekel senkit. Ezért nincs mostanában macskakaparás sűrűn.
Pedig van egy téma, amiről szívesen írnék és többször is akartam már, csak valahogy elvetem mindig, mert meggyőzöm magam arról, hogy felesleges, nincs értelme, miért tenném, ha a másikat sem érdekli stb...
De most megteszem, mert addig úgysem hagy nyugodni a dolog.
A történet kezdődött ott, hogy találkozott egy csipet-csapat egy fórumon. A társaság nagyon kemény magja állt az alábbi emberekből:
Manó, Gyöngyi, Tuzsi, Andika, Arius, Zozó, Csabi és én. Ezen kívül a csapatnak voltak hasonlóan fontos és kedvelt tagjai, akik a földrajzi távolság miatt ugyan kevesebbet voltak velünk, de attól még a mai napig nagy szeretettel gondolok rájuk.
Ők név szerint Dari, Dariné (Andi), Vacy, Vacyné (ez tök ciki, de nem jut eszembe a keresztneve a párjának) Zed, Luca, James, Jamesné (Bea)
Remélem nem hagytam ki senkit sem.
Szóval összeismerkedtünk és kerestük egymás társaságát. Nem kicsit, inkább nagyon. Esténként összegyűltünk a cseten és ömlött mindenkiből a hülyeség. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek meg azok a cset beszélgetések, mert szerintem még ma is folyna a könnyünk a nevetéstől. Dari volt a főhüle (a szó legjobb értelmében) már ha csak megszólalt az ember fetrengett a nevetéstől. Arius a szarkazmusával és a rá jellemző bunkózásával a csetre feltévedt nagyon hülyékkel... szintén felejthetetlen volt. Ahogy a Darival vívott szópárbajuk is. Aztán ott volt Vacy, az ő hihetetlen higgadtságával és nem mellesleg nagyon összebarátkoztak Darival. Tuzsi az örök méltatlankodó és a kici japán túriszta :-D Nem is jelenik meg másképp az emlékeimben, mint hogy folyton fényképez :-) Aztán James, akit hihetetlen módon kedveltem (és kedvelek a mai napig is, bár annyira eltűnt, hogy rossz nézni) Nem mellesleg, amíg élek hálás leszek neki, Ő tudja miért :-), de szerintem a többiek is. Aztán Zozo. Megfogadtam, hogy olyan őszinte leszek ebben a blogban, mint soha, tehát nem kendőzök semmit. Szóval Zozó. Imádtam. Nagyon jó barátom volt egy időben. Aztán elkezdődtek neki a problémái. Az itt felsoroltak úgyis tudják milyen jellegű. Nyugodtan a szívemre tehetem a kezem és kijelenthetem, hogy próbáltam segíteni neki. Viszont van egy hibám, nem tudom elviselni az ilyen jellegű problémákkal küzdőket. Egyszerűen zsigerből utálom. Ettől függetlenül bármikor nagyon szívesen taliztam és dumáltam vele. Az utóbbi időben már nem, de elötte hívogatott többször, hogy menjünk le a kocsmába ahol dolgozik, amit párszor meg is tettünk, de megmondom őszintén meló után semmi kedvem se volt már, hétvégén meg ezer más dolog volt. Viszont többször mondtam Zozónak, hogy itthon vagyunk gyere fel Te :-) Na, azóta nem keresett :-P
Na és akkor ott vannak még Zedék. Hát őket is csak imádni lehet. Szlovákiában élnek és két nagyon tiszta szívű emberről van szó. És imádtuk ahogy beszélnek, azzal a gyönyörű ízességgel.
És a végére hagytam Manóékat. Ők még szerencsére megmaradtak nekünk, akiknek élvezhetjük a barátságát (és ha ritkábban is mint szeretném, a társaságát)
Róluk is csak felsőfokban tudok beszélni. Manó az egyik legjobb ember akit ismerek. Ő az, aki soha senkinek rosszat nem tenne vagy mondana, még akkor sem, ha megérdemelné. Télleg csak szeretni lehet. Gyöngyöm meg a vidámság maga. Még akkor is, ha sok a gond.
És hát persze ott van Csabi, az Életem, akiről nem fogok jelzőket írni, csak azt, hogy imádom :-)
Szóval ez VOLT a mi kis csipet-csapatunk.
Biztos nem csak én éreztem így, de ez a társaság nagyon ott volt. Én imádtam minden együtt töltött időt. Aztán szétesett...
El nem tudom képzelni hol ment szét. Kicsit mérges is vagyok érte, mert ilyet nem talál az ember minden bokorba szerintem.
Emlékeztek a győri bulira? Azt hiszem leírhatatlan. Vagy a mikulás partikra? Emlékezzetek rá és nézzen mindenki magába és válaszolja meg őszintén, hogy nem hiányzik neki? Tudom mindenkinek sok a gondja, kevés a pénz és még ezer dolog, de pont azért kellene a jó dolgokat megőrizni.
Akiket felsoroltam, hogy a távolság sajnos oka lehetett annak, hogy kevesebbet találkozzunk, őket persze megértem tényleg, de egy évben egyszer talán az is összejöhetne vagy össze jöhetett volna.
Két ember van, aki nagy szívfájdalom nekem. És egyszerűen nem is értem.
Vagyis három, mert az egyik egy pár.
Ők Arius és Tuzsiék. Ariusnak elég elviselhetetlen természete van, de ettől függetlenűl kedveltük. Sőt szerettük. Mint mondtam tök őszinte leszek, mert már rontani úgysem fog semmin. Annak ellenére szerettük, hogy egy zsugori, akaratos, önfejű ember. De még egyszer mondom én szerettem. Aztán egyszer csak gondolt egyet és csinált egy fórumot ahova meghívásos alapon lehet bekerülni. Én még örültem is neki, mert hátha megint összejön a régi csapat. Felmentem a csetre, gratuláltam neki és sok sikert kívántam az oldalhoz. Ja és megtetszett a cset program, amit használt. Csabi megnézte melyik az és mivel ez egy mindenki által használható ingyenes progi volt letöltötte és felrakta a hawaii-ra. Na a sokk akkor ért, amikor ez miatt ki lettem tiltva én is és Csabi is Arius fórumáról. Annyira mérges lettem, hogy el nem lehet mondani. Persze elküldtem a fenébe ariust és megszakítottam vele minden kapcsolatot. De azóta is bánt a dolog. Az bánt, hogy akit a barátomnak hittem, hogy lehet ilyen? Nem megloptam vagy ilyesmi. Sőt, ha az én oldalamon talált volna valamit ami neki tetszik azt még akkor is odaadtam volna, ha én fejlesztettem volna ki. Ez a barátság nem? Rá kellett döbbennem, hogy akkor ez csak egyoldalú barátság volt a részemről valószínüleg. Nem és nem értem, hogy valaki hogy engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen hülyeséggel elmarja maga körül azokat akik a barátjuknak tekintik. Vagy olyan jó egyedül lenni? Nem hiszem.
Ettől függetlenül hajlandó lennék még ma is fátylat borítani a dologra és folytatni mindent ott ahol abba maradt akkor, ha megkapnám ariustól azt, hogy bocsi, hülye voltam és fontos a barátságod.
Aztán Tuzsiék. Na, ők lettek volna az utolsók akikről pár éve felmerült volna bennem, hogy elmaradnak mellőlünk. Velük volt a legnaprakészebb és a legbarátibb a viszonyunk. Annyira kedveltük őket, hogy az hihetetlen. És többes számban beszélek. Mert szerintem Andikának lehet az volt a baja, hogy ha telefonáltam, akkor Tuzsit hívtam és vele beszéltem. De ez azért lett így, mert még a kezdeti időkből Tuzsi száma volt meg és ez valahogy belém rögzült. Nem azért, mert Andikát kevésbé tartottam vagy tartottuk volna a csipet-csapathoz tartozónak. Tuzsiék emlékeztek az ophu-s talira? Vagy Andika emlékszel amikor vissza kellett menni a lakásba valamiért és Te hátulról megtréfáltad Tuzsit? :-D
Ennek a barátságnak a meglazulását Csödére teszem. Kibéreltünk egy nagy házat és lementünk egy hétre páran a társaságból. Manóék, Tuzsiék, Zedék, Arius és mi.
Hoznotok kellett Ádikát is, aminek persze egy pihenésre és bulizásra vágyó társaság nyilván nem örült 100%-ig, de megbírkóztunk a helyzettel. Nyilván biztos voltak olyan helyzetek, amit nem reagáltunk le jól, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a gyerekes párnak is nagyobb toleranciával kell lennie a többiekre. Én úgy gondolom, hogy itt rágtatok be valamin és ez görgött tovább. Többször rákérdeztem ez után is, hogy van e valami baj? Mert éreztem, hogy nem olyan már a dolog, mint rég. Mindig az volt a válasz, hogy neeem semmi sincs, minden oké. De ugye tudjuk mindannyian, hogy nem. Miért nem lehet megbeszélni? Én mondtam azt is, hgoy ha megbántottalak valamivel benneteket, akkor elnézést kérek. Tudom én sem vagyok tökéletes. Meggondolatlan és hirtelen haragú tudok lenni és sokszor elöbb jár a szám, mint átgondolnám, hogy mit akarok mondani. De itt is csak azt tudom mondani, hogy én szeretlek mindkettőtöket (és Ádikát is) és bánt ez a helyzet, még akkor is, ha rajtatok azt látom, hogy titeket nem zavar. Aztán egyre ritkultak a talik és a beszélgetések is. Többször voltatok úgy fent pesten, hogy még csak azt se mondtátok, hogy itt vagyunk, gyertek fussunk össze egy kávéra. Ilyen annak elötte elképzelhetetlen lett volna. Aztán csináltam egy próbát. Kinézetem egy versenyt dunaújvárosban, amire sejtettem, hogy Te is jönni fogsz Tuzsi. Le is mentünk. Télen, hóesésben, nyári gumival (mert nem volt meg az a kva kerékőr, hogy le lehessen cserélni a kereket :-)) ) Az egész este egy nyüglődés volt, egyfolytában azt éreztük, hogy nem vagyunk annyira kívánatosak. A verseny végén pedig éjjel hazajöttünk. Még csak ajánlat sem volt, hogy hát basszus nem mentek sehová hóesésben éjjel, nyári gumival. Ilyen sem volt régen. És akkor még jött az utolsó eset, amit nem fogok itt részletezni, de roppant kellemetlen helyzetbe hoztál.
Én viszont ezek ellenére is leírom, hogy hiányoztok. Az a régi barátság hiányzik, ami nem tudom hova lett. Nekünk is vannak hibáink, de nektek is, de ezekkel együtt szerettük egymást régen.
Félve a választól, de megkérdezem, Nektek nem hiányzik?
Ezt a bejegyzést nem fogom visszaolvasni, mert félek, hogy kitörölném, mert hidjétek el nem egyszerű ilyen dolgokról írni. Úgy érzed megalázkodsz a régi barátaid elött azzal, hogy beismered, igen, nekem hiányoztok. Mindenki. Én is voltam az életben hülye és csináltam hülyeséget, amire ráment egy barátság. Azóta is bánom, de azt már nem lehet helyrehozni. De bízok benne, hogy a csipet-csapatot igen. Csak nézzen mindenki magába és vallja meg hasonló őszinteséggel, hogy Ő mit rontott el, vagy mire nem kellett volna úgy reagálnia, vagy csak azt, hogy basszus, nekem is hiányoznak a többiek. Ilyen társaságot, mint amilyen ez volt nem minden nap hord össze a szél és ennek életünk végéig el kellett volna kísérni minket, nem pedig így feloldódnia. Szóval, ha úgy érzitek, hogy megérintett benneteket ez a bejegyzés, akkor gondolkodjatok el rajta, hogy kivel kapcsolatban maradt bennetek tüske, beszéljétek meg, ha szükséges kérjünk bocsánatot és folytassuk ott, amikor még jó volt. Ez az utolsó próbálkozásom ennek a dolognak a helyrehozására, ha nem talál fogadó felekre, akkor tudomásul veszem, hogy csak én látom így a dolgokat és megköszönöm azt a jópár szép emléket, amit az a pár év adott, míg együtt volt a társaság.

Puszmák mindenkinek!

Gondolkodós

Mindenek előtt le a kalappal Luigi előtt, hogy megszerezte az ország 3. WSOP karkötőjét. Mindezek mellett a Chocolate Poker is igen tehetséges pro játékosokkal büszkélkedhet :-)) Kis ország, kis terem, sok karkötős és a miénk :-)

Szóval, most jön a gondolkodósabb része. Az egész kezdődött ott, hogy Bigluiék itthagyták az országot és remélhetőleg egy szép életet találnak Angliában, DE!
Luinak szerintem esze ágában sem lett volna külföldre távozni, ha meg tudnak élni 2 fizetésből. Na, ez nem megy. Pedig nincs luxus az ember életében, él egy panel lukban és uram bocsá van egy alsó, vagy alsó-közép kategóriás autója.
Na, itt jön az én aggodalmam is. 2 fizetésből esélytelenek lennénk megélni, ezért van több munkahely, de ezekből némely ugye bizonytalan. Bár a kormányváltás óta Csabi közalkalmazotti munkája sem áll túl stabil lábakon, mert akármikor lehet bármi.
Szóval ugye bátorkodtunk 30-as éveink elején belevágni egy lakás vásárlásába. Roppant nagy felelőtlenséggel választottunk magunknak egy luxus lakást (LOL) kőbányán (igaz nem a panelrengeteg közepén), de mégiscsak egy 10. emeleti panellakás. Ahol talán vétkeztünk az az, hogy 3 főre egy 3 szobás lakást vettünk (mea culpa) Uram bocsá, még azt is megengedtük magunknak, hogy felújítsuk és berendezzük. Kifizettük a Hondát, szóval így egyben felvettünk minderre 15millát.
Végülis a naiv elgondolás az volt, hogy albérletre fizetünk 60 ezret, ennek meg a törlesztése 25 évre havi 90 ezer (VOLT!!!!) Erre a volt-ra még visszatérek.
Tényleg nagy felelőtlenség úgy gondolni, hogy hát keresünk ketten, 30 ezer forinttal ugyan többet fizetünk havonta, de hogy a közhelyes kifejezéssel éljek, a sajátunkat fizetjük. Valahogy nem perspektíva az, hogy albérletet fizessen az ember. És majd a nyugdíjból hogy fogjuk? Ha egyáltalán lesz nyugdíj. Szerintem nem.
Szóval a törlesztő részlet. 90 ezerrel indultunk, majd a válság hatására lett 120 ezer az persze stagnált is, mert bár a válság már állítólag elmúlott, meg a bankok is rekord bevételt könyvelhettek el 2009-ben mégsem csökkent vissza. Jó, ez van, rohadjanak meg a bankok!
Aztán jött az új kormányunk, aki majd megoldja a devizahiteles lakástulajdonosok problémáját. Hát megoldotta. Ha valamelyikünk elveszti a munkáját se perc alatt fogunk az utcára kerülni, ugyanis a kormányra kerülésük első hónapjában (hála az okos és megfontolt nyilatkozataiknak, a hírnevüknek) olyan mélységbe zuhant a forint, hogy a törlesztőrészletünk több mint 150 ezer!!!! forint lett. És nem látom esélyét, hogy a helyzet javulni fog. El vagyok keseredve. Több mint 30 évesen, úgy hogy gyerek korom óta dolgozom, a páromnak jó szakmája van, diplomával, nincs egy nyugodt hónapom. Minden hónapban az jár a fejembe, hogy vajon a jövő hónap is rendbe lesz? Tudom, kicsit vicces ez a bejegyzés az után, hogy az előző postom arról szól, hogy megyünk Egyiptomba nyaralni, de az a pénz nagyrészt a pókerből jött. Tudom, tegyük félre szűkösebb időkre. Nem teszem. Ha jönnek a szűkösebb idők az a pénz mivel segít ki? Nem sokkal. Ráadásul a rohadt életbe fiatalok vagyunk és szeretnénk élni is kicsit. Csabi 33 éves és még sose volt nyaralni, csak max. ilyen hosszú hétvégére. Soha nem fürdött még tengerbe. Én se voltam még soha külföldön nyaralni. Ez a szar. Magyarázkodnom kell még magam elött is, hogy miért fizettünk ki ennyi pénzt a nyaralásra. Tegnap mikor befizettük többször is megkérdeztem Csabitól, hogy biztos? Tényleg kifizessük? Röhej!!!
Csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha ne adj Isten a jövő évben üt be a balszerencse? Még külföldre se mehetünk ki, mert a Törpének az utolsó éve a suliban, nem fogom megbolygatni... Szóval esküszöm nem tudom. Kva szar ez a bizonytalanság. Tudom, vannak sokkal rosszabb helyzetben lévők is, mert sokan már most sem tudják miből fizetik a számláikat. Annyira szeretnék úgy élni, ahogy ez rengeteg embernek kijár normális országokban, hogy dolgozol és élsz! Nem pedig dolgozol, nyomorogsz, idegbajt kapsz stb... Ez miért nem adatik meg ebben a kva országban?? Persze, erre is van válasz. Nekem is van rá, de az hosszadalmas és a kifejtésétől sem fog változni semmi. Marad sajnos ez a hónapról hónapra történő aggódás.
Sikerült elég jól elrontani a saját kedvemet is, remélem azért a Tiéteket nem.

Vidámabb téma:
Mindentől függetlenül nagyon várom a nyaralást már. Olyan valószínütlen, hogy nem is tudom elképzelni a pillanatot, amikor megérkezünk. Tegnap még kiválasztottunk 3 fakultatív programot, úgyhogy most arra megy a pénzkeresés pókeren :-) Van benne egy ilyen tevegelős, kvadozós túra, aztán van benne egy Kairó+nílus és egy mini tengeralattjáróval merülés. Ez a fix. amire befizetünk majd, aztán meglátjuk mennyi jön össze zsugán. Ha sok, akkor még van 2 program ami érdekelne minket.

Na egyelőre ennyi.

Puszmák mindenkinek

Változott a nyaralás :-)

Szóval a tervezett belföldi túra helyett inkább ide megyünk 11 várhatóan fantasztikus napra, All inclusive ellátással :-)))

Safaga

Az ötlet hirtelen jött, igazából a tesco utazási katalógusa gondolkodtatott el minket. Ugyan ez az ajánlat nem abban volt, de a mai napot azzal töltöttük, hogy megtaláljuk az igazit. Hát meg is lett!

Az utazás lefoglalva, jövő héten fizetjük, úgyhogy már tuti. Indulás július 23-án. Egy bibi van csak a repülő, mert amióta ültem repülőn még jobban rettegek a repüléstől, mint előtte :-) Nem baj, legalább lesz mire inni a tengerparton :-)

Puszmák mindenkinek :-)

Koncertre megyünk ma :-)

Bezony! Ez még a karácsonyi ajándékomhoz tartozik (jó rég volt mi?) Akkor kaptam Életkétől jegyet a mai Paul Potts koncertre. Hihetetlenül örültem neki, mert nagy kedvencem az ember. A hangjától kész vagyok. Persze lutri, hogy hogy fogjuk bírni a komolyzenei koncertet, de Életkém is szereti nagyon a hangját, úgyhogy szerintem élvezni fogjuk.
Egyébként többedszer is rá kellett döbbennünk, hogy azért öregszünk na :-D
Mehetnénk le Csabi kollégáival Balcsira, egy ilyen eléggé alkoholos befolyásoltságú napokra, de a kifogások:

1. nem bírunk annyit inni, hogy berúgjunk, mert neeeeeeem kell!
(ezt egyikünk sem ismerte régebben, mert annyit ittunk amennyi volt)

2. nagyon sokan lennénk, annyi ember, annyi nevet megjegyezni... nem kell!
(régebben ez azért volt jó, mert ahogy Életkém mondta, legalább mindenkivel inni kellett egyet)

3. nincs ágy, vinni kell matracot vagy hálózsákot. Nincs se matrac, se hálózsák a tarsolyban, nem vagyunk ilyen nomád életre berendezkedve.
(anno az se érdekelte az embert, ha egy matracon hatan aludtunk, ugyis olyan részeg volt az ember, hogy mit se érzékelt a külvilágból)

És akkor ezt a programot talonba téve megyünk olyan koncertre, ahol nyilván nem a rock, hanem inkább az opera fog dominálni :)
Bár Csabit próbáltam rávenni, hogy menjen le a kollégáival pár napra kikapcsolódni, mert már rég volt ilyen banzájon, de nem akaródzik neki.

Voltunk hétvégén költöztetni is. Egy másik barátaink vettek a Velencei tónál házat és oda kellett lecuccolni. Esküszöm, ha nem kötné ide a munka az embert én is elköltöznék Pestről valami közeli, de mégis vidéki helyre. Rengeteg pozitív tulajdonsága van Pestnek, persze. Viszont sokszor az agyam eldurranik a rengeteg embertől, és utálom is néha. Most nyáron, vagyis augusztus 10-én lesz 3 éve, hogy itt lakom. Repül az idő.
Upsz jut eszembe. El ne felejtsem Mretelét kérdezgetni, hogy akkor mikor is lesz az az ominózus összejövetel nála? :-)) Amit volt olyan kedves és erősen alkoholos állapotban felajánlott a társaság számára? Ha csak fele olyan jó lesz, mint Suttyéknál volt, akkor is szuper lesz, mert annyit rég röhögtem már mint ott :-)
Szóval Mr., ha olvasod a blogomat, akkor lécci mondj számunkra valami biztatót :-)

Na puszmák mindenkinek

Remek hétvége és ez+az

Gondolkodtam rajta, hogy az lesz a címe a bejegyzésnek, hogy remek hétvége és persze szex, mert hát Manónak is bejött a cím :-) Lett is egyből sok hozzászólás a blogjához, igaz a zömét én írtam :-)
Szóval az úgy volt, hogy már csütörtökön elkezdődött a halidéj Élekémnek és nekem is, mert Csabinak pénteken nem kellett dolgozóba mennie, mert valami honvédelmi nap vagy mi a szösz volt, hétfőn meg pünkösd, így már kivette szabira a csütörtököt is, hogy legyen együtt 5 napunk. Persze dolgozni kellett, de mégiscsak jobb úgy melózni, hogy itt csücsülünk egymás mellett a kanapén :-) Hozzá kell tennem, hogy felháborítóan gyorsan telnek a napok, ha meg együtt vagyunk akkor olyan, mintha egy nap 2 órából állna. Csabi szokta mondani, hogy "Életke, ha mi nem dolgoznánk, hanem folyamatosan együtt lennénk, azt vennénk észre, hogy holnap csenget a postás a nyugdíjjal" :-)
Hiába no, jó társaságban repül az idő.
Na, szóval csütörtök, péntek hármasban, vagyis két és felesben, mert a gyerekem már egy ideje bele van buzulva a pankrációba és most nekiállt honlapot szerkeszteni. Ne kérdezzen senki semmi bővebbet, annyit tudok, hogy pankrátoros honlap, lehet egymással meccsezni, a meccseket ps-en (vagy min) leszimulálják és ez alapján fejlődnek a karakterek. Asszem. :-) Annak örülök, hogy olyasmit csinál, ami fejleszti a számítógépes tudását, annak viszont nem, hogy nem lehet elvonszolni a gép elől. Szombaton az állatkertbe sem jött ki velünk, mert inkább marad itthon. Nem örültem, de most mit csináljak egy 14 és fél éves kamasszal, ha látom rajta, hogy semmi kedve családilag állatkertezni?
Mert ugye szombaton megérkezett manócsalád. Manó, Manóné, KisManó (aki már nem is annyira kicsi, és őszintén megvallva, nagyon szép lány lett Dorka. Hogy nem az apjától örökölte ezt a tulajdonságot az nyilvánvaló :-)) de hát ugye van ennek a gyerkőcnek anyja is :-)
Na, szóval 5-en vágtunk neki az állatkertnek, ami Manóékat ismerve fárasztó menetnek tűnt már előre is. Utólag is az volt, de annyi elégtétel volt benne, hogy Manóék is ki voltak már a végére. Viszont voltak szép pillanatok.
A legszebb az volt, amikor megcsapta a fülemet egy beszélgetés. A vagyis nem beszélgetés volt, hanem egy monológ melyet egy műveltségére megalapozottan büszke, hatalmas szilikon cickójú plázamacska intézett a nyilvánvalóan "vállalkozó" foglalkozású partneréhez. Tehát a lelkendező monológ az alábbi volt:
"Képzeld, most olvastam, hogy a lány oroszlán kisebb, mint a fiú oroszlán, és nincsen neki sörénye!!"
Wow, ehhez csak gratulálni tudunk, már roppant hasznos volt az állatkerti kirándulás :-))
Szeressük az ilyen életképeket :-)
Aztán láttunk lajhárt, aki remekül demonstrálta, hogy hogyan kell kinézni egy átbulizott éjszaka után :-)

Nagyon haláli volt :-)

Aztán tudtam kis kecskéket is simizni. Imádom őket. Igaz, hogy a simogatóra ki volt írva, hogy csak gyerekeknek, de még ez sem tarthatott vissza. Bár Csabi csinált orvul bizonyítékot róla, szóval bizonyíték is van a szabályszegésről :-)

És akkor a nagy kedvenceim!! A préri kutyák! Hát azok hihetetlen aranyosak voltak!!
Főleg a csöppségek. Kitartó munkával elértem, hogy az egyik picurt meg tudtam simizni, ami hihetetlen bátorságot igényelt, ugyanis az intés szerint vigyázni kellett, mert harapósak, de meg kellett kockáztatnom :-)

Aztán este volt evés-ivás-kártyázás. Részemről kellemesen be is csiccsentettem, mert ugye nem bírja a cigány a szántást (mert ugye többet kéne neki földművelni)
Manó szokás szerint a hatalmas tudásával (neeeem mááááákkkkal peeeeeeeerszeeeee) terrorizálta az asztalt, mindaddíg, amíg egy magasabb mák (bocsánat tudás) faktorral felvértezett férfiegyed ( Ő lenne Életkém) el nem kezdte szétcincálni a zseton tornyokat :-) Ezen felbátorodva már a kevésbé bátor, viszont annál tehetségesebb női egyedek is támadásba lendültek és biztosították Manónak az első kieső helyet :-) A partit egyébként Dorka nyerte, mert miután Manó kiesett (ja ekkor már kicsapós omaháztunk) atyai szigorát Dorkára vetítette, és a boardot látva megmondta a lánykának, hogy ez van nálad és ettől Dorka úgy megijedt, hogy jobbnak látta, ha tényleg az lesz nála :-DD
Én nagyon jól éreztem magam, és remélem a többiek is, rengeteget nevettünk és jó volt, hogy itt volt a Manó család. Remélem tudunk szerezni repülősnap belépőt és akkor ugyanezt megismételjük Náluk is.

Tegnap este beneveztem a Winner Pokeren lévő 14 dolcsimból a 10+1$-os 10000$ garantált rebuyos versenyre. (ezt már egyszer megnyertem)
Most nem sikerült csak a 4. hely, mert elvéreztem egy AQ vs. AK csatában. Így a kétezervalahányszáz $ helyett csak 750$ lett.
Jól játszottam és egyszer szerencsém is volt. A jó játék abban merült ki, hogy bár nem turbó verseny, a vakok azért elég barátságtalanul növekedtek. Szóval ha már bent volt a kis vak, nagy vak és valaki limpelt akkor már ment is az emelés vagy az allin. Ez a verseny közepétől ment így kb. Ja, egy AA-mat le is mákolták pedig. A szerencse pedig az volt, amikor egy 99-el voltam allin egy AK ellen. Flop xKK volt, amikoris mondtam Életkének, hogy ezt azért kapta, hogy cikibb legyen neki a turnre vagy riverre érkező 9-es. És lám meg is érkezett turn-re a 9-es :-))
Fő a pozitív hozzáállás.
Persze sajnálom, hogy nem húztam be (mindegyik bentmaradt simán verhető lett volna HU-ban), de majd a következőt :-)

Na puszmák mindenkinek

Jó kis hétvége

lesz a mostani! Legalábbis remélem, bár minden azt indokolja, hogy úgy legyen. Drága Manómék jönnek családostól a hétvégére és itt alvós buli lesz :-)
A terv az, hogy szombaton érkeznek és lesz egy állatkert látogatás aztán meg gruppen tánciszőnyegezés, társas, póker, kaja, pia és ami kell. Már nagyon várom, de tényleg.
Remélem, ha már a gyerkőcök nyugovóra tértek, akkor majd egy kis komolyabb alkoholizálás is belefér. Egyrészt, mert már régen találkozott a szervezetem említésre méltó alkohol szinttel (na jó két hete a mongolban azért benyakaltam egy liter sangriát, de az nem pia) :-) másrészt mert mostanában hangyányit sresszes az életünk munkából kifolyólag mindkettőnknek. A stressz oka, hogy annyi van, hogy nem 24 órából kéne állnia a napnak. Szóval majd Életkét is megpróbálom rávenni valami komolyabb piálásra :-D Csak valahogy a Drágám utál mindent aminek szesz íze van. Ez mondjuk nem baj, mert nyilván sokkal pozitívabb vonás, mintha mindent nyakalna ami A betűvel kezdődik, de ráférne már egy kis agykikapcs szegényemre is.
Ja igen, Manócsaláddal belevágtunk még egy projektbe. Ebbe az everest pókeres csapatversenybe, aminek a fődíja wsop package valami side eventre. (kb. ennyire érdekel maga a nyeremény, hogy azt se tudom mire :-D )
Csapatunk neve MaFuMa. Gondolom nem okoz nagy fejtörést senkinek, hogy miből állt össze a név. Ha valaki segítségre szorul, csak kiáltson :-)
Szóval az everest meg én nem vagyunk barátok. Ez több okból is így van. Nem köszönt fel a szülinapomon, nem járunk együtt állatkertbe, ja és a halálba szopat állandóan :-)
Ezzel nincs is semmi baj, mert én sem vágyom a barátságára, csak hát ottan kell küzdeni. Nőiesen bevallom, olyan sok pontot nem tettem hozzá a csapatunk helyezéséhez, de ez csakis a termen múlott :-)
Szóval úgy hozta a sors és a két másik csapattárs (Manó és Csabi) hogy a 7. helyen dekkolunk és még mindenre van esélyünk. Ráadásul az első 8 csapat még pénzt is kap. Úgyhogy most rászántam a projektre 100$-t és cashezek, mert most azzal lehet pontot gyűjteni. A pont gyűlik lassan a pénz fogy gyorsabban, szóval ezzel sem barát az everest :-)
A lényeg, hogy próbáljuk a 8-ban tartani magunkat, hogy valami sikerélmény is legyen a végén. Ha meg nyerünk valamit, akkor elisszuk.
Egyébként a csapat szerves része Manóné, alias Gyöngyi is, aki a versenyek alatt az íródeák szerepét vállalja, ugyanis skype konferencia beszélgetés van ilyenkor. Mint megtudtam Manó, (mint ahogy egy normál pasihoz illik) :-D nem képes több dologra koncentrálni, tehát a játék mellett már nem tud skypeolni :-) Így Gyöngyöm közvetít és röhögünk is nagyokat!!! Sajnos a legutóbbi alatt melóznunk kellett még, ez úton is bocsi, hogy nem tudtunk beszélgetni.

Ha lesz még idén nyár, akkor talán a terveinket is megvalósítjuk :-) Ahova mindenképp megyünk, mert már lefoglaltuk a szállást is, az júliusban a Veszprém rally. Oda megyünk egy hosszú hétvégére. Ha sikerül jegyet szerezni (ingyééé) akkor Kecskemétre is megyünk a repülős napra. Aztán mivel Balcsi függő vagyok, oda is le kéne menni egy hétre, meg amit még tervezünk az a Csabi keresztgyerekéékhez mennénk Németországba. Persze, ha már ott vagyunk, akkor jó lenne elmenni ide is meg oda is... Hát aztán, hogy mi lesz belőle?? Majd nyár végén megírom.
Amilyen sűrűn mostanában írok, lehet akkor lesz a következő posztom :-))

Na puszmák mindenkinek!