Soha többet Retz

2010, Magyarország.

Hogy miért kezdem így? Mert az ilyen is csak ebben az országban fordulhat elő.
2 évvel ez előtt ugye vásároltunk egy lakást, amit fel is kellett újítanunk és be is kellett bútoroznunk. Annak idején a konyhabútorunkat a Retz-ből szereztük be. Mostanra kicsit kinőttük és szerettünk volna hozzá egy elemet rendelni. Ez meg is történt ez év március elején. Már a rendeléskor is meglepődtünk, mert 1 hónapra vállalták egy 120x60x30-as szekrényke legyártását. Ok, ezen túltettük magunkat. Előleg kifizetve, telefonszám meghagyva, várjuk az értesítést a bútor elkészültéről.
Aztán éltük szekrénykementes mindennapjainkat tovább, a napok teltével egyre kevésbé gondolva az új családtagra. Majd egy napon ránézve a naptárra, mely már április végét mutatott csak erőt vett rajtunk a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet konyhabútor családunk legkisebb sarjával? Meg is eresztettem egy telefont Retzékhez, nekik is a Gyáli úti üzletükbe, ugyanis ott vásároltuk a cuccot. Kedves hölgy a bűbájos érdeklődésemre tudatta velem, hogy jajj, nagyon el vannak havazva a gyárban, és minden vásárlójuk hasonló cipőben jár, mint mi. Mondom, ez remek, de mégis mikorra várható a szekrény? Hát Ő azt nem tudja, de most is úton van egy kamion, persze azt nem tudja megmondani, hogy a mi rendelésünk rajta van-e. A kérdésemre, hogy Ön szerint ez normális-e (értve ez alatt az akkor 2 hónapos várakozást) a válasz legalább őszinte volt, és megkönnyebbülten hallhattam, hogy szerinte sem normális dolog ez és kínjában felajánlotta, hogy ilyen esetben egy ingyenes házhoz szállítást tudnak felajánlani. LOL! Lapra szerelve egy jobban megtermett gyúródeszka nagyságú dobozról beszélünk :-D Nem hatódtam meg.
Megígérte, hogy ahogy bejön a cuccos, azonnal értesítenek. És akkor most jön egy hosszabb szünet... Mármint a naptárban. Július 10-én (igen, nem írtam el a dátumot) a Gyáli út felé jártunk, hoppá szaladjunk már be Retzékhez, hátha ideért már a kamion. Bemegyünk, mondom mi a gondom, a kis hölgy arca láthatóan nem vált örömtől telivé, gondolom már megszokta. Gépbe belenézve felkiált, hogy dehát ez itt van!!
Jippi, szóval megérkezett cirka 4-5 hónap alatt.
Hát nem értesítettek ki minket? Hát telefonon tuti nem, de se dísztáviratot, se füstjeleket nem kaptunk ez ügyben.
Pedig Ő azt látja, hogy ez az árú már március 30-án megérkezett. Mondom, az remek, mert áprilisban a hölgy még abban sem volt biztos, hogy rajta van-e a kamionon.
Szóval a szekrénykénk vagy ott dekkolt március vége óta a raktárban, csak bactak kiértesíteni vagy a másik változat, hogy nem volt szekrényke március végén, hanem csak sokkal később és visszadátumozták a papírt. Egyik sem túl szimpi húzás.
A kiszolgáló csajszi látván, hogy tökre nem vagyok nyugodt, azt a variációt választotta a szimpátiánk elnyeréséhez, hogy bizalmasan megsúgott még pár cifra esetet a bútorbolt történetéből, amitől mi ugyan nyugodtabbak nem lettünk, azt viszont magamba azért megjegyeztem, hogy ha az én cégemről lenne szó, úgy rúgnám ki ezt a lánykát, hogy a lába nem éri a földet, mert lehet elnézést kérni a vásárlótól, de a céget, ahol dolgozom nem fikázom a vásárló előtt, még ha ezt is gondolom akkor sem.
Komolyan azon gondolkodtam, hogy otthagyom a szekrénykét és kész. Visszakérem az előleget és nem is láttuk egymást. Aztán rájöttem, hogy azzal csesznék ki velük a legkevésbé. Fogják, kirakják a diszkont áruházukba és lehet még drágábban is adják el, mint ahogy én venném meg, ráadásul magunknak szerzek még pár fölösleges utat, mire máshonnan beszerzem. Úgyhogy kialkudtam egy nevetséges 10%-os kedvezményt az üzletvezetőtől, (nagyon nem a pénz volt a lényeg, hanem hogy azt érezzem valamivel legalább kompenzálva vagyok) és ki akartuk fizetni a bútort. Persze a hab a tortán, hogy a kártyaleolvasójuk nem működik, készpénz meg nem volt annyi nálunk. Hát itt már hangosan röhögtem. Szóval el is mentünk a legközelebbi automatához, pénz le, Retzbe vissza, szekrény kifizet és ismét egy roppant kellemes élménnyel gazdagodtunk a honi szolgáltatásokat illetően.
Ja, csak annyi abból amit a lány elmondott, hogy a központ kötelezte őket, hogy 3 hétre vegyék fel a megrendeléseket, amikor tudva tudták, hogy legjobb esetben is 6 hétig tart, mire azt teljesíteni tudják. Na a sok panasz hatására módosították 4 hétre a vállalást, persze a tényleges teljesítés határideje ettől még nem lett annyi. Szóval tök tudatosan baccák át az ott vásárlókat. Nekünk persze mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, mert nem egy teljes konyhabútorról volt szó és nem kellett a felfordulást kerülgetni 5 hónapig egy hiányzó teljes konyhabútor hiánya miatt, viszont így is roppant bosszantó volt.
Tanulság? Minimum annyi, hogy a Retzből soha többet semmit, de még az ismerőseimet is lebeszélem róla.

Na puszmák mindenkinek!