Mozgalmas és emlékezetes hétvége

Hát akkor kezdjük a szombati nappal.:-)
Ugye most volt a Hawaiipoker első élő találkozója. Hát nem kicsit aggódtam miatta. Egyrészt mivel az első volt, másrészt meg tényleg nagyon szerettem volna, ha jól sikerül. Rengeteg jelentkezés volt rá, vagyis a jelentkezések számát tekintve a Silent-et kétszer meg tudtuk volna tölteni:-D Mondjuk az várható volt, hogy a jelentkezők számát el kell osztani kettővel, és akkor kapjuk meg a valós számot. Aztán végül volt pár lemondás, de így is közel 70-en voltunk! És ez még csak az első tali volt!!!:-)) Annyira örültem, hogy nagyon. Aztán aggódtam azon is, hogy milyen lesz a társaság, mennyire fogják jól érezni magukat, de ez is felesleges aggódás volt:-) Az elejétől fogva mindenki beszélgetett mindenkivel, mást nem lehetett hallani, csak a nevetést mindenhonnan, és mindenki úgy távozott, hogy NAGYON JÓL ÉREZTE MAGÁT! A kiesőknek volt sit&go is, ott is indúlt három asztal. Maga a verseny is remek volt, tényleg próbálta kihozni magából mindenki a legtöbbet, ahogy láttam. Volt evés, ivás, jó kis díjak, szóval SZUPER VOLT! Ígérem megpróbálunk legalább félévente egy ilyet szervezni. Remélem a Hawaiipokeres bögre is tetszett mindenkinek. A hosszú netes játékok alatt majd lehet belőle iszogatni az életbentartó kávét:-)
Pufiék is tök jó fejek voltak a Silentben, csomó plussz díjazást dobtak hozzá, a már amúgy is bőséges díjazáshoz.
Ja, és amin teljesen meghatódtam, az az, hogy mennyire jó fej emberek vannak... Már most érkeznek a következő talinkra a felajánlások tárgynyeremények tekintetében:-)) Ez milyen aranyos már?!?!
Szóval olyanra sikerült, amiről nem is álmodtam. Nem kicsit fáradtunk el a végére, de megérte!

Aztán vasárnap:-) (ez egy kicsit magánjellegübb) Életkém szokott olyanokat csinálni, hogy beülünk a kocsiba, nem mondja meg hova megyünk, egyszercsak olyan helyen találom magam, ahol még nem jártam, vagy amit említettem Neki, hogy meg szeretném nézni stb. Szóval most vasárnapra is betervezett egy ilyet:-) Szóval beültünk a kocsiba, elmentünk kajálni és utána elindultunk az Ő kis titkos terve felé:-) Nem mentünk messzire, csak át budára. Ott letettük a kocsit, és séta fel egy nagyon szűk és meredek kis utcán, majd egy még szűkebb és meredekebb lépcsősoron és már ott is voltunk Gül Baba türbéjénél. Hát valami mese onnan a kilátás az egész városra... Gyönyörű szép! Nézelődtünk, beszélgettünk, egyszercsak azt mondta az én Drágám, hogy van más oka is annak, hogy mi itt vagyunk:-) Hát ez a másik ok, az az volt, hogy megkérte a kezem:-) Annyira aranyos volt, és olyan szép volt ez az egész, hogy még a könnyeim is kijöttek, úgy meghatódtam:-) Míg Élek emlékezni fogok rá, és nagyon boldog voltam/vagyok/leszek!:-)
Ja, és természetesen igent mondtam!:-))

Puszmák:-)