Egy kicsit érzelgős

Közeleg a karácsony, és én ilyenkor már hajlamos vagyok érzelgőssé válni. Nem tehetek róla, szeretem ezt az ünnepet. Kicsit sem vagyok hajlandó tudomást venni arról az őrületről, ami a bevásárlóközpontokban, üzletekben van ilyenkor már.
Elég macerás körülmények között nőttem fel, már, ha a macerás megfelelő szó erre, és elég korán körvonalazódott bennem, hogy az én elképzeléseim szerint minek, és hogyan kéne zajlódnia. Aztán mivel elég korán felnőtt is lettem, nekiállhattam megvalósítani a saját ünnepeimet, a saját karácsonyomat. Soha nem voltam olyan anyagi körülmények között, hogy megtehettem volna azt amit szerettem volna, de mindíg igyekeztem a kevésből is szépet összehozni. Voltak tényleg szép karácsonyok az életemben, ez főleg akkor volt, amikor még apu élt, és karácsony másnapján összejött a család, és rengeteget nevettünk.
Olyan furi egyébként ezeket a gondolatokat ide leírni, mert ezeket jórészt talán csak saját magamnak kéne leírni, mivel sokan ismertek engem/minket és tiszta furi, hogy itt tárgyalom ki a benső dolgaimat. Gondolkodtam rajta, hogy csinálok egy külön blogot, amit senki nem ismer, és ide csak a felületesebb dolgok kerülnek, de aztán elvetettem a dolgot, mert ez vagyok én, ez meg az én blogom és kész:-)
Szóval voltak szép karácsonyok, de valahogy soha nem volt az igazi. Valami hiányzott belőle mindíg. Persze miután az embernek gyereke lesz, ez az ünnep is megváltozik részben, mert a lényeg az, hogy a törpe örül-e az ajándékának, a fának stb... Főleg mikor kicsi. Amikor már ilyen nagyobbacska, akkor ugyis vannak már kívánságok, szóval a nagy meglepetés már ott sincs.
Bár most hogy így belegondolok, nem is a karácsonyból hiányzott valami, hanem az életemből, úgy egészben. Már jó ideje tudom, hogy mi, és ez a harmónia. Ez az ami megfizethetetlen, amit nem lehet megvásárolni a plázákban, csak pótlékokat lehet beszerezni, ami ideig óráig kitart ugyan, de aztán egy kis idő után újra érzi a hiányt az ember. És ezért szerencsés az, akinek az életében ez megvan. És ezért vagyok szerencsés én is... Nem a karácsonytól kell várni, hogy megváltozik majd minden hirtelen. Vagy, ha veszünk egy drága ajándékot valakinek, akkor legalább pár pillanatra azt látjuk a szemében, amit egy életre szeretnénk látni. Nekem ilyen tekintetben karácsony minden nap egy ideje. És ez jó. Nekem idén ez a legszebb karácsonyi ajándék. Csak nem a fa alatt kapom meg, hanem az év minden napján. Az, hogy a legjobb barátommal lehetek, akit szeretek az életemnél is jobban. Akivel ugyanarra gondolunk mindíg, akivel a gondok is valahogy mellékessé törpülnek, és inkább csak nevetünk rajta. Ezt nem lehet megvenni egyik bevásárlóközpontban sem. Olyan jó lenne, ha mindenkinek ilyen lenne az élete.
És ez a karácsony most olyan lesz, amire vártam mindíg is, tudva tudom, mert a hétköznapok is ilyenek. Csak főzünk valami finomat, és eszünk finomakat, beszélgetünk, nevetünk, összebújunk a fa alatt, és ennyi. Nem kellenek ehhez ajándékok. Persze az is szép dolog, amikor tudod, hogy mivel szerezhetnél meglepit a másiknak, és beszerzed, megcsinálod, utána jársz stb... de ennek szerintem valami olyasminek kéne lennie, ami tényleg örömet okoz a másiknak, és ez nem azért van, mert alig fér rá az árcédulára sok nulla. Az, hogy veszünk még egy adag zoknit apukának, vagy valami konyhai gépet anyukának, ezek olyan kiábrándító dolgok, amiért tényleg felesleges összetörnünk magunkat a plázában, mert szerintem ilyet inkább ne is vegyen a másiknak az ember. Ezek olyan lélekölő, semmit mondó ajándékok, amik csak arra jók, hogy legyen valami a fa alatt, mert azt kívánják meg tőlünk, és milyen ciki ha nem.
Ennél már csak azt tartom érthetetlenebbnek, amikor az emberek hitelbe verik magukat azért, hogy karácsonykor "öröm" legyen. És mondom ezt úgy, hogy soha nem voltam nagyon eleresztve anyagilag. És arra is le merném tenni a nagyesküt, hogy javarészt nem azok a családok vesznek fel hitelt ilyentájt, akiknél az a gyerekek karácsonyi ajándéka, hogy meleg étel kerül az asztalra, és esetleg fejenként jut egy szaloncukor is. Nem. A hitelt felvevő emberek többsége szeritem azon családokból kerül ki, akik simán meg tudnák oldani az ajándékozást (bár szerényebb keretek közt) de az nem elég nekik. Olyan szívesen elbeszélgetnék velük, hogy miért van erre szükség? Én szerintem azt a kapcsolatot (legyen az baráti, házastársi, szerelmi, rokoni stb...) ugyis megbacta az ég, amelyben az számít, hogy milyen drága volt az ajándék. És azt is, ahol a másik félnek az számít. Ott nem a hitelfelvételen kéne gondolkodni, hanem valami egész máson...
Na zagyváltam itt össze nagyon sok mindent. A lényeg az az, hogy én nagyon várom a karácsonyt, de nem más miatt, hanem mert együtt lehetek 3 napon keresztül azokkal akiket szeretek, és 3 napon keresztűl élvezhetem azt egyfolytában, amit hétköznapokon a munka és egyéb más dolgok megszakítanak. És sajnálom azokat, akik egy stressznek élik meg ezt az időszakot. És kívánok nekik békésebb és harmónikusabb életet.

Na puszmák mindenkinek