Szóval azt tudjátok, hogy szeretnénk előbb-utóbb valahol külföldön élni. Nem csak a lóvé miatt, hanem sajnos az ország élhetetlensége miatt.
Azt terveztük, hogy jövő nyáron megpróbáljuk Hollandiát, mert az szimpi volt. Addig még lett volna időnk sok mindenre.
Nos, ma hívta Csabit egy gyerekkori barátja, akik már ezer éve kint élnek Németországban (Csabi a gyerekük keresztapukája) és szólt, hogy lenne munka mindkettőnknek. Biztos meló.
Viszont azért záros határidőn belül ki kéne menni. A német nekem már nem nagyon megy, mert ezer+1 éve nem használom, de nem gond, mert a leendő főnökünk beszél angolul és az elég. Szóval ez sem akadály. Augsburgba kéne menni.
A problémám a következő. Szóval én a jelenlegi munkahelyemen elég jól keresek, ráadásul talán van kilátás ezzel kapcsolatosan egy szebb mellékjövedelemre is. De ugye ez olyan meló, mint a kutya vacsorája. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz jövő hónapban is :-) Viszont nem gondoltam volna, hogy magamtól felmondjak egy helyen, ahol ennyit keresek... :-) Csabi ugye szimplán nem keres jól, viszont valószínűleg jövő év januárjától megszűnik a munkahelye mert kiadják külső cégnek az üzemeltetést. Ami nem gáz, mert Csabit vinnék át, viszont akkor megkapná a végkielégítését, ami 13 év után ugye nem kevés. Ha felmond előtte, akkor azt ugye fújhatjuk.
Aztán ott van Balu. Nyilván nem tudnánk kivinni magunkkal, mivel egy kukkot nem beszél németül, úgy meg nehéz lenne suliba járni. Szóval, ha mennénk, akkor vagy koleszt kéne keresni neki és hétvégén meg Csabi anyukájáéknál lenne, ahol tök jó helye lenne és szeretik is egymást szóval nem para, vagy nem is lenne kolesz, hanem átköltözne teljesen Csabi anyujáékhoz. Balunak mondtuk, hogy mi a pálya és ő azt mondta, hogy nem gáz, ha mennénk. Mivel ő (is) mindenképp el akar menni ebből az országból csak örülne neki, ha kiköltöznénk és a suli vége után jöhetne hozzánk. De basszus az még 4 év...
Most addig csak skype-on meg iskolai szünetekben lássam? Szóval nehéz. Viszont, ha ezt visszamondom, akkor mikor lesz még egy ilyen, hogy gyertek, mert tuti meló van. Náluk is lakhatnánk a kezdő időben, segítenének mindenben.... Szóval most mi a tököt csináljunk? Tudom senki nem tudja megmondani, hogy mi mit tegyünk, de azt meg tudjátok talán, hogy mit tennétek a helyünkben és lehet az is segítene. Vagy mit tudom én :-)
Na puszmák :-)
Bejegyzések
6 megjegyzés:
Én vinném a helyetekben Balut. Méghozzá úgy, hogy egy évig csak németet tanuljon kint, hagyjon ki egy évet a suliból. Tudom, hogy plusz egy év kiesés neki, de én nem bírnám a gyerekem nélkül. A többit majd priviben.
Na erre reagálok, de lehet nem itt :)
...és asszem végiggondolom párszor, mert cikáznak az érvek és ellenérvek.
Az a baj, hogy Balu már így is két év elmaradásban van a korosztályához képest. Egyszer ugye meghuzatta magát a gyogyis, meg év vesztes is. És nagyon nem akarnám, hogy még egy évet veszítsen. Ráadásul sztem egy év alatt nulláról sztem nem tanulna meg annyira, hogy egy középiskolát abszolválni tudjon.
Hát macs ez tényleg kemény dió...
Én a saját fejemmel, a mai itthoni állapotokat figyelve és abban az anyagi helyzetben, amiben vagyunk, plusz most, hogy az én melóm se biztos (lehet, vége lesz lassan a gyárnak), nem haboznék. Ismervén titeket és kb. a ti helyzeteteket is, én a helyetekben mennék. Már egyszer megpróbáltátok, de így most sokkal könnyebb lenne. Nem mondom, hogy megfogtátok az isten lábát, de el innen, amíg nem késő. Balut nem féltem és téged se. Tuti megoldjátok valahogy és gondolj csak az ő jövőjére is itthon. Mikor lesz olyan egzisztenciája, hogy ne a sárga csekkeket számolja minden hó végén (némi túlzással)? Tele van a tököm az egész itthoni helyzettel, a bizonytalansággal, hogy 2 és 1/2 diplomával nem megyünk semmire. A lakásról nem kell beszélnem. Biztos qva nehéz dönteni, de most komolyan: mikor lesz még egy ilyen alkalom??? A végkielégítés meg mennyi lenne? Talán 6-700 ezer Ft? Nézz előre csak 2-3 évet és rájössz, hogy ez lópikula. Persze csak akkor menjetek, ha tuti ott is (vagy majd később talán valahol máshol) akartok élni, illetve ha el van döntve, hogy itt tuti nem. Akkor go. Ádi egyik ovistársának a családja most megy Ausztriába a férj után. Az idősebbik lány most végzett az általánosban, ezért nem mentek még eddig. Voltak kint és beszéltek a gimi igazgatójával, ahová a gyerek fog járni. A csaj egy mukkot nem beszél németül, mire a diri megnyugtatta őket, hogy 1 évet a suliban jár egy előkészítő osztályba, ott annyira simán megtanul, hogy a kövi évben kezdi majd az elsőt. Török, szláv stb gyerekek tucatjai csinálják ugyanezt és simán működik.
Szóval akárhogy is döntötök, én drukkolok nektek tiszta szívemből!!!
Akkor először a pro, aztán a kontra... :D
Pénz, nem kérdéses. Végkielégítés és egyéb most jó(nak tűnő) fizu, ami ráadásul ki tudja meddig tart, elenyésző két kinti biztos álláshoz képest. HA az az állás tényleg biztos és emellett még megfelelő is. Könnyen mondhatja az ember, hogy mosogatok akár, ha kell, de egy év múlva már nem biztos, hogy olyan lelkes lesz ezügyben. Bár gondolom itt nem mosogatásról van szó :-))) A lényeg, hogy a mostani szeretett meló helyett, remélem nem valami nagyon alját kell csinálnotok. Nem azért mert szégyellni kell (sosem kell munkát szégyellni), hanem hogy ne bánja meg emiatt az ember a váltást. Csabinál meg eleve nem kérdés. Ahogy Tuzsi is mondta, az a végkielégítés nem lesz egy nagy összeg a külföldi fizuhoz képest (és még ki tudja mit trükköznek ugye a cég megszűnésekor). Annyiból jól jön, ha van tartalék, hogy a váltás költségeivel ne legyen gond. Összegezve: ha csak a pénz lenne a kérdés, akkor azonnal és nincs igazán kérdés ezügyben.
Továbbá, mivel mindenképpen el akartok költözni, ezért ez nagy lehetőség, ami ritkán adatik meg (továbbra is persze kérdéses, hogy mi az a biztos munka...)
Kontra: Ez abszolút saját vélemény, de ha úgy is alakul, hogy valamennyi időt gyerektől távol kell lenni, az a lehető legrövidebb legyen. 4 év az nem jó. Még az egy év is nagyon rossz, de ez gyerektől is függ. Ha felnőttek már, akkor nyilván egyszerűbb, de gyerekek, tinik sosem lesznek már és minden pillanat, amit nélkülük töltünk hiányozni fog később. Én még egy-két hónapot is nehezen viselnék Dorka nélkül, de az még elfogadható lenne ha pl. egyikünknek lenne hirtelen állása. Ti már laktatok/éltetek Balutól külön, lehet még működik is a dolog valamennyire, ezt ti tudjátok igazán. Részemről ez elképzelhetetlennek tűnik, ezért akkor is Gyöngyi ötletét tartanám jobbnak, ha már 3 évet "veszít" a fiad. Mégis mihez képest? Valószínűleg külföldön, ahol sok a bevándorló, eleve évek vannak a tanulók között egy osztályban. Egy évig csak nyelvet kéne tanulni. Hidd el, utána nem lenne annyival lemaradva, mint most gondolod.
folyt.köv.
Nyelvet nektek is KELL tanulni. Nem lesz elég az angol, ha Németországban fogtok élni. Mi se (csak) kedvtelésből próbálunk hollandul minél többet felszedni. A nyelvterület fontos dolog. El kell döntenetek, elfogadjátok-e, hogy azon a nyelven fogtok "élni" kinn. Én pl. nem akarok német területre menni emiatt. Nem tudom mennyi az a rövid idő, ami van hátra itthon, ha igent mondtok, de biztos, hogy gőzerővel próbálkoznék felszívni, amit lehet. Számomra kapkodás, de lehet én túl körülményes vagyok. Korotok miatt még nem kell "sietni" egyébként. Nekem már necces ez a 40 utáni dolog kicsit :)) Nem csak egy lehetőség van az életben ám, bár tény, hogy a tuti állás azért ritkábban pottyan az ember ölébe.
Megpróbálom összegezni: Ha elfogadjátok az országot és a nyelvet, akkor nosza rajta (itthoni pénz, kitudjameddig munka felejtős), de lehetőleg ne Balu nélkül gondolkodjatok. Én egy évvel idősebb voltam osztálytársaknál a gimi négy éve alatt. Semmi gond nem volt, sőt :D Tudom az csak egy év, de fiúknál ez nem hátrány szerintem, hanem előny :))
Na, nem segítettem, de leírtam :D Kicsit zagyva, de így jött. Lehet, holnap már máshogy írnám... ;-)
Mi mindenképpen drukkolunk természetesen!
Megjegyzés küldése