Ha megszakadok se tudok címet adni ennek a postnak

Nem történik semmi extra. Hacsak azt nem vesszük különlegesnek, hogy az elmúlt héten a kánikulának köszönhetően rájöttem, hogy olyan helyen is tudok izzadni, ahol még csak nem is sejtettem izzadság mirigy létezését...
Pedig a mi lakásunk légáteresztés szempontjából még a szerencsésebbek közé tartozik, mert lehet két oldalról is szellőztetni + van egy légzáró réteg a tetőn, így nem minket tűz közvetlenül a nap. Ehhez képest kutya meleg volt/van, bár erre a hétre azért mondanak már frissítő híreket a meteorológusok, de én ezeknek nem hiszek. Ezek olyan bénák, hogy szerintem még azt se tudnák megmondani, hogy tegnap milyen idő volt. Csak azt nem tudom, hogy minek nekik a rakat műhold, meg radar, meg mittudomén, amikor ilyen találati arányt egy kristálygömböt használva is elérnének. Bezzeg a parasztbácsi régen... Felnézett az égre, aztán tudta mi lesz a pálya másnap időjárás terén.
Apropó kutya meleg. Szóval Sütinek is az volt. Meg már a bundája is szép nagy volt, így kezdte kényelmetlenül érezni magát. Na ilyenkor jön az, hogy hirtelen döntök, és nyírok. Tudom, egyszerűbb elvinni kozmetikushoz, de az se nem olyan fárasztó, se nem olyan vicces a végeredmény tekintetében. Általában úgy kezdek neki, hogy hát persze, azért marad egy két centis szőre a kutyának. Na, ez az amiből az első ollónyisszentés után kiderül, hogy ez újfent nem sikerül, kopasz a divat :-D Na jó, nem kopasz, de olyan hasonló :-DD
Mondjuk nyár van, úgyhogy nagy kárt nem csinálok ezzel. Egyedül a fej környéke, ahol ha megfeszülök is frizkót csinálok Sütinek, bár ezt is sikerült egyszer elszúrnom, és pár hétig (míg ki nem nőtt a szőre rendesen) uszkárrá változott a kutyánk :-)) A mostani viszont nagggyon jó lett. Hiába no, gyakorlat teszi.
Hozzáteszem kutyakozmetikus se lennék ám! Ezzel a kis döggel mit szenvedünk ketten, mi lenne, ha még pár kilóval nagyobb állat lenne. Hogyne. Max. mély altatásban. Mármint a kutya aludna mélyen :-))
Már nem kicsit várom az augusztust. Törpe megy gólyatáborba, majd az apjáékhoz, mi meg kettesben el, előreláthatólag egy hétre. Nagyon jó lenne már... Persze a szívünk Egyiptomba húz vissza, de a pénztárcánk most elállja az utat :-( Nem baj, majd jövőre megyünk, ha arab gyerekek potyognak az égből, akkor is.
Ja, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Életkémnek, hogy cirka 7 évvel a sikeres államvizsgája után hozzájutott a diplomájához is a mai napon.:-))) (Itt mondanánk köszönetet Manó barátunknak a projekt technikai részének lebonyolításáért. értsd: iskolából diploma elkérése és elpostázása)
Kicsit elhúzódott Életkém diploma osztója :-)), de a lényeg, hogy már itthon van a legújabb családtag is :-))

Na puszmák mindenkinek!