Hogy mekkorát változnak a dolgok...

És ez így is van. Hányszor mondjuk, hogy ha valaki azt mondja nekünk, mondjuk 10 évvel ezelött, hogy ez és az lesz velünk/belőlünk, akkor tuti pofán kacagjuk. Velünk, vagyis inkább Életkémmel ez történik mostanság. Hogy miért én írom? Hát mert az én Tündérkém elöbb futja le a maratont, minthogy blogoljon (bár erre a maraton lefutásra még visszatérek :-))
Igazából nem is értem miért, pedig imádom a szövegét és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, de irigy a Drága és sziporkáit megtartja magának, vagyis nekünk, bár én közkincsé tenném a helyében.
Szóval Életkém annak idején nagyon meg akarta úszni a katonaságot, és aki ismeri az sejtheti, hogy ez sikerült is neki. Mondták neki többször is, hogy gyere sorozásra, mert kellesz nekünk. Ő meg csak nem ment. Sokadszorra sem. Teltek az évek, egyre jobban invitálták, hogy menjen, de kitartó volt és nem tudtak elég csábító ajánlatot tenni :-) Miután rájöttek, hogy ez a hapsi nem fogja szolgálni a hazát azzal, hogy fogkefével wc-t sikál, arra gondoltak, hogy a pénzbírság majd meghozza az eszét. Nem nyertek. Vagyis nyertek pár ezer forintot, mert a bírság befizetését megfelelő kompromisszumnak tartotta Életkém a nyugalomért cserébe. És elég türelmes is volt, mert kiülte az ász párját, vagyis kivárta, amíg eltörlik a kötelező katonaságot. :-)
Aztán most sokat változott a világ. Már tavaly elkezdtük pedzegetni, hogy mi lenne ha hivatásos katona lenne, ha már a Honvédelmi Minisztériumba dolgozik. Persze maradna ugyanazon a poszton, csak katonaként és persze nyilván nem annyi fizetésért :-) Aztán ez elsikkadt. Viszont most változott a helyzet, mert ugye a közszférában elég nagy átszervezések lesznek év végén, így náluk is. Életkém meg a sarkára állt és azt mondta, hogy hát Ő akkor talán eljönne onnan. Erre úgy berezelt mindenki, hogy rögvest csináltak neki egy századosi helyet, ami elég jó lesz minden tekintetben :-) Ezt január 1-el elfoglalhatja.
Szóval, ha valaki 10-15 évvel ezelött azt mondja Csabinak, hogy katona leszel és még örülni is fogsz neki, hát megkapta volna a szemköztnevetést.
Aztán ha valaki azt mondja Neki (bár az utóbbi években nekem is) hogy önszántadból nekiállsz kocogni, akkor azt nemhogy pofán röhögjük, de még orvoshoz is elvisszük :-)
Márpedig ugye a helye megvan katonáéknál, de azért pár dolgot meg kell tenni a beöltözéshez. Kell nyelvvizsga, értelmi és fizikai felmérés. Nyelvvizsga nem lesz gond, az értelmi felmérés csak-csak :-)) a fizikai felmérés a mummus. Nyilván neki, mint tisztnek és irodai dolgozónak nem az a szint, mint egy olyan katonának, aki megy mondjuk Irakba, de azért na... Ott kezdődik, hogy össze kell szedni 200 pontot. Ezt különböző dolgokból lehet, amire mi ráhajtottunk az a futás, fekvőtámasz, felülés kombó. No, ezt a 200 pontot úgy kell értelmezni, hogy mondjuk, ha valaki 2 perc alatt megcsinál 100 fekvőtámaszt, akkor az 100 pont, tehát darab/pont egységgel lehet számolni. A futásnál 3200 métert kell teljesíteni. 160 pontot akkor lehet kapni, ha 14 perc idő alatt lefutja az ember (mondjuk az nem is ember) :-D
Persze, kevesebbet is lehet szerezni, bár a táblázatban csak 17 percig írták a pontokat. Arról nem írtak, hogy mivan, ha két hét alatt teljesíti az ember. :-)
Szóval érezzük, hogy a gondok nem kicsik, tehát van cirka egy hónapunk arra, hogy megugorjuk a feladatot, és összeszedjünk 200 pontot. Vagyis csak Ő. :-))
Viszont én, ahogy egy jó párhoz illik támogatom a Drágámat, úgyhogy esténként futással, felüléssel, fekvőtámasszal fárasztjuk egymást (és más ezek után nincs IS) :-D
Az első napi eredményünket tekintve oly távolinak tűnik az a 200 pont, hogy nem is látjuk, de kemények vagyunk (vagyis leszünk) és megcsináljuk.
Nekem persze azzal, hogy Életke katona lesz van más célom is, van ami még a különböző előnyökön kívül hajt :-) Mert amikor majd megcsináljuk és beöltözik, akkor lesz neki csecse katona rucija, amiben biztos tök édes lesz és amit majd jól le lehet venni róla és akkor majd lehet más IS nem csak a futás :-))

Na puszmák mindenkinek!