Mivel sütött a nap nagyon, ezért délutánra valami kültéri elfoglaltság kellett. Kiálltam a napfénybe, mondván majd jön az ihlet. Jött is. Ránéztem a kutyámra, és feltűnt, hogy marha nagy a bundája. Többször is feltűnt már, csak a barátnőm, akinek ehhez a munkához van papírja és gyakorlata, babát vár, és ez már elég nyügös meló neki. Kutyusom egy fekete spániel, akit tavaly szeptemberben sajnos elütött egy autó és amputálni kellett neki egyik első lábát. De túlélte, és a lényeg ez. Na, szóval már elég kritikus álapotban volt szegény Tapsi(ez a neve a kutymorgónak) és én ugye jó gazdi vagyok, hát nem nézhettem tovább. Nosza, majd én megnyírom. Összegezve: szép nem lett, viszont sokáig tartott. Asszem, ha elvinném kiállításra, hajszálnyit lepontoznák. De az, ahogy tűrte, döbbenetes volt. Két testrésze volt, ahol némi rábeszélés kellett, hogy had kopasszam már meg. Az egyik a torka, a másik a fajfentartó szerve körül. Ezeket jobban féltette az átlagosnál. Viszont nem nyírtam bele sehol!! Magamba igen, de Tapsiba nem. Na mindegy, spániel formája jelenleg egyátalán nincs, és rájöttem, hogy helyesen tettem, hogy nem mentem fodrásznak.
Puszmák 
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése